Szöveg: Horváth Miklós, Fotó: Besenyei Gergely, Horváth Miklós

Az Autó Motor Tuning Show fényező mesterénél azonban csak 12-15 év eseményeinek áttekintésére volt szükség, mivel az elismert szakember éppen csak átugrott a harmadik x-en. Bennem azonnal felmerült a kérdés, hogy mi a titka a szakmától és az ügyfelektől ilyen rövid idő alatt megszerzett országos elismerésnek. A beszélgetés közben pedig még az is megfogalmazódott bennem, hogy klasszikus szolgáltatás-értékesítési stratégia és eszközök nélkül – látványos honlapon hirdessük a tevékenységet, használva referenciaként az elvégzett munkát és ezzel győzzük meg a leendő ügyfelet arról, hogy ha minket választ, jó döntést hoz – hogyan menedzselhető egy vállalkozás. Jánosnak nincs önmagát hirdető honlapja és azt mondta, hogy a mobiltelefonja és a műhelye eddig maximálisan elég volt ahhoz, hogy állandó és kihívásokkal teli munkája legyen folyamatosan.

Képre kattintva galéria nyílik

Az ipari tanulmányok időszakára úgy emlékezik vissza a mostani rutinnal a kezében, hogy szinte semmi használható tudást nem tanítottak az iskolában, ráadásul a MÁV tanműhelyben töltött gyakorlati idő alatt is csak a csapott árakon, olcsó anyagokkal és elavult rendszerrel végzett munkát látták. Az iskola után azonban egy Ford szervizbe került, ahol a minőségi elvárások magasan voltak és drága anyagokkal dolgoztak. Eleinte két kollégával, később pedig már csak egyedül dolgozott ebben a műhelyben. Még mielőtt a mélyvízről mesélt volna, elmondta, hogy az első teljes fényezése egy német üzletember Mercedes 600 SEL-je volt, ahol az átadásnál nem merték megmondani a tulajdonosnak, hogy egy alig húszéves alkalmazottjuk végezte a munkát. Egyébként pedig azért kapta ezt a feladatot, mert az akkori főnöke úgy gondolta, ha egy sárvédőt le tud fényezni, akkor nem okozhat gondot egy teljes autó fényezése sem. Az említett mélyvíz és a legjobb szakmai alapot képező időszak ezután következett, mivel két kollégája a Hungária körúton megnyílt Wallis Duna szervizbe szerződött, ő maga pedig egyedül maradt. Az alig kétéves munkatapasztalattal rendelkező ifjonc ettől kezdve mindent egyedül csinált, és ahogy lenni szokott, ha hibázott, elvégezte a javítást, levonta a konklúziót és továbblépett. Az itt töltött négy évből a pályafutása számára leghasznosabb időszak ez a két év volt, amikor egyedül dolgozott. Idősebb és nagyobb tapasztalatú kollégák is megfordultak mellette ez idő alatt, de a főnök minden esetben őt tartotta rangidősnek és tőle kért számon mindent, ami a fényező műhelyben történt. A folytatásban fél év magán vállalkozás következett, majd két év festékbolti eladóként. Erre a fordulatra két okból szánta el magát: elsősorban betelt a szakma árnyoldalát képező részletekkel, mint például az alulfizetettség, szűkös határidők és az előkészítő munkálatok során keletkező légzőszervi és bőr irritáció. Másodsorban a festékboltban már nem csak anyagokkal és fényezéssel foglalkozott, hanem emberekkel és az ő problémáikkal. Rendszerint tanácsot kértek tőle, vagy egy bizonyos problémára megoldást és az addigi tapasztalatai alapján szinte minden problémára tudta a megoldást. A praktikus tanácsoknak és a hozzá tartozó segítőkészségének nagyon hamar híre lett a szakmában. Elmondása szerint a hozzá fordulók problémái a nem megfelelő vagy helytelen anyaghasználatból és persze a technikai, technológiai jellegű hibákból származtak. Mivel a szakműhelyben ő maga is sorra elkövette ezeket, könnyű dolga volt. Sok esetben csak annyi volt a jó tanács, hogy használj más hígítót vagy festéket, esetleg vedd vissza a kompresszor nyomását, ugyanakkor az alkalmazott munkamódszerre vonatkozó elvekben is segítségére tudott lenni a szakmát űző vásárlóknak. Az itt töltött két év után visszatért a magánszférába, majd ajánlatot kapott a legnagyobb hazai festék és fényezési segédanyagokat forgalmazó cégtől (Car Color Kft), hogy legyen a cég bemutató technikusa. 2008-tól tehát az országot járta és az új termékek bemutatása mellett problem shooting feladatokat is ellátott. A munka érdekességét az adta, hogy Jani még csak 25 éves volt, és az esetek többségében olyan embereknek adott tanácsot, akik az ő életkorával megegyező ideje dolgoztak a szakmában. Talán nem meglepő, hogy a meghallgatáshoz és a tanácsok elfogadásához a tekintély megszerzése nem volt könnyű feladat számára, de Jani azt mondta, hogy a meggyőzéshez két eszköze az volt: magabiztos volt és ügyes. Rendszerint miután kezébe vette a szórópisztolyt és lefújta a munkadarabot, abszolút érvényt szerzett annak, amit addig átadott.

A teljes fényezés nemcsak fizikailag megterhelő munka

János a hibák és kudarcok kapcsán egy nagyon érdekes hozzáállást tanúsított, mondhatni talán ennek köszönheti, hogy időről-időre bizalommal fordultak hozzá és munkáját maximálisan elismerték. Kicsit elfilozofálgattam ezen a témán és azt találtam, hogy azok az emberek, akik a kudarcaikat és a hibáikat előnyükre tudták fordítani, valami maradandót alkottak. Gondoljunk csak Thomas Edisonra, aki több ezer elpuskázott villanykörte után is hitt abban, hogy kitartással és kifogyhatatlan ötletekkel a fénynek meg kell gyulladnia az izzóban. És igaza lett. Később a New Jersey-ben felépített gyára 1914-ben porig égett, de azt mondta, hogy „…már tudom, miben rejlik ennek a tragédiának az igazi értéke. Minden egyes hibánk, minden egyes tévedésünk odaveszett. Istennek hála, tiszta lappal kezdhetünk mindent”. Ekkor 67 éves volt a feltaláló. A másik ilyen ember Abraham Lincoln volt, akinek az önéletrajza legnagyobb része a sorozatos bukásokról szól. Nyolc alkalommal vesztett választást, mégis úgy vonult be a világtörténelembe, mint a legjelentősebb amerikai elnök. Végül pedig Michael Jordan története is egy ide illő példa. A sportoló pályafutása alatt 9000 kosarat hagyott ki, több mint 300 meccset vesztett el, és 26 alkalommal hagyta ki a mérkőzést eldöntő dobásokat. Egy reklámfilm számára készült összegzésben viszont azt mondta, azért vagyok sikeres, mert kudarcot vallottam újra és újra, de felálltam és továbbléptem.

Irány Krakkó!...de melyikkel menjek, ha mindegyiket én csináltam?

Azt nem tudjuk, hogy János a szakmában eltöltött első négy éve alatt hányszor hibázott, azt viszont igen, hogy minden olyan hibát elkövetett, amivel a későbbiekben technikusként és tanácsadóként találkozott. Az festékboltban töltött három év nagyon mozgalmas volt, mivel hetente minimum 2-3 alkalommal látogatott akár 200 km-nél is nagyobb távolságban lévő városokba. Az egyik legemlékezetesebb helyszín a Zalavolán fényezőműhelye volt, ahol két busz festése miatt 3 napot töltött a megyeszékhelyen. A helyi háromfős csapat tagjaival olyan jó hangulatban telt az ott töltött idő, hogy a végén felajánlották neki, ha hajlandó ott maradni és velük dolgozni, beházasítják és mindenben a segítségére lesznek. Munkahelyi vezetőktől is rendszeresen kapott állás ajánlatot, de mivel minden értelemben a fővároshoz kötődött, ezért megköszönte, majd tiszteletteljesen elutasította azokat. A fiatal mesterember számára hamar bebizonyosodott, hogy a Car Color Kft-nél rátalált arra a munkára, amit szívesen csinál. Sokat utazott, emberek között volt és minden a szakmáról szólt. Azonban mint minden hősnek vagy erős embernek, Janinak is volt és a mai napig létezik egy gyenge pontja. Ez pedig a korán kelés és a reggeli munkakezdés monoton betartása. Az eddig említett munkahelyek mindegyikénél elnézték, ha nem érkezett be pontosan hét órára, hanem csak kilencre vagy tízre, mivel gyakran dolgozott késő estig, és egyébként sem hagyta abba a munkát, ha elérkezett a munkaidő vége. Ugyanakkor azt is tudták a kollégák és a főnökök, hogy sok esetben azért maradt bent tovább a fényező kamrában, mert egy másik kolléga hibáját kellett kijavítania. Ennek az elszántságának köszönhetően a munkával sosem késett, de a munkakezdéssel rendszeresen. A festék importőr cégnél viszont azt mondta a főnöke, hogy már nem tudja mivel kimenteni a munkatársak előtt és a vidéki ügyfelek előtt is kellemetlen, ha nem érkezik meg időben. Megtörtént ugyanis, hogy reggel kilenc órára Miskolcon kellett volna lennie, de a tervezett érkezéskor még ágyban feküdt. Az ébresztő után kocsiba pattant és minden gyorshajtásos csekket bevállalva két óra múlva a helyszínre érkezett. Volt egy kis méltatlankodás a fogadtatásban, de a nap végén mosolyogva köszöntek el egymástól, sőt a mai napig is felhívják a 2008-2011 között látogatott helyszínekről, hogy véleményt vagy tanácsot kérjenek tőle. Talán nem is érdemes több szót pazarolni erre a főnökbosszantó szokásra, azt viszont mindenképp kiemelném, hogy Jani esetében teljesen mindegy mikor ébred, mert ha felkelt, addig nem tér nyugovóra, amíg az adott munkafázist vagy a teljes munkadarabot be nem fejezi. Legjobb példa erre az Autó Motor Tuning Show helyszíni átépítése, ahol a legmagasabb minőségi elvárások mellett, a legrövidebb idő alatt kell hiba nélkül teljesítenie. A gyakorlatban ez általában kevesebb, mint 12 órát jelent.

Három hét múlva AMTS, de még kell egy jó színt találni a Scirocco-nak

Más területen is felfigyeltek Jani gyors és megbízható munkájára, amiben újfent meglátta a kihívást és ennek (és az inspirációnak) köszönhetően olyan eredmények születtek, amelyek közül néhányat – enyhe túlzással – akár iparművészeti remekműnek is nevezhetünk. A Stúdió4 és a BK Filmstúdió felkérésein keresztül olyan díszletek fényezése volt a feladata, amik például a 40 milliós játszma, Hal a tortán, vagy a Megasztár műsorokban és egyéb reklámfilmekben (OTP), valamint zenei klipekben jelentek meg. Itt az említett hatékonyság mellett általában azért rúgott labdába, mert nem ecsettel, hanem szórópisztollyal dolgozott és így olyan árnyalatokat is képes volt létrehozni, amit ecsettel lehetetlen. Ebből a portfólióból sok mindenre büszke, de talán a Megasztár zsűriasztalát tartja a legkülönlegesebbnek. Ahogy a galéria képei között is látható, itt egy fából készült bútor kapott egy olyan többrétegű festékszórást, ami a végén megtévesztően műanyaghatást keltett. Az ilyen és ehhez hasonló kreativitást igénylő munkákra, kihívásokra azt hiszem, sosem mond nemet Jani, ahogy eddig sem tette.

Talán a feliratok nélkül is ismerős, ugye?!

Minden bizonnyal ezért lett ő a Tuning Show átalakító csapatának kulcsembere. A rendezvény három nap alatt átépítős projektje 2010 óta létezik. Első két alkalommal egy ötös majd egy hatos Golfot építettek át