– Az első motor egy félliteres Suzuki volt, ami akkor nagyon menőnek számított, különösen úgy hogy szinte teljesen átépíttettem, gyakorlatilag egy chopper lett belőle, amit nagyon szerettem – mondja Juronics Tamás, hozzátéve, hogy akkoriban 24 éves volt, de máig kedveli a túramotorokat. Ezt egy 1000-es követte, utána viszonylag sokáig nem volt nagyobb motorja, inkább kisebbekkel robogózott. Mostanában egy Piaggio  Beverly 500-ra ül fel, és teszi ezt azonnal, amikor egy kicsit is jobb az idő.

– Nekem a motorozás a szabadságot, a parkolás mentességet, a nagyvárosi gyorsaságot jelenti, nagyon szeretem, mert számomra akkor nincs forgalmi dugó, akadály nélkül tudok haladni. És egyszer majd szeretnék építeni egy klasszikus cafe racert, egy igazi stílusgépet, természetesen BMW lenne, ezres boxermotorral és kardántengely-hajtással. Ez persze azzal kezdődik, hogy be kell szerezni egy ilyet alapnak, amit majd át lehet alakítani – mondja a rendező-koreográfus.

Juronics Tamás rendező-koreográfus, a Szegedi Kortárs Balett Kossuth-díjas művészeti vezetője

Első családi autójuk, amire ma is nagyon emlékszik, egy piros 1200-as Lada volt, rendszáma örökre beégett neki: ZP 81 90. Az akkori kornak megfelelően természetesen nagyon sokat kellett várni rá, és nem lehetett színt választani, azzal vették, ami éppen volt a Merkúrnál. Megtudtuk, valamivel korábban Trabantra tettek szert, egészen pontosan kihúzták a gépkocsi nyeremény-betétkönyvük számát. Kevés volt a két ajtó, így ezen viszonylag gyorsan túladtak, lett pénzük a vadonatúj, időben megrendelt négyajtós Ladára.

1989-ben lett jogosítványa személyautóra, elsőre sikeresen tette le a vizsgát. Szinte azonnal vettek neki az anyukájáék 25 ezer forintért egy Fiat 500-as bőrtetővel, olyan kicsi volt, hogy kilógott a feje belőle. – Műszakilag katasztrófa volt, mindene állandóan szétesett, de nagyon szerettem. Utána még hosszú ideig úgy volt, hogy minden kocsim szétesett. Nem is nagyon tudtam számon tartani az autókat, szinte félévente cseréltük, amit szó szerint kell venni. Megvizsgáltuk egymás kocsiját, mindkettőnknek voltak titkai a műszaki állapotot illetően, azután valamelyikünk ráfizetett némi készpénzt és ment az élet tovább – emlékszik vissza a hőskorra.

A volán mögött

És utána, közben folyamatosan hordták a járgányokat a maszek szerelőhöz. Vacak volt, de szerette Jockey-Mercedesét,  a 126-ost, a 8 hengeres 3800 köbcentis motorral szerelt autó különleges életérzést garantált. Nem nagyon nézték a fogyasztását, ahogy a nagy sikerű Dallas televíziós sorozatban sem volt erre szüksége a névadónak. Ahogy mosolyogva fogalmaz Juronics Tamás, mindig fix összegért tankoltak – és sosem tele – nem nézegették a benzin árát.

A nem hétköznapi autók sorában volt egy Porsche 944-ese is, abban már nem biztos, hogy ezt cserélte a Mercedesre vagy a sportautó volt később. Akkoriban nagyon menőnek számított, tényleg látványos volt bukólámpáival, cserében viszont folyton beázott, s olyankor megállt a víz a padlólemezen. Nem ez volt az első ilyen márkájú autója, egy 924-essel kezdte, de az még csak 2000 köbcentis volt és Audi motorral szerelt. A 944-esben azonban már igaz Porsche erőforrás dolgozott, egy 2,5 literes benzines.

A 944-esben már igazi Porsche motor dolgozott

– Új kocsim, soha nem volt, az első rendes autóm egy BMW 740-es lett, V8-as benzinmotorral. Nem éppen fiatal évjárat, de műszakilag nagyon rendben volt és sokat is használtuk – mondja, hozzátéve, hajtotta a nagyobb testvért, a 750-est is, természetesen a V12-es motorral, ami ugyancsak nagyon ment.

Utána élete legfiatalabb autója következett, egy BMW Z4-es, ami a márkajelzésen túl nem sok közöst mutatott a korábbi zászlóshajóval. Ahogy az első autója, ez sem volt igazából Juronics méret, a hosszú túrákon egy idő után bizony kényelmetlenül érezte magát benne. Meg is vált tőle viszonylag rövid úton, mondván, a szépség, a dizájn nem minden.

Kényelmesen elfért viszont a 645-ös BMW-be, egészen pontosan ma is elfér, mert már több mint 10 éve hűséges hozzá. A most 16 éves autó kilométer számlálója 270 ezret mutat, lassan muzeális darab lesz. Az utóbbi időben keveset jár vele, eladnia nem érdemes, messze nem kapna annyit a kocsiért, amennyit ér. Jó műszaki állapotban van, de ebben a kategóriában érthetően óvatosak a vásárlók. Ha történik vele valami és hozzá kell nyúlni, akkor nem olcsó sem az alkatrész, sem a szakszerviz.

2007 óta márkanagykövete a BMW-nek, ilyen ötössel jár most

Juronics Tamásnak autói kapcsán alakult ki jó kapcsolata, a Csongrád megyei BMW autószalonnal, a szegedi C-Mobillal. 2007 óta márkanagykövet, az első kocsi, amiben így beleült, az egy 520d volt, azóta is jellemzően az ötös sorozat újdonságaival közlekedik. – A kezdetek után azért voltak komoly nehézségek az autópiacon, a gazdasági válság Európában és itthon is padlóra küldte az újautó-eladásokat, de kapcsolatunk töretlen, a szándék is komoly, így jó az együttműködésünk – mondja.

Szinte minden kiemelt rendezvényükön ott van, e sorok írója is több olyan szegedi autópremieren vett részt, amelyet a Szegedi Kortárs Balett művészeinek műsora színesített. Az idei esztendőre kiemelten is készülnek, kerek évfordulót ünnepelhet 2020-ban a C-Mobil.