Vásárlás előtt mindig át kell vizsgáltatni egy használt autót. Pláne akkor, ha olyan tapasztalataink vannak, mint ennek a hölgy ügyfélnek, aki teljesen vakon keresgélt magának autót a piacon.

Nagy autó kellene, ami nagyon szép állapotban van

Bár külön nem beszéltem az ügyféllel az igényszintől, valószínűleg ez járhatott a fejében, amikor autót keresett, mert a választása végül egy Volkswagen Passat B7 Variant 1.8 TSi Highline-ra esett, ami valóban hatalmas és gyönyörű állapotban volt…

…esztétikailag

A 2011-es évjáratú kombi 150.000 km-t futott és bár import kocsi, ennek nem is tűnt el a szervizkönyve, és a diagnosztikai lekérdezés sem mutatott más kilométeradatot. Szuper.

Amit nem volt muszáj, nem is javították rajta, így fordulhatott elő, hogy a bal első ajtón maradtak ecseteléssel pompított kavicsnyomok, körben néhány karc és matt fényszórók.

A festékréteg mérésen sem bukott meg igazán. A bal hátsó ajtó és sárvédő értékei kicsit elugrottak ugyan (előbbi 200 fölé, utóbbi 600 környékére), de tisztességesen voltak megjavítva.

Az utastér még jobb állapotban volt. A Highline elemek nagyon feldobják a belteret és nem is kopnak meg 11 év és 150 ezer kilométer alatt. Tökéletes fabetétek, teljes korrekt állapotú ancantara ülések.

Az egyetlen negatívum a törött vezetőoldali ablakemelő kapcsolócsoport volt, az első ablakokon nem is működött az automata fel- és lehúzás. Igazából eléggé nehézkesen lehetett működtetni az első üvegeket.

A vezető előtti szőnyegbetét nem gyári volt, és nem is típusazonos, az már valószínűleg annyira kopott volt, hogy inkább tettek bele valami mást.

Nem is ért meglepetésként

Amikor megláttam az évjáratot és a motor hengerűrtalmát, már tudtam, hogy a nagyon bajos CDAA motorkóddal lesz dolgunk. De a remény hal meg utoljára, ahogyan kívülről kinézett a kocsi, még azt is el tudtam képzelni, hogy rendben lesz a motor és nem sújtott le rá a szóban forgó motorcsalád típusbetegsége.

Aztán felnyitottam a motorház fedelet és levettem a felső műanyag burkolatot. A trafók szépen meg voltak számozva, tehát ezeket már szerelgették ki-be. Nem gond, hiszen a gyertyák, trafók fogyóeszközök, bár nem szokták külön felszámozni őket, hacsak nem teszik félre több napra valami nagyobb javítás közben.

A hengerfejfedélen, vagy másnéven szelepfedélen azonban sajnos értelmezhető mennyiségben állt az olaj. Ez vagy ereszt valahol, vagy sokszor kell utántölteni, aminek természetes velejárója, hogy néha mellé is csorog egy kicsi. Ha lemosták volna, akkor még mindig élt volna a remény, így már közelebb voltunk ahhoz, amitől féltem.

A gázfröccs

A diagnosztikai lekérdezés persze nulla hibakódot hozott, pontosabban egy üzemanyag fedél kapcsoló időszakos testzárlatán – ami egyébként törölhető hiba volt – kívül tényleg hibamentes volt.

Amíg a lambdaszonda értékeit és egyéb élő adatokat nézegettem alapjáraton járt a motor. És akkor jött a várva várt teszt. Adtam egy bőséges gázfröccsöt. Na, persze a Tsi nem üresben nem engedi, hogy 4.000 fordulat/perc fölél pörgessük a motort, de a kipufogóból így szép, fekete, porózus pöffenet jött ki, meg is festette a fehér murvát.

Amikor a próbaút előtt megkérdezte az eladó, hogy na, eddig milyen a kocsi, mondtam neki, hogy nagyon szuper, de attól tartok, hogy a fekete folt tőle származik a kövön. Azt monda: Áh, nem, tegnap rendeztük át a kocsikat és lehet, másiktól van.

Próbaút után

A tesztkör is nagyon jól sikerült. Feszes futómű és a motor is szépen húzott. Nagy gázra sem láttam a tükörben fekete felhőt,úgyhogy kezdtem kicsit megint megnyugodni, hogy sokat járatták hidegen és hát ki kellett  fújnia magát. Tettem mindezt annak ellenére, hogy benzines autóról beszélünk, aminek semmilyen körülmények között nem lenne szabad füstölnie.

A próbaút végén megkértem az eladót, hogy álljon a kocsi mögé, de azért tartson egy bő méteres távolságot. Ismét jött a gázfröccs. A kocsi immár a katalizátor által kiválasztott vízzel együtt nyomta ki a fekete retket a betonra.

Az eladó a fejéhez is kapott, ajjaj, állítsd le, mert valami nem OK. Megnyugtattam, hogy a víz természtes, a korom benne csalóka.

Az ügyfél tájékoztatása

Amikor néhány órával később jelentkezett a hölgy, hogy érdeklődjön a viszgálati eredményekről, megkérdeztem, hogy ül, vagy kapaszkodik-e, és amikor biztos voltam benne, hogy nem történik majd baleset, elmondtam neki, hogy motorhibás a kocsi.

A történet egyszerű. A nem megfelelő (de amúgy gyári) dugattyúk és gyűrűik nem húzzák le megfelelően az olajat a hengerpalástról. A maradó olaj a munkaütemben a benzin-levegő keverékkel együtt elég, de a szükségesnél magasabb lesz az égési hőmérséklet.

Ez még nagyobb kopást és még több maradó olajat eredményez, ami tovább gerjeszti a folyamatot. Végül elsőként a gyertyák kezdik megadni magukat, egyszerűen leég róla az elektróda. Egy gyújtáskimaradáshoz és az érintett henger(ek) letiltásához vezet.

Sajnos a javítási mód a dugattyúcsere, ami persze egy csomó járulékos dolgot hoz magával, amit most nem sorolnék fel, elrettentésként mondom, hogy a szakszerű, hosszú távra megoldást kínáló javítás (nagyon) bőven az egymillió forint felett van.

Megint egy megmentett ember

Szolgáltatásunkkal ismét sikerült valakit a hiba mértékéhez mérten aprópénzért megmentenünk. Azóta még nem keresett a hölgy, hogy lenne másik kiszemelt autó, de érzem, hogy nem utoljára találkozunk vele.

Ha használtautó vásárlás előtt áll, Önnek is tudunk segíteni.

További autós tartalmakért kövesse az Autószektor Facebook oldalát.