A Skoda soha nem akart belesimulni a hagyományos kategóriákba, már a Fabia és az Octavia megjelenése is feszegette a határokat, természetesen felülről. Ahogy nőtt a márka népszerűsége, kiderült, a kettő között van még hely egy méretosztálynak, ez lett a Rapid. Utóbbiból 2019-ben Scala lett, de már csak egyféle, ötajtós karosszériával kínálták. Azóta Magyarországra megérkezett a facelift is, ami a külsőt tekintve arról is szól, hogy ami jó, azon ne nagyon változtass.

Vannak persze formai különbségek, ezek előnyére is válnak a Scalanak, ám a hosszúság változatlan maradt, 4362 milliméter. A kompakt autó  1793 milli széles, 1471 magas, tengelytávja pedig 2649 milliméter. Az autó tágas helyet kínál négy embernek – persze, öt is belefér –, a fejtér és a lábtér is elégséges. Magam mögé ülve tényleg kényelmesen elfértem a 180 centimmel.

A vezetőülés és a kormány tág határok között állítható, így könnyedén a sofőr kényelmére szabható. A 467 literes csomagtartó korrekt, alatta elfér a nagyon hasznos mankókerék is. Térfogata lehajtott üléstámlákkal 1,4 köbméter fölé bővíthető, azzal, hogy a praktikus kihasználását valamelyest csökkenti az ilyenkor kialakuló „lépcső”.

Belül több az újdonság, nekem szimpatikus volt a műszerfal szövetbetétje. És az is, hogy a méretes érintőképernyő mellett a legfontosabb funkciókhoz megmaradtak a gombok, kapcsolók, „tekerők”, így gyorsan és egyszerűen állítható a hűtés-fűtés, keringtetés stb. A tesztautó méretes digitális óracsoportja jó rajzolatú és kontrasztos, sok megjelenítés közül választhat a vezető attól függően, hogy a navigáció fontos, vagy valami más.

Végzett, de már nem gyakorló autószerelőként személyes kedvencem az olajhőmérséklet kijelzője, mostanában nem ültem olyan tesztautóba, ami ezt is mutatta volna, vagy nem vettem észre, illetve nem találtam meg a menüben. Hasonlóképpen kedveltem a hagyományos kézifékkart is, még úgy is, hogy a nagy Alföldön legtöbbször elég volt csak P-be rakni a sebességváltó előválasztóját.

Nem csak a kombi karosszériaformát hagyta el a Rapid után a Scala, hanem a dízelmotort is. Mielőtt nagyon elsiratná valaki a gázolajos erőforrást, jelzem, hogy a benzinmotorok is elég takarékosak. Az általunk próbált autóban szolgáló, VW-csoport szinten is népszerű négyhengeres, 1,5 literes és 150 lóerős motor szépen és spórolósan dolgozott. A budapesti Frangepán utcából indulva, sztrádán a tempomatot 110-re állítva, Szegedig 4,8 litert fogyasztott száz kilométerre vetítve. Visszafelé jobban siettem 130-ra húzva a sebességtartó automatikát 5,7 liter lett a fogyasztás.

Összesen 467 kilométert tettem meg az autóval, benne Szegeden jó néhány rövid, városi szakaszt is. Nagyobb részt klímázva – ahogy oda és visszaúton is – 6 liter alatt maradt az átlagfogyasztás. Ez a mérték egyébként köszönőviszonyban van a prospektus szerinti 5,6 liter/100 kilométeres gyári vegyes fogyasztással.

Ezzel a 1500-3500 közötti fordulatszámtartományban 250 Nm maximális nyomatékot produkáló motorral 8,2 mp alatt gyorsul 0-ról 100-ra a tesztelt, 1290 kilogramm saját tömegű Škoda Scala a hétfokozatú DSG-váltóval, végsebessége pedig 220 km/óra. A gyorshajtást nem pártolja a Scala, egyszerre túl érzékeny és tévedésre is hajlamos a sebességhatár túllépésére figyelmeztető rendszer, zavaró hangjelzéssel kísérve. A VW-csoporthoz tartozó modellek közül a Scala ezzel koránt sincs egyedül. Cserében a menüben könnyen megtalálható és kikapcsolható ez a funkció.

A vezetőtámogató rendszerek nagyobb része természetesen maximálisan dicsérhető, az aktív sávtartás például egész hosszú ívet és viszonylag nagy tempót enged automata kormányzással és csak utána szól rá a vezetőre, hogy fogja rendesen a kormánykereket. Akkor sem durván, kioktatóan.

Az úgynevezett fél önvezetés második eleme a ráfutásgátlóval kombinált távolságkövető tempomat. Először a kormányon kerestem a vezérlőgombjait, majd mindenhol máshol, s csak nagy sokára találtam meg a kormány alatt, a takarásban, Utána már nagyon egyszerű volt, szinte mindent azzal csináltam, alig értem hozzá az autósztrádán a gáz- illetve a fékpedálhoz. Öröm és kifejezetten pihentető volt a segítségével vezetni a nagy forgalmú autósztrádán.

Szépen dolgozott a tesztautóba feláras extraként rendelhető mátrix-LED-fényszóró, akkor kapcsolt le és fel, amikor kellett és jól takarta ki a szembejövőt, a többi közlekedőt. A város határában ezt hosszabban is próbálgattam, mindvégig nagyon erős volt az út megvilágítása, mindent jól láttam és egyszer sem villogott rám a szembejövő, hogy elvakítom. Meg tudnám szokni, de vén fejjel már sokallom az érte kért pénzt, miközben tudom a kényelemnél fontosabb a plusz biztonság. Jó néhány vadgázolást, kerékpáros vagy gyalogos elsodrást meg tud előzni a rendszer.

A Scala alapára 7,6 millió forint körül indul, benne az egyliteres, 115 lóerős TSI-motorral. A nagyobb motor DSG-váltóval párosítva már 8,8 millió forint felett van, a tesztelt modell ára valamivel 10 millió felett kezdődik – alapban. Extrákkal ezt könnyedén 14 millióra vitték fel a szakújságíróknak szánt autót konfigurálók. A mátrix-LED fényszórók, a kényelmesebb utastér, a nagyobb képernyők és a látványosabb külső persze mind plusz pénzbe került, de még ezzel sem „maxolták ki” az autót. Bőrbelsővel, méretes panoráma üvegtetővel és elektromosan nyíló vonóhoroggal lehet még emelni a tétet – egyebek között.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!