Kölyök traktoros

Gyerekként dinnyét őrzött az út mellett, a Felsőszállás közeli tanyáról járt iskolába, nyolcadik után autószerelőnek készült, de hiába végezte kitűnő bizonyítvánnyal az általánost, Miskolcon nem szakmát oktattak a diákoknak, hanem vesszőt kellett szedniük a közeli hegyekben. Néhány lázadó társával megszökött Bélteczky József és tizenöt évesen elszegődött traktorosnak a Kiskunhalasi Gépállomásra. Szerette vezetni a gépet, bár dízelmotorja szélben gyorsan lehűlt, gyakran megállt.

Irány a víz

Tengerész ismerőse mesélte, hogy milyen csodálatos vízen élni és világot látni. El is ment Csepelre, a Szabad-kikötő munkaügyi irodájába, ahol felvilágosították, hogy csak két év matrózkodás után mehet tengerészeti iskolába. Vállalta, ezután következett a kötelező ismerkedés első állomása, a kikötői tűzoltóság, ahol lenyűgözte a Vörös október nevű tűzoltóhajó és egy életre elkötelezte magát a tűz meg a víz mellett. 1955-től korkedvezménnyel hivatásos tűzoltó lett, majd 1970-ben törzsőrmesterként végzett a Tűzoltó Akadémián. Eredményeit és rátermettségét látva gyorsan haladt előre a ranglétrán: először a kárelhárító készenléti szolgálat bevetési rohamcsapatának első embere lett, aztán a tűzoltási csoport háttérparancsoka, majd parancsnoka.

Mélységből fölfelé

Azt már első évben megtanulta, hogy ahonnan az emberek menekülnek, oda kell rohannia a tűzoltónak, akit vonz a veszély és olykor parancsnoka iránti tiszteletből jelentkezik önként olyan feladatokra, melyekért társai nem tülekednek. Így volt ez a csepeli Királyerdő térségében is, ahová azért riasztották egységét, mert egy idős asszony kútba esett. A betonkáva negyvenszer hatvan centis nyílásán keresztül kötélre erősített létrán eresztették le a fiatal Béltecyky Józsefet, aki negyven méter mélyről ijesztően kicsinek látta a fenti fényt, pedig ragyogó nap volt.

Akkor tanulta meg, hogy mélységből fölfelé, magasból lefelé sohasem szabad nézni. Aztán azt is, hogy a tűzkakas fejét mindig le kell vágni.

Biztos háttér kell

Kiváló tanárai voltak, akiktől megtanulta, hogy ne azt tüntessék ki, aki mindig csak a második, vagy hátsó vonalban tevékenykedik. Csak az lehessen kiváló tűzoltó, aki mindig élen jár. Az igazságtalan elismerés többet árt, mint használ, mert demoralizálja az állományt. Márpedig egy parancsnoknak példamutatóan elöl kell harcolnia a tűzzel, amihez maximális bizalomra van szükség, hiszen megbízható háttér nélkül nem csak a mentés reménytelen, de élete is veszélybe kerülhet.

Bélteczky József mindig is élen járt, akár szikláról, akár jégről, akár tűzből, akár vízből, magasfeszültségű villanyoszlopról, vagy a Szabadság híd tetejéről kellett embert menteni.

Az autóroncsból két embert kellett kimenteni                                 Fotó: Boros Jenő

Lada két villamos között

A tűzoltás mellett a leggyakoribb bevetések közlekedési baleseteknél történtek. Olyankor is mindig fennállt a tűzveszély, ezért először áramtalanítani kellett az autókat, aztán azonnal nekiállni a sérültek kiszabadításának, ami nem ment mindig könnyen, hiszen a deformálódott karosszériában megszorulnak az ajtók.

Ennél rosszabb volt, amikor két villamos közé szorult egy személygépkocsi, benne két emberrel, a szerelvények közötti távolság nyolcvan centiméter volt, az 1500-as Lada szélessége normál állapotban ennek több mint kétszerese.

 Balra Bélteczky József tűzoltási csoportparancsnok                  Fotó: Boros Jenő

Szorult helyzet

A két villamos közé préselődött Ladában katasztrofális szűk helyre szorult be a vezető és utasa. Először még azt sem lehetett látni, hogy melyik végtag kihez tartozik, de a higgadt mentésnek köszönhetően mindketten túlélték a balesetet. Közel sem végződött ennyire szerencsésen két másik ütközés: a Thököly úton a két villamos közé szorult Trabantban hárman haltak meg, aztán következett egy ennél is nagyobb tragédia.

1992 január 7-én az Orczy térről induló 24-es csuklós villamosszerelvény nagy sebességgel próbált a Népliget felé kanyarodni, a Vajda Péter utcai váltónál kisiklott és a sarki gyógyszertár előtti járdára borult. A tragikus balesetben négyen meghaltak, hatvanan megsebesültek, köztük sok gyerek.

