Megöregedtem. Nem most kezdődött, hanem szűk két évtizeddel ezelőtt, amikor a sarki gyógyszertárban megkérdezték tőlem, hogy ugye 50 pluszos Centrum vitamint kérek, vagyis a Silvert. Negyvenhét voltam.

Szeptember elején újra szembesültem előrehaladott életkorommal. Történt mindez a zsámbéki Drivingcamp vezetéstechnikai pályán, ahol először mutatkozott be élőben hazánkban az új, immár hetedik generációs Ford Mustang 5.0 V8. Ott volt GT és Dark Horse kiadás is, ünnepelve az ikonikus modell születésének 60. évfordulóját.

A délutános „műszak” piros karszalagos csoportjába kerültem. Mindjárt be is kezdtünk: „Országúti modul (pálya teszt), három autó – 6 fő párokban” írták előzetesen kiadott programjukban a szervezők. A felvezető autó nem Mustang volt, csak egy sportos Ford, igaz, nagyon profi sofőrrel. Mögötte a fiatalok mentek, 30 év alattiak, egyikük civilben is hátsókerekes autót hajt. És néha versenyezget is.

A második autóban egy középkorú páros, első körben a volánnál Biró Csongor kollégával, a jarmuipar.hu főszerkesztőjével, az Év Magyar Autója zsűritagjával. Nálam jóval fiatalabb és tapasztaltabb sofőr, tízszer annyi autóteszttel a háta mögött, mint ami nekem volt, aki a sort zártam a harmadik Mustanggal.

Profi volt a szervezés, jól hallottam a rádiót, amiből megtudtam, hogy egy laza, ismerkedő, bemelegítő körrel kezdünk és csak utána csapunk bele a lecsóba. Elhangzott, hogy 2-3 autónyinál ne közelítsük meg jobban az előttünk haladót, fő a biztonság. Ilyen hibát elkövetni már a bemelegítő körben sem volt esélyem, később pedig meg még annyira sem.

A gyors körökön vért izzadtam, hogy egyáltalán látótávolságon belül maradjon a második Mustang. Csongornak sem volt könnyű tartani a tempót a felvezető autó mögött száguldó ifjú titánnal. Elég gyakran be is mondták a rádióban, hogy a második és a harmadik autó próbáljon felzárkózni, de főleg a harmadik… Szégyenszemre egyszer be is kellett várniuk, annyira eltűntem a látómezőből.

Hatvanöt pluszos életkorom mellett mentségként csak azt hozhatom fel, hogy csupán harmadszorra vezettem ezen a pályán és az első két alkalommal közel sem ilyen erős, hátsókerekes autókat terelgettem. És a pályán van néhány kényes pont, például amikor az emelkedő utáni kanyarban egyáltalán nem látja a vezető, hogy hova érkezik meg.

Az utolsó néhány körre persze már megbarátkoztam a pályával, cserében viszont nagyon elfáradtam és csökkent a koncentrációm. És semmiképpen nem akartam eldobni a 30 millióhoz közelítő vasat. Néhányszor azért így is lekapott az autó az aszfaltról és volt egy kis spontán gyeprendezés, de rendkívüli esemény nem történt.

Kb. nyolc kör után megállt a száguldás, felsorakoztunk és bemondta a rádió, hogy mindenki cseréljen helyet a párjával. Vagyis mehettem volna még egy etapot, ki tudja milyen tudású vezetők mögött zárva a sort, de erre már nem vállalkoztam. Szégyenszemre bekéredzkedtem Csongor mellé, addig tétlen párja pedig beült a helyemre, a sort záró harmadik Mustangba. Tizenöt-húsz éve ez nem fordulhatott volna elő, de talán még tíz évvel korábban sem.

Sokat nem beszélgettünk, kollégám is fáradt már, de azt kiderítettük, hogy én kb. 20, ő valahol 30-35 százalékon ment, már amit az autó tudásának teljes kihasználását illeti. Szerinte a felvezető autót követő ifjú titánok elérhették az 50 százalékot…

A második, középső programpont a körpálya modul, a drift élmény volt, addigra Csongor eredeti párját elveszítettük, így ő is saját magával cserélt, azaz kétszer annyit körözött, mint a fiatalok, ahogy persze én is. Ők egy csapat voltak, folyamatosan videózták és fényképezték a másikat.

