Az orr és a száj eltakarására alkalmas eszköz, a maszk most már egy éve az életünk részévé vált. A szabályoknak megfelelően szinte mindenhol hordani kell, sokszor még a személyautókban is ajánlott. Nyilván az idős szeretteink védelme érdekében feltesszük, és jó esetben más embereket sem akarunk veszélyeztetni. De, ha arra kényszerülünk, hogy a kormány mögött hordjuk a maszkot, akkor a vezetés egy újragondolt tevékenységgé válik.

Elsősorban két kéz, két láb, két szem, két fül és a központi vezetés támogató rendszer, az agy megfelelő működése szükséges a balesetmentes autóvezetéshez. Ez a legutóbbi főnök pedig igen változó hatásoknak volt kitéve az elmúlt időszakban. Nézzük, ha maszkot kell hordanunk, mi mindent tapasztalhatunk a volán mögött?

Először is „látáskárosodást”. Pedig a szemnek igen nagy szerepe van a biztonságos közlekedésben, pláne a kormány mögött mocorgók esetében. Akármilyen típusú, stílusú maszkot viselünk, a látótér bizonyos százalékának fix, hogy búcsút mondhatunk. Azért is kellemetlen ez, mert az autó belső kialakítása is csökkenti ezt a területet, szóval sokkal komolyabb kihívás látni és balesetmentesen vezetni maszkban. 

Másodszor át kell gondolnunk a fizikát, mert másodperceket veszthetünk a maszk igazgatásával. Ez pedig a sebesség függvényében komoly hosszúságú útszakasz kontrollálásának a teljes kiesését jelentheti. Akármennyire is hozzászoktunk a gumipánthoz a fül mögött és az arc előtt a textilhez, mégiscsak olyan ez, mint egy ruhadarab. Muszáj néha igazítani rajta, hogy a helyén legyen. És valljuk be őszintén, ezt hordani lehet, de megszokni nem.

Aztán jön a „páracunami”. Nos, nyugodt légzésnél egyenletesen eloszlik a lehelet páratartalma, így észre sem vesszük. Ám, ha egy bosszantó közlekedési helyzet adódik, azonnal gyorsabban szuszogunk, vagy akár fújtatunk, esetleg magas hangerőn eleresztjük választékos véleményünket. A kilégzéskor ilyen módon keletkezett nagy mennyiségű párát pedig a legzavaróbb helyekre irányítja a maszk. Először is nagy részét felfogja a textil és elázik, az arcunkon pedig folyik a víz. Másodszor a felfelé áramló fölösleg a szempillákon csapódik le, így sírás nélkül is könnyezünk. Na, ebben a helyzetben ember legyen a talpán, aki megfelelően tud koncentrálni a vezetésre.

A maszk okozta mentális katyvaszról azt gondoljuk, hogy nincs, de ez hazugság. Jó néhány embertől hallottam már, hogy az orr és a száj eltakarásával azt tapasztalják, mintha más érzékszervük is gyengébben működne. Legtöbben azt mondják, ha be van fogva a szájuk, úgy érzik, hogy rosszabbul is hallanak. Márpedig a külső zajok pontos beazonítása elengedhetetlenül szükséges vezetés közben. Nem bizonyított tény, de az agy néha megtréfál bennünket. Ez a kis vicc pedig tovább növeli a rizikófaktorok számát.

Stressz, amit a maszk vált ki. Ez egyénenként persze változó, de rontja a vezetés alatt megszokott komfortérzetünket. A személyautó irányítása alapból hordoz egy bizonyos feszültségtartalmat, ezt pedig felfelé generálja az orr és a száj eltakarására használt eszköz. Sajnos, emiatt megnövekszik az esélye annak, hogy egy krízishelyzetben esetleg rosszul döntünk. 

Mindent összevetve úgy gondolom, egy év alatt sem tudtunk teljesen hozzászokni a maszkhoz, az élet bizonyos területein pedig egészen biztosan rontotta a már megszerzett képességeink hatásfokát. Döbbenetes dolog, hogy azokon a napokon, amikor jóval alacsonyabb a forgalom a közutakon, mégis közel ugyanannyi baleset történik, mint egy átlagosnak mondhatón. Persze felvetődik a kérdés, hogy minek a számlájára írható ez? Mert egy balesethez nem kell nagyot hibázni… Ha azonban a vezetést plusz egy zavaró körülmény, mint például a maszk használata befolyásolja, akkor újra kell gondolni. Vagy több időt kell szánni a tervezett útra, vagy egy adag türelemfröccsöt kell inni az indulás előtt, vagy más közlekedési módot kell választani.  A legfontosabb az, hogy a megváltozott körülményekhez a balesetmentes közlekedés érdekében alkalmazkodni kell. 

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!