1970 elején a vállalat sikeres működéséről számolt be Horváth Géza igazgató. A Főtaxi 38 millió forint nyereséggel zárta az előző évet. Az igazgató elmondta, hogy a taxik iránti igény gyorsabban nő, mint azt a vállalat lehetőségei követni tudnák. Az előző évben minimálisra csökkent a távozók száma, viszont 500 új dolgozót vettek fel.

Az év első felében várták a Polski Fiatok megérkezését, és 600 olasz Fiat kisbusz vásárlásáról is tárgyaltak, amelyek hatszemélyesek és a hátsó ülés lehajtásával jelentős csomagtér alakítható ki bennük. Később ezekből csak egy-két darabot vásároltak. 1970-ben 760 új kocsival számoltak az öreg Warsawák leselejtezése mellett. A Népszabadság április 29-én írt arról, hogy a Főtaxi az új Volgák kivételével teljesen kicseréli kocsijait, s több mint húszmillió forint hitelből több év alatt 1300 új autót vásárol, 360-nal több taxi kerül forgalomba, az év végén már összesen 1560 kocsi rója a budapesti utcákat. Horváth Géza igazgató beszámolt arról is, hogy a vállalat új szolgáltatással, az iránytaxikkal lép piacra.

A nyolcszemélyes mikrobuszok a Mester utcától a Nagykörúton, a Mártírok útján, a Moszkva téren, a Krisztina körúton, a Pauler Ede utcán, az Attila utcán, a Gellért rakparton, a Bartók Béla úton, a Karinthy Frigyes úton és a Petőfi hídon át közlekedtek a Mester utcáig. Oda-vissza három-három kocsi járt reggel hat órától éjjel 11-ig, szombaton és munkaszüneti napokon fél hattól másnap hajnali 2-ig. Az iránytaxikon menetjegyet adtak, ami a vonal teljes hosszán nyolc, a Mester utcától a Nyugati pályaudvarig, innen a Déliig és onnan a Mester utcáig négy-négy forintba került. A vonal teljes hosszán mintegy 40 perc volt a menetidő. Az iránytaxira 16 kijelölt megállóhelyen lehetett felszállni. A leszálló utasoknak bárhol megállt a kocsi.

A forgalmat lengyel Nysa kisbuszokkal kezdték, de tárgyaltak 12−25 személyes Fiat buszok vásárlásáról is. Az iránytaxik nem váltak be, a következő év elején megszüntették őket, bár később, más formában életre keltették az ötletet.

1970. április 20-tól a vállalat jogosultságot szerzett garanciális átvizsgálások és javítások elvégzésére. Korábban ezt az AFIT végezte. Ezzel jelentős időt és költséget takarítottak meg: 1970-ben 4 511 garanciális átvizsgálásra 23 654 munkaórát, míg 1 194 garanciális javításra 16 622 munkaórát fordítottak.

A Főtaxi a növekvő dolgozói létszámával együtt a szociális juttatások körét is igyekezett bővíteni. A fiatal családosok és a lakással nem rendelkezők részére igyekeztek megkönnyíteni az otthonhoz jutást. Az 1971−75-ös kollektív szerződésben szabályozták a vállalat lakásépítéshez nyújtott, kamatmentes kölcsönének feltételeit. A IV. ötéves tervben a cég a nyereségéből, a fejlesztési alap terhére 5,5 millió forintot irányzott elő lakásépítésre: 1971-ben 1,7, 1972-ben 0,8, 1973−75-ben pedig egy-egymillió forintot. Az a dolgozó, akit a vállalat kölcsönben kívánt részesíteni, írásbeli megállapodást kötött a céggel. Az öt évnél kevesebb ideje itt dolgozó, ha további öt év munkaviszonyt vállalt 10 000, ha további tíz évet vállalt 15 000, ha pedig 15 évet vállalt, 25 000 forint kölcsönt kaphatott. Az öt évnél régebben dolgozó, öt évet vállaló 15 000, a tíz évet aláíró 20 000 forinthoz juthatott. A tíz évnél régebben itt dolgozók öt év vállalásával 20 000, tíz évvel 30 000 forintos kölcsönt kaphattak. Vállalati támogatással épülő társasháznál, ha további tíz évet vállalt a dolgozó, 30 000, ha 20 évet vállalt 60 000 forint volt a támogatás összege. A kölcsön törlesztését – az aláírt évekre elosztva – egyenlő részletekben a beköltözést követő hónap első napjától kellett megkezdeni.

A vállalati forrásból biztosított összeget a dolgozó lakóhelye szerinti OTP-fiók lakásépítési számlájára utalták át, az OTP egyszázalékos kezelési költséget számított fel, amit társasház építése esetén a vállalat fizetett. 1971 októberében a Fővárosi Autótaxi Vállalat megbízta a Középület-tervező Vállalatot, hogy a Főtaxi központjától nem túlságosan messze lévő, XIV. kerületi Törökőr utcának az Egressy út és Újvilág utca közé eső szakasza mentén, az Újvidék téri lakótelep folytatásaként, telepszerű társasházak építésére dolgozzon ki tervet. Az épületek a MOT. I.-58-104/65. sz. típusterv módosított változata alapján, pince, földszint és négy emelet kivitellel készültek. Az épületek alagsor jellegű pincéjében épületenként négy-négy garázst alakítottak ki.1974-ben 80 kétszobás lakást, továbbá 16 garázst adtak át a cég dolgozóinak.

A kollektív szerződésben szabályozták a munkavállalók béreit is. A 16/1971. VII. 2., a Munkaügyi Minisztérium és a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium közös rendelete szerint a személygépkocsi-vezetők:

jövedelemre voltak jogosultak havonta.

Más munkakörök fizetését, hat kategóriába sorolva, órabérben határozták meg. Például az óraműszerész órabére 3-as kategóriában 7–12 forint, 6-os kategóriában 11–18 forint, a segédmunkásé 5–8,5, a gumijavító szakmunkásé 8,50–14, az autószerelőké és karosszérialakatosoké 3. kategóriában 8,50–14, a revíziós pályán dolgozóké a 4. kategóriában 9,5–16 forint volt. A telefonközpontban dolgozókat a beérkező hívások alapján premizálták, ha negyedéves átlagban az egy óra alatt felvett rendelések száma 11–14 között alakult, úgy 0,6, ha 20–23 között, akkor 1,6, 29 felett pedig 3,1 forint prémiumot fizettek óránként.

Az 1968-ban megkapott hatáskörök eredményeként a vállalat beruházási bizottságot hozott létre. Az 1971. április 1-jén kiadott 4/1971 sz. igazgatói utasítás értelmében április 29-én tartották meg a testület első ülését. Az azévre elkészített terv már tartalmazta az 1971-ben saját értékesítésre kerülő gépkocsik bevételét.

Értékesíteni terveztek:

Az összesen 675 gépkocsiból végül 123-at selejteztek ki 1972 januárjában, kettőt pedig úgynevezett belszolgálatra alakítottak át.

Vásárolni terveztek: