A fékberendezések diagnosztikai ellenőrzése és javítása kiemelt fontosságú tevékenység a járművek műszaki vizsgálata, illetve általános javítása/karbantartása során. Ezek a vizsgálatok kiterjednek a kerékfékerő mérésére – amelyet a pedálerő (légféknél kivezérelt nyomás) függvényében állapítanak meg –, az oldalak közötti fékerő eltérés vizsgálására, és a fékerő ingadozás vagy lassulás megállapítására.

Az utóbbit leszámítva ezen értékek diagnosztizálását fékerőmérő próbapadok segítségével hajtják végre. A vizsgálat során figyelembe kell venni az adott járműtípusra vonatkozó gyártó által előírt értékeket, tünet esetén pedig meg kell keresni a konkrét hibaforrást. A javítási munkálatok után ismét műszeres fékvizsgálat következik ellenőrzés céljából. A műhelyben végzett fékvizsgálatok a kerékfékszerkezet által előállított fékerő mérésén alapulnak. Ez a fajta vizsgálati módszer számos előnnyel rendelkezik például, hogy az ellenőrzést zavaró körülményeket (forgalom, időjárás, terepi viszonyok) kiküszöböli.

A görgős fékerőmérő pad méréstechnikai követelményei:

* a berendezés felső méréshatárának százalékos formája

1. Baloldali görgőegység, 2. Jobboldali görgőegység, 3. Első görgő, 4. Hátsó (emelt) görgő, 5. Hajtómotorok, 6. Tapintó görgő, 7. Lánchajtás, 8. Reakció-érzékelő mérőcellák, 9. Kijelző műszerek, 10. Pedálerő adó

A görgős fékpadi vizsgálat során a gépjármű egy tengelyének kerekeivel áll a fékpadra, a fékpad mérőegységei kerekenként önállóak. A két görgő alkotja a görgőágyat, melyek között a járműkerék helyezkedik el. A lánchajtással összekapcsolt görgőket egy villamos motor hajtja. A próbapad, a kerék és fékszerkezet együttesen hozza létre a fékezőnyomatékot.

A görgőkre mindig a megadott irányban kell ráállni a járművel, mivel ezek forgásiránya meghatározott. Azokban az esetekben mikor a görgők tengelyei nem ugyanabban a síkban helyezkednek el, az emelt görgőnek kell a menetirány szerint hátul elhelyezkednie.

A görgős fékerőmérő villamos motorjai az álló gépkocsi kerekeit – egyszerre az egy tengelyen lévőket, de azokat egymástól függetlenül – görgőpárokon keresztül állandó sebességgel forgatják. A hajtott járműkerék kerületi sebessége berendezéstípustól, alkalmazási területtől függően: 2,5-5,5 km/h. A vizsgálat lényege a fékműködtető erő, illetve a kivezérelt nyomás függvényében a kerékfékszerkezet nyomatékának megállapítása.

Az összkerékhajtású gépjárműveknél a görgőspadi vizsgálat problémát okozhat, mert a meghajtott kerekek a talajon álló kerekeket is forgatni akarják. Az ikertengelyes járművek vizsgálatához kisegítő berendezésre van szükség, amely a görgőágy két oldalán elhelyezett szabadfutó görgősorból áll.

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ezeket a görgős fékerőmérő berendezéseket kalibrálni is kell. Az általánosan elterjedt módszer az emelőkarral, tömegterheléssel történő kalibrálás, amely rengeteg időt vesz igénybe, a költség a fenntartó szervizet terheli.

A fékerőmérés a közlekedésbiztonsági ellenőrzés része, minden fékjavítás után el kell végezni és bizonylatolni kell.