Pedig most aztán a túlélés érdekében óriási szükség van rá! Ha autóba kell ülnünk, akkor igazán ki vagyunk téve a hőség okozta megterhelésnek. NE gondoljuk, hogy mindenre képesek vagyunk, mert nem – és ez biztos!

Csökken a koncentrálóképesség

Az első és legfontosabb tényező a koncentráció, ami bizony jócskán eltompul a hőség hatására. Ezt sok esetben még a légkondicionált gépjármű sem ellensúlyozza. Pláne, ha szemből a testünk valamelyik részére tűz a nap, és, mondjuk, nem volt elég pénzünk fényvisszaverős fóliát venni az autó ablakaira. Tulajdonképpen egy hűtött szaunában vezethetünk órákon át.  Abba meg nem is merek belegondolni, milyen megterhelő lehet légkondi nélkül vezetni. Egy biztos, a kormány mögött koncentrálni így brutál nehéz.

Megnövekszik a reakcióidő

Vagyis a reakciókészségünk csökken. Ez pedig azt jelenti, ha egy adott sebesség alatt megoldanánk egy problémás közlekedési helyzetet, akkor most biztos nem. Vagy másképpen szólva, sokkal hosszabb megtett út alatt reagálunk megfelelően. Aki tudatosan vezet, az ilyenkor nagyobb követési távolsággal kompenzálja ezt, illetve a halált megvető bátorságú manővereket őszre hagyja. A cél: életben maradni, és élni hagyni egymást… mármint az utakon.

Nem vagyunk türelmesek

Mondhatnánk, hogy máskor se… De ebben a forró, nyári időjárási csapdában megváltozik az emberi test fizikai állapota, ez a tényező pedig nagyot buktat a közlekedésbiztonságon. Tulajdonképpen a vezetői attitűd módosul, mert „Ez még belefért, nézd milyen hülye!” – kedves mosolygós mondatunk helyett tuti ezt használjuk: „Hogy a jó büdös anyját!” Nos, ilyen feszült idegállapotban nem valószínű, hogy jól döntünk, pláne akkor, ha sorozatban találkozunk bátor, de teljesen idióta sofőrökkel az úton.

 Az aszfalt is megváltozik a forróságban

Na, ez az igazi vezetéstechnikai kihívás! Én párszor már ráfutottam, hogy a nagy gázzal való indulásnál bizony megdobódott az autó. Olyan érzés, mintha letapadva pattognék az út felszínén. Ráadásul, ha valaki ilyet még nem tapasztalt, akár rossz irányba is ránthatja a kormányt, ez pedig sejtjük, mihez vezet.

Délibáb: csak ellenség vagy igazi vakság?

Számomra a hőségben ez a legnagyobb kihívás a vezetés során. Olyan a látvány, mintha egybefolyna az aszfalt a levegővel: csak egy gomolygó üvegszerű képződmény hullámzik a távolban. Éppen ezért – szó szerint – semmit nem szoktam látni a szembe jövő autókból. Ilyenkor behúzódom egy nem túl vad, előttem haladó mögé – számomra megfelelő távolságra –, és alig várom, hogy elérjem az úticélomat.

Halálszáguldók

Az emberek többsége felfogja ezeket a helyzeteket, igyekszik alkalmazkodni és vigyázni is a másikra. DE, sose fogom megérteni, hogy másoknak miért pont ilyenkor száll el az agya? Pedig néhány fosőr – sofőr esetében az észrepülés az egekig emelkedik. Csak azt nem értem, ha az olvadozó aszfalt göröngyeit a megengedett sebesség hatszorosával akarja valaki nagymellényűen legyőzni, mi a francért nem ül repülőre? Ott aztán szárnyalhatna kedvére, nem veszélyeztetve ezzel a többi egyszerű, hétköznapi autóst.

Nagyon fontos tehát, hogy felmérjük indulás előtt a hőség miatt adódó kellemetlenségeket. Tulajdonképpen a saját képességeinkkel kell ezt összehangolni. Nem nagy dolog, a karácsonyi bevásárlólista komolyabb kihívás. De pont emiatt érdemes rászámolni a menetidőre némi kis pluszt, és tudatosan kell választani útvonalat is, hogy legalább a többi hasonló helyzetben lévő autós tömeges marhaságait megpróbáljuk elkerülni. Csak óvatosan!