Opel
Sokan máig a legszebb Opelnek tartják az 1989-es Frankfurti Autószalonon bemutatott Calibrát. A teljes egészében a Vectra technikájára épülő kupé volt bemutatása idején a legáramvonalasabb szériaautó, az alaktényezője mindössze 0,26 volt. Akkora sikert aratott rögtön, hogy a tervezett évi 20 ezres darabszámot 60 ezerre kellett növelni, ezért a rüsselsheimi Opel-gyáron kívül a finnországi Uusikaupunkiban, a Valmet Automobile-nál is elkezdték az összeszerelést. Nem csak a vonzó formájával, de tágas utasterével, jól pakolható, 980 literesre növelhető csomagtartójával és kedvező árával is hódított a típus.
Kezdetben 33900 márkáért lehetett megvenni az alapváltozatot a nyomatékos, 115 lóerős kétliteres benzinessel, amely már 200 km/h feletti végsebességet biztosított a Calibrának. Ebből a változatból fogyott a legtöbb, 130 ezer darab. Aki erősebb motort szeretett volna, választhatta ennek a 16 szelepes változatát 150 lóerővel (végsebesség: 223 km/h), és 1992-től a turbósat is 204 lóerővel. Utóbbihoz már hatfokozatú váltót párosítottak és kizárólag összkerékhajtással lehetett megvenni 49800 márkáért. A gyengébb motorokhoz is kapható összkerékhajtás nagyon biztonságos menettulajdonságokat és jó tapadást biztosított a kupénak.
A kifinomultabb ízlésűeknek a 1994-től elérhetővé tették a 2,5 literes, 170 lóerős V6-ost is, amelynek versenyváltozata 1996-ban megnyerte a DTM utódjaként létrehozott ITC túraautó világbajnokságot Manuel Reuterrel.