Anyukám is érteni fogja
Rajtunk is múlik, hogy sikerül-e az ünnepet valódi meghittségben eltölteni, vagy azon fogunk bosszankodni szenteste, hogy mikor kellett volna jobban észnél legyünk a készülődés során. A stressz hosszútávú káros hatásait (úgy ahogy) ismerjük. Szívbetegség, immunrendszer gyengülés, vérnyomás problémák és még sorolhatnánk, de nem is terhelünk ezzel senkit, mások megtették már ezt helyettünk.
Felismerjük egyáltalán?
Most inkább a rövid távú hatásokat nézzük meg. Ha az ünnepek alatt tapasztalt feszültséget magunk mellé ültetjük az autóban, akkor nagyon kellemetlen útitársunk lesz. És itt álljunk is meg egy pillanatra: egy-egy pillanatra szemléljük magunkat külső szemmel, máris láthatóvá válnak a tünetek!
Az idegeskedés egy mellettünk ülő kuka utasként vonja el a figyelmünket az alábbi kérdésekkel:
Ezeket hallva könnyen előfordul, hogy már nem is a vezetésre figyelünk, hanem ökölbe szorult aggyal markoljuk a kormányt!
Nem vagyunk egyedül!
A fent említett helyzetet egy fontos körülmény súlyosbítja: az előtted és a mögötted autózó is (nagy valószínűséggel) hasonlóan "dilis". Szinte mindenki vásárolni megy vagy onnan tart haza, parkolóhelyet keres és/vagy késésben van. Bevásárlóközpontok környékén, és azokon belül a helyzet tovább fokozódik, de ha már így átmenetileg megnyugtattunk mindenkit, hogy nincs egyedül, bújjunk most egy kicsit a családtagok bőrébe és induljunk... (anyós esetén mondhatni: vágjunk bele...)
Édesanyák figyelmébe – elemi ösztön
A klasszikus családi szereposztásnak megfelelően anya van a gyerekekkel. De érthető igény, hogy anya is szeretne körbenézni az üzletekben (sőőőt!), úgyhogy összeszedi a csemetéket, ételt, italt, pelenkát, cumit (hadd ne soroljam tovább) és nekivág a városnak. A gyerekeket becsatolja a gyermekülésbe (UGYE?). Anya is azt tapasztalja – mint minden más autós – hogy nincs hely a pláza parkolóban, a gyerekek vérszemet kapnak a játéküzletek előtt, nyűgösek a nagykabátban, amikor már bemelegedett az autó.
Brit tudósok Egyes kutatások szerint két gyermek szállítása az autóban sokkal nagyobb kockázatot jelent, mint pl. végigtelefonálni az utat. Nem tehetünk róla, így vagyunk programozva: a nyögdécselésekre, ordításra, panaszkodásra ösztönösen odafigyelünk, ami természetes, csak közben ki kellene találnunk a parkolóházból, vagy éppen be kellene tolatnunk a többi türelmetlen autós gyűrűjében a nagy nehezen megtalált utolsó parkolóhelyre. Tehát minden körülmény adott, hogy szélesítsünk egy kicsit a kijáraton... és egy pillanat alatt intézünk magunknak néhány napnyi munkát és őrlődést.
Édesapák figyelmébe – ember tervez
A terv az, hogy délután korábban lelépünk a munkahelyünkről, elszaladunk a bevásárlóközpontba és megveszünk mindent, egy óra alatt! :) Többek között a gyereknek az áhított piros dömpert. A játékboltba érve látjuk az utolsó piros dömper boldog tulajdonosát, hogy távozik a kasszától...
Az eredeti terv felborult, nem baj, kicsit belehúzunk, átmegyünk egy másik plázába, kicsit késünk az esti céges buliról és minden rendben lesz. Végül a harmadik üzletben elejtjük a zsákmányt. Vissza az eredeti tervhez, kezdésre pont odaérünk, csak a welcome drink-et bukjuk, de a főnökkel még lesz alkalom jópofizni.
Közeledve a céges buli helyszínéhez (a kezdési időpontról nem is beszélve!) parkolóhely keresés és heves kormánycsapkodás közepette válogatjuk szavainkat a tökéletes "perszeezeknekismostkelljönnivásárolni" káromkodáshoz, amikor tompa puffanással lekoccoljuk az előttünk álló kocsit.
Nincs nagy baj, csak néhány lámpaszilánk hever az úton és picit berepedt a lökhárítónk. Az eredmény hasonló az édesanyáknál említett esethez: papírmunka, visszalépés a kötelező- és/vagy casco bónusz terén, néhány nap autómentesség, amíg a szerviz dolgozik, stb, stb.
Nyugodtságot színlelj!
- mondta mindig egy barátom, amikor kezelhetetlenül ideges voltam. Ahogy láthattuk, tele lesz a város aggódó anyukákkal, rohanó apukákkal, de lesz még rajtuk kívül néhány "vasárnapi" vezető is. Ilyenkor csatarendbe áll az öreg karcos, és akár ismeretlen terepre is repíti gazdáját.
Ne csodálkozunk, hogy tele van a város bizonytalan, sokszor helyismeret nélkül bóklászósofőrökkel. Ugye, hogy ebben a csoportba néhányszor magunkat is beletehetnénk?
Vagyis készüljünk fel előre arra, hogy ebben az időszakban sokkal többen leszünk az utakon, hogy azok is volán mögé ülnek, aki nem gyakran vezetnek autót. Arra, hogy mindenki egy kicsit mással is foglalkozik, mint azzal amit éppen csinál. Legyünk sokkal türelmesebbek, de ha ez nem megy közelítsük meg az elkerülhetőség oldaláról a kérdést.
Gyógytanácsnak tűnő, de adott körülmények között teljesíthető alternatívák:
Vagy találjunk bármilyen más megoldást, csak törekedjünk arra, hogy ezt elkerüljük:
Karácsony előtt még türelmesebben! És óvatosan!