   Villamosbaleset                                                                      Fotó: Boros Jenő

Daru nélkül

A felborult villamos is jelezte, hogy mennyire hiányos a fővárosi tűzoltóság eszközállománya: több balesetnél nem tudtak emelni, mert javítás miatt műhelyben állt egyetlen darujuk, a huszonnégy éves Magirus. Bár a Vajda Péter utcában azzal sem lett volna kevesebb áldozat, hiszen tizennégy percen belül minden sérültet kimentettek, de sok más balesetnél hiányzott a korszerű emelőeszköz.

Némi társadalmi adakozással kiegészítve 1991 január 11-én a tűzoltók kaptak egy 28 tonnás (építési területen használatos) darut, mely tűzoltói feladatra nem volt a legalkalmasabb, de több volt a semminél.

Később javult az eszközállomány: 1992 január 28-án a Fővárosi Tűzoltóság Kelet-Európában elsőként kapott Liebherr darut, melynek teherbíróképessége 50 tonna volt, a teleszkóp kinyúlása pedig 10-31 méter. A mentésre is alkalmas Liebbher egész Pest megyében szolgált, szükség esetén más területekre is riasztották.

Lerobbant a Volga

Jelentősebb járműcserékre még sokáig kellett várni, pedig a kiemelt helyszínekre vonuló Tűzoltási Csoport Volga kombija egyre többször robbant le, ezért azonnali megoldás kellett. Timár István budapesti parancsnok merész húzással a Volgánál tágasabb Chrysler Voyagert bérelt a Csoport 1-nek, vagyis a legveszélyesebb eseményekre vonuló egységnek, ám felettesei megfenyítették, pedig gyors döntésén életek múlhattak.

Nem mellékesen a tűzoltók által méltán tisztelt két diplomás gépészmérnök végzettségű Timár István az 1964-es tokiói olimpián Giczy Csabával ezüstérmet szerzett kajak 2-esben, ezer méteren.

Legendás parncsnokok                                                                     Fotó: Boros Jenő

Kertből káresethez

Szabadnapon sem pihenhet a tűzoltó, pláne, ha társain kell segíteni. Így történt ez az újpesti Mikroelektronikai Vállalat tűzénél is, melynél kétszer mentett Bélteczky József, akinek már az elsőnél komoly döntést kellett hoznia, mert a helyi szakemberek nem tájékoztatták megfelelően a mentésben részt vevő tűzoltó egységeket, ráadásul nem értettek egyet az oltási taktikával.

A nagy alapterületű csarnokban poroltással megakadályozták ugyan a tűz tovább terjedését, de ez kevés volt. Az akadémikus megoldás szerint áramtalanítás után sem szabad vizet használni, de a felhevült gépházat le kellett hűteni, ezzel a döntéssel nagyot mentett Bélteczky József, aki másodszor is hatékonyan oltott az újpesti vállaltnál.

Beugró parancsnok

Éppen otthon kertészkedett, amikor Újpest felé nézve meglátta a hatalmas füstöt. Megint égett a MEV, azonnal elindult a kárhelyre és beugrott a megsérült tűzoltásvezető helyére, akit sérülés miatt elvitt a mentő. A közelben lakó Bélteczky Józsefnek volt korábbi tapasztalata a helyszínről, ahol COCOM listás termékeket gyártottak. Ezek olyan mikroelektronikai részegységek voltak, melyek eladását nem engedélyezték nyugati cégek a szocialista országoknak, ezért azok titokban készítettek ilyeneket, leginkább hadiipari célokra. A technológia része volt a nyáktisztítás és a művelthez tartozó cianid, mely speciális védőruhát és felszerelést igényel, pláne tűzoltáskor.

Amikor már nem bírta a tetőszerkezet                     Fotó: Boros Jenő

Felelőtlen ködösítés

A helyi műszaki vezetők titkolózás mellett a szakmai felkészületlenség, tapasztalatlanság és a felelőtlenség emberéleteket is követelt, olykor tűzoltókét. Bútorgyári tűz eloltása után történt robbanásban két bajtárs és egy gyári dolgozó halt meg, mert engedtek a helyi vezetők gyakori érvként hangoztatott termeléskiesés-csökkentés érvelésének.

Porrobbanás

A faiparban a megmunkálógépektől elszívott fűrészport kamrába gyűjtik, a légmentes térben még a tűz eloltása után is tovább tart az izzás, ami a levegőztetőrendszer újraindításakor robbanáshoz vezethet. Vezetett is: a három halálos áldozat mellett a levegőben úszó és izzó mikronnyi részecskéktől még a majd száz méterre tartózkodó emberek is megsérültek.

