Anyukám is érteni fogja
A járművek ütközése gyakori dolog. A napokban pl. ónos esőktől szenvedett az ország, de még megváltozott körülmények sem kellenek feltétlenül, ahhoz, hogy mi, vagy autós társunk benézzen mondjuk egy „jobbkezes” utcát. Elég csak a rádiót tekergetnünk, vagy a telefonnal babrálnunk és a következő pillanatban kész baj. Amíg senki nem sérül meg súlyosan egy karambol során, addig igazából szerencsésnek vallhatjuk magunkat, hogy ennyivel megúsztuk.
Emberi sérülés: 0.0
Még a T800-as Terminátor is képes volt megtanulni, hogy a legfontosabb, hogy ne sérüljön meg senki.
Az első és legfontosabb teendőnk, hogy ne essünk pánikba. Külön cikket szentelünk majd a baleseti pszichológiának, de elöljáróban annyit elárulunk, hogy a szervezet természetes reakciója az ijedségre, hogy szaporább lesz a szívverés, emelkedik a vérnyomás. Próbáljuk megőrizni a hidegvérünket, mert szükség lesz rá. Ha ez sikerült, akkor vizsgáljuk meg magunkat, előfordulhat, hogy a sokkhatás miatt nem is érezzük, hogy megsérültünk. Aztán érdeklődjünk a másik jármű utasainak hogylétéről.
Miután meggyőződtünk róla, hogy a körülményekhez képest mindenki jól van és az ijedségen kívül más bántódása senkinek sem esett, indulhat a terepszemle:
Emlékszem egyszer egy esős napon álltam elsőként a tilos jelzésnél. Az úttest kissé lejtett. Egyszer csak hallom, hogy valaki blokkoló kerekekkel közelít hátulról. Nem volt sok időm elgondolkodni, mert a következő pillanatban már belém is ütközött. Nem történt velem semmi, hát kiszálltam. Látom, hogy a Ford eleje csaknem megsemmisült. Ekkor az én autóm hátsó része még nem volt látható. Bele sem mertem gondolni, hogy mit fogok látni, de legnagyobb megdöbbenésemre, a lökhárító fényezésén kívül – mint később kiderült – csak a lökhárító belső elemei sérültek, más nem.
Ki volt a hibás?
Gondoljuk át, hogyan történt az ütközés! A felelősség kérdése azért nagyon fontos, mert a biztosító komolyabb eljárás felé tereli az ügyet, ha nem szerepel a jegyzőkönyvön valamelyik félnél, hogy „felelősségemet elismerem”.
Amennyiben egyik fél sem hajlandó elismerni a felelősségét, akkor nem marad más, mint a rendőrökre bízni az ügyet. Elég baj az, ha eddig el kell jutni, mert a rendőrség nem fog lóhalálában a helyszínre sietni a mi koccanásunkhoz. 2-3 óra is eltelhet, mire odaérnek, és addig a járműveket sem szabad megmozdítani. Bezsebelünk néhány elismerő pillantást és szitkozódást a többi autóstól, teljesen felborul a napi időbeosztásunk, ráadásul ha a kiérkező rendőr még szabálysértést is megállapít, akkor a büntetéssel is számolnunk kell.
Ha mi voltunk a hibásak, (pl. nem adtunk elsőbbséget) akkor jobb elismerni a felelősségünket, végül is ezért van a kötelező biztosítás. Tegyük fel, hogy sikerül a felelősség kérdését eldönteni, ezután ki kell tölteni egy baleseti bejelentő lapot, vagy ahogyan a szakzsargon hívja, a kék-sárga lapot. (Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy azért kék-sárga a neve, mert a balesetben részes járművek jobb elkülöníthetősége érdekében az egyes járművekre vonatkozó oszlopok kék és sárga színekkel vannak kijelölve.) Egy-két ilyen lapot érdemes magunknál tartani, még akkor is jól jöhet, ha balesetet látunk, és a felek nem rendelkeznek ilyennel.
Erre a bejelentőlapra egy csomó információt kell felírnunk, amit a nagy ijedségben nyilván sehol nem fogunk megtalálni. Ha nálunk van a biztosítási kötvényünk, akkor azon minden fontos adatot megtalálunk. Szükségünk lesz:
A "kék-sárga" felsorolja a 17 legtipikusabb ütközési formát, amelyet mindkét félnek (ikszeléssel) ki kell töltenie. Például az egyik fél azt jelöli be, hogy „éppen megállt” a másik fél pedig, hogy „hátulról nekiütközött”. A baleset vázlatos rajzát a lap alsó részén el kell készíteni. Bármilyen egyszerű rajz megteszi, amiből egyértelműen kiderül, hogy mi történt. A rajzon a színeknek megfelelő betűvel be kell jelölni, hogy melyik jármű volt „A” (vagyis a kék színű részt kitöltő vezető járműve) és melyik „B” (azaz a sárga).
Baleseti bejelentőt akkor is ki kell tölteni, ha egyik fél sem ismeri el a felelősségét, ezt a biztosítók mindenképpen kérik, illetve morcosak, ha nincs. A "kék-sárga" utólag is kitölthető, de igyekezzünk a helyszínen túlesni rajta. Elérhetőségeinket adjuk meg a másik félnek és mi is kérjük el az övét.
Amennyiben a járművek üzemképesek maradtak, akkor egy barátságos kézfogás után hajtsunk haza és készüljünk fel a javíttatásra, amelyről a következő cikkben írunk majd. Emellett kiderül még, hogy mihez kezdjünk, ha menetképtelenné vált a kocsink.