Szöveg: Horváth Miklós, Fotó: szerző, RS5 modelsport

Ugye semmi meglepő nincs abban, ha egy autóversenyző csemetéje apja nyomdokait követi és - annak rendje és módja szerint – először gokarttal, majd egyre nagyobb és erősebb autókkal áll rajthoz, míglen bajnoki címet szerez. Cserkuti József életéről szóló írásom után már nagyon kíváncsi voltam arra, hogy Gábor miért maradt távol az igazi, hörgő V8-asoktól és a hegyi szerpentinektől, miközben úgy tűnik mintha a dobogós helyezésekre és a bajnoki címre dedikált genetikai kódot hordozna a Cserkuti család. Szóval, költői túlzással élve, akár azt is kijelenthetem, hogy Gábornak csak a kategóriát kellett volna kiválasztania annak idején, a győzelmet csakúgy megkapta volna a motorsportban, mint ahogy ezt manapság a modellautókkal.

Képre kattintva galéria nyílik

Kérdésemre viszont azt a választ kaptam, hogy a nyolcvanas évek végén Gábor édesapjának egyik tanítványa (Szász László) egy gokartot készült ajándékozni az akkor még csak alig 8 éves fiúcskának, de valamiért nem lett a találkozásból szerelem. Még csak inspirációt adó megtapasztalás sem született a Hungaroring parkolójában tett kör után, amiből könnyen kitalálható, hogy pályára nem is ment a géppel Gábor. Néhány év múlva azonban Öcsi bácsi szerelői és barátai körében a kedvelt szórakozások egyikévé vált a modellautózás és erre már nagyon is fogékonynak mutatkozott a kisebbik Cserkuti fiú. A kilencvenes évek közepéig csak hobbi szinten művelték a távirányítós autózást, komolyabb szerepet csak azután kapott a modellautózás miután az édesapa abbahagyta a versenyzést. Öcsi bácsi szerint valamilyen formában folytatódnia kellett a versenyzésnek, de érthető okokból már nem akart sokat kockáztatni.

Gábor (balra) első győzelme (2007)

A karbon önhordó alváz ötlete Öcsi bácsitól származik, és alkalmazása 1998-ra datálódik. Ilyen technológiát akkor még csak az igazi versenyautóknál használtak, nem véletlen, hogy nagyon hamar híre ment a világban annak, hogy egy jól összerakott alap és felépítmény született Magyarországon.  Ekkor Gábor még csak a gimnázium harmadik osztályának padjait koptatta, de a lelkesedése és az atyai tréning már elegendő tudással és tapasztalattal vértezte fel ahhoz, hogy érdemi munkát vállaljon. Hazánkban egyébként sem akkor, sem azóta nincs regisztrálva olyan műhely, ahol a fejlesztéstől kezdve az alkatrészek gyártásán keresztül a komplett összeszerelésig egy helyen készülne minden. Kisebb kategóriájú autókhoz ugyan készültek motorok még a múlt rendszerben, de ilyen magas szintű modellautó-gyártás nem volt még hazánkban. Ez csak azért fontos, mert ennek közvetlen következménye, hogy a kizárólag külföldi konkurencia létezése miatt csak Öcsi bácsi versenyzői múltja adhatott szakmai hátteret a munkához.

Karbon monocoque váz, amire a futómű, tank, motor...stb kerül

Az RS5 elnevezés egyébként a Racing System és az 1:5-ös méretarány összekombinálásából származik, melyből csak az előbbi szorulhat magyarázatra, ugyanis Öcsi bácsi korábbi versenyszervező és versenyautókat építő cégének elnevezését jelöli. És ha már minden részlet adott, nem maradt más, mint az ötletet kézzelfoghatóvá tenni, azaz a gyártástechnológiai ismeretek által létrehozni a terméket. Ennél a pontnál egy kicsit hosszabban elidőztünk, ugyanis Gáborról itt derült ki számomra, hogy mindent autodidakta módon tanult meg. Nemes egyszerűséggel, mint az info korszak gyermeke, online forrásokból szedte össze és hangolta finomra a tudását interjúalanyom. Külső segítséget talán csak a tervező szoftver és a marógép használatához kapott, minden más területet az előbb említett módon sajátított el.

Apa (Cserkuti józsef), anya és Gábor - a fejlesztés, műszaki részletek és adminisztráció hozzájuk tartozik

„Külföldi versenyen első alkalommal 2001-ben vettünk részt és azonnal találtunk versenyzőt, aki minket választott, sőt az első tízben szinte azonnal benne voltunk. Ettől fogva láttuk, hogy csak jó pilóta kell és megszerezzük a dobogós helyezést időről-időre”. Az első győzelmet 2007-ben szerezte Gábor egy Forma-1-es autóval, azóta 11-szeres EB győztesek az autóik és háromszoros túrakocsi győzelmet is bezsebelt az RS5 modelsport műhely 2010-13 között, ráadásul ebben a kategóriában tavaly egy VB második helyezést is sikerült megszerezni. A siker további mutatója, hogy felsorolni is nehéz lenne azt a körülbelül két tucat országot, ahol viszonteladók folyamatosan adják és veszik az RS5-nél készült autókat. Egy 2010-es F1-es Európa-bajnokságon megtörtént az, ami eddig még soha: a döntőbe jutott első tíz versenyző autója, egytől-egyig az RS5 műhelyben készült.

Walcz Tamás, Róna Dániel és Winkler András osztályrésze pedig a gépkezelés és az összeszerelés

„Az éves darabszámról nincs nyilvántartásunk, de hozzávetőlegesen 100-200 darabos volument gyártunk. Az elmúlt 15 év alatt pedig több mint kétezer modell gurult ki a Gubacsi úti műhelyből” – tudtam meg az éves kapacitásra vonatkozó kérdésem után. Az autó műszaki paraméterei a következők: A teljes hossz 900 mm-es, a szélesség 400 mm, a tengelytáv pedig 535 mm. Az autó súlya 10 kg, amit egy 22 köbcentis, 7 lóerős, kétütemű motor mozgat. A kis motor maximális percenkénti fordulatszáma 22 ezer felett van, mellyel - az áttételezéstől függően - akár 90 km/h-ás végsebesség is elérhető. „Egy verseny 30 perces, amit az erre kimért 700 köbcenti üzemanyaggal kell teljesíteni. A legfontosabb tényező a tapadás, ezért mindig az adott évben használt gumiabroncsokhoz kell hangolni a beállításokat. Az idén futott autónál már az év közepe táján tudomásunkra jutott, hogy egy jobb tapadást biztosító, új keverékű abroncs érkezik a következő szezonra. Ennek köszönhetően az év második felét azzal töltöttük, hogy a megváltozott tapadási tényező miatti változtatásokra fókuszáltunk. Itt nincs ráncfelvarrás, a folyamatos fejlesztés célja nem más, mint a megszerzett pozíciót megtartani évről-évre” – tudtuk meg a szaktekintélynek számító fiatal mestertől a részleteket.

A folyamat elemei pedig a következők: ötletelés, konzultálás - apa és fia között - majd prototípus gyártás és tesztelés, végül szükség szerinti módosítások

„A 2015-ös autó abban tér el a korábbitól, hogy hátrébb toltuk a súlypontot és a roll centrumot, változatlan tengelytáv mellett. A 2014-es modell kicsit orrtolós volt, viszont az új abroncsok sokkal jobb tapadást biztosítanak, ezért most jobban fordul az autó. Ehhez kapcsolódik még hogy a kerékagyak súlyának redukálásával csökkent a rugózatlan tömeg is, ergo nem csak fordulékonyabb, hanem gyorsabb is lesz az újdonság”. A rengeteg elismerés és folyamatos fejlődés ellenére azért felmerült bennem a kérdés, hogy milyen célok motiválják a fejlesztést és a csapatot. A válasz igencsak meglepett, hiszen a manufaktúra az 1:8-as méretarányú autók szegmensébe készül beszállni, valamint az elektromos meghajtású modellautókra irányuló növekvő igény is egy új terület, ami célként lebeg Gábor előtt.

A 2010-es F1 Eb, ahol mind a 10 döntős autó RS5 modell volt

Nagyautós nyelvre lefordítva mindezt: új kategóriában és alternatív hajtásmódban van a jövő itt is, mint az utcai széria autók esetében. Downsizing-al szerencsére még nem fenyegetőznek a döntéshozók, így továbbra is a legjobb versenyzők autóját az RS5 manufaktúra készíti.