Ez a drift már sokkal jobb érzés volt, különösen a csúszós szakaszra érkezés és annak elhagyása kívánt komolyabb figyelmet. Persze nagyon mozgott az autó, dobálta a fenekét rendesen, de itt már apró dicséretfélét – bíztatást – is kaptam a pályafelügyelőtől. A Mustang 450 lóerős teljesítményének töredékét használtam csak ki, és persze inkább a számítógép vezetett, mint én.

Azt nem tudtam megállapítani, hogy a másik két autó milyen tempóval körözött, mennyivel voltak ügyesebbek, mint én – vélhetően sokkal –, de fiatalok pörögtek rendesen, többször is állt a Mustang fara a menetirányba. Persze ők kikapcsolt menetstabilizálóval mentek, egyikük rá is hozta a szívbajt az instruktorra, amikor majdnem lepadkázta az amúgy meglehetősen széles körpálya belső ívének szélét…

A harmadik programpontot mintha rám szabták volna, ez volt a „Statikus állomás (kiállítás parkolóban), 6-7 autóval – korábbi generációs /veterán Mustangok bemutatója". Mindnek ott volt a gazdája és türelmesen válaszoltak az újságírók kérdéseire. A legidősebb, gyönyörűen felújított, első generációs Mustang egyébként 1967-es évjáratú volt, a bő négyliteres V8-as akkoriban még „csak” 200 lóerőt tudott.

Ez volt a program vége, az elején azonban még frappánsan rövid, lényegre törő „tantermi” foglalkozáson is részt vettünk. Megtudtuk, hogy az első három tucat ember között vagyunk, akik ezeket az új Mustangokat vezethetik.

– Gondoljunk bele, hogy az amerikai holdra szállás évében, 1969-ben már 5 éves volt a Mustang – mondta Kővágó-Laky Andrea, a Ford Magyarország és Csehország ügyvezető igazgatója. Hozzátette, 121 éves márkát képvisel az a közel 700 ember, aki ma Magyarországon a Fordnak dolgozik.

Eladásokat tekintve a Volkswagen, a Toyota és a Stellantis után negyedik a márka a világon, de Magyarországon ennél eggyel jobb a helyezése, miközben haszonjárműben az első. Az is megsüvegelendő, hogy az EU legkelendőbb plug-in hibrid modellje a Kuga.

Érdekes, hogy a Mustang elnevezést először egy világháborús vadászrepülő ihlette volna, de a vezetőség a lóra szavazott a repcsi helyett. Az első példány véletlenül igazi vevőhöz került, idővel kérte volna vissza a Ford, de a tulaj nem akart megválni tőle. Ezt csak akkor tette, amikor megkapta helyette az egymilliomodik legyártott Mustangot.

Az autót először a New York-i Világkiállításon lehetett megvásárolni 1964. április 17-én. Az új modell már az értékesítés legelső évében autóipari rekordot állított fel, hiszen több mint 418 ezer talált belőle gazdára. A modell sikere töretlen, 60 év alatt több mint 10 milliót értékesítettek belőle, 10 éve a világ legnagyobb darabszámban eladott sportautója a Mustang. Most megérkezett a 7. generáció V8-as motorral, hátsókerék-hajtással – és elérhető kézi váltóval is! Ára 24 millió, és elmegy egészen 30-ig.

A képre kattintva megnézhet egy rövid összefoglaló videót az eseményről

A csúcsváltozat a Ford Mustang® GTD, a versenypályára képes, utcára kész szuperautó. Az 5,2 literes V8 motorból, több mint 800 lóerőt hoznak ki. Szénszálas a karosszéria, félig aktív a felfüggesztés. Az extrém limitált darabszámú 160 millió forintos modellből Európa csak kb. százat kap, nem csoda, hogy a ford.hu oldalon az olvasható, hogy a jelentkezés 2024-re lezárult…

A „normál”, azaz rendelhető és kapható Ford Mustangról korábban itt írtunk részletesebben.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!