Bélteczky József megelőzött már hasonló tragédiát, mert már korábban felismerte, hogy fontos a tapasztalat, de legalább annyira fontos a folyamatos szakmai továbbképzés. Tett is erre javaslatot egyik összefoglaló éves jelentésében, mely szerint szükség lenne egyetemi szakképzésre, mert a tűzoltásoknál is nélkülözhetetlenek a felsőfokú építészeti, statikusi és elektromérnöki ismeretek.

Nem jött össze az egyetemi együttműködés, de nem adta fel. Rendszeresen bejárt a Belügyminisztérium központi könyvtárába, ahol tanulmányozta a külföldi katasztrófák részletes jelentéseit, vizsgálati tanulságait, melyek sokszor bevillantak neki és segítettek tűzoltáskor.

 Repülőtéri gyorsbeavatkozó                                            Fotó: Boros Jenő

Légi-katasztrófa

Oltott operaházi tűzet, lebeszélt halálugrásra készülő öngyilkost, mentett embereket felborult vonatból, buszból, villamosból, a televízió épületéből, panelházból, raktárból, textilgyárból, festéküzemből. Egyik szilveszteri szolgálatakor Bélteczky József éppen nekikészült megírni éves jelentését, amikor megszólalt a bevetési Csoport 1-nek riasztását jelző két hosszú egy rövid csengő: légi katasztrófa Ferihegyen. Ismerte a területet, hiszen rendszeresen gyakorlatoztak a repülőtéren, ez azonban most éles riasztás volt.

Iszonyatos ködben értek a kárhelyre, az irányító toronyból kapott információ alapján a 31-es leszállópálya küszöbe felé vonultak, ott már látszott némi fény, mert a helyszínen nagy területen égtek a roncsok.

Tragikus leszállási kísérlet

A mentők, tűzoltók és rendőrök kutatóláncban keresték az áldozatokat, mely ebben az esetben kilenc fős személyzetet jelentette, mindannyian meghaltak. Az előzményekről annyit lehetett tudni, hogy a rossz látási viszonyok miatt a HA-MOH jelzésű IL-18V repülő szárnya fordulási manőver közben elérte a betont és a gép kigyulladt. A becsapódástól száz méterre leszakadt a farokrész, a gép roncsai pedig hatszáz méter hosszú és háromszáz méter széles területen szóródtak szét.

Egy utasokkal teli másik repülőgép már korábban megpróbált leszállni Ferihegyen, de a rossz idő miatt inkább átstartolt, majd keleti irányba fordult és rendben leszállt Debrecenben.

  Ferihegyi tűzoltás                                                                 Fotó: Boros Jenő

Közlemény

1975. március 6-án a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium közleményt adott ki a szerencsétlenségről. „A bizottság megállapította, hogy a leszállást irányító földi berendezések és a repülésirányító szolgálat működése az előírásoknak megfelelt A repülőgép műszaki állapota rendben volt, a személyzet a gép működésével kapcsolatban a budapesti indulástól a szerencsétlenség bekövetkezéséig semmit nem jelzett. Nem utalt műszaki hibára a repülőgép berendezéseinek és alkatrészeinek utólagos vizsgálata sem. A repülőszemélyzet egészségi állapota, leterhelése és pihentetése a szabályoknak megfelelt. A szerencsétlenség oka egyértelműen nem állapítható meg. A bonyolult, gyorsan változó ködös időjárási körülmények között a repülőgép személyzete olyan helyzetbe került, amelyből a továbbrepülés feladatát már nem tudta végrehajtani.”

Vizben az Astoria aluljáró                                             Fotó: Boros Jenő

Búcsúnapi káreset

Nem vágta a centit, de várta az utolsó szolgálati napot és a pihenést. Erősen marasztalták és megpróbálták rávenni plusz két évre, de eldöntötte, hogy nem folytatja, különösen akkortól, amikor egy Gyáli úti iskolatűznél leszakadt alattuk a lépcsőház.

Béltecky József 1991. január 31-én 39 évi szolgálat után vonulós tűzoltási csoportvezetői posztról alezredesként ment nyugdíjba, későbbi szakértői munkájának elismeréseként ezredessé léptették elő.

Február elsején éppen kollégáival és barátaival ünnepelt, amikor jött a hír, hogy csőtörés miatt elöntötte a víz az Astoria aluljárót és a metrót. A társaság onnan is indult menteni, szóval a búcsúebédet sem úszta meg szárazon a legendás tűzoltó.

Élménygazdag életét A tűzember címmel írta meg, a 2005-ben megjelent könyv minden példánya napok alatt elkelt.

Fiatal korában birkózott a Dózsában, kézilabdázott az Előre klubban, rengeteget focizott, síelt és a sportolást ma sem adta fel, csak arra panaszkodik, hogy kidőltek mellőle fiatalabb teniszpartnerei, így 85 évesen maradnak a napi erőnléti gyakorlatok.

 Egy közlekedési mentés a sokezer közül                                      Fotó: Boros Jenő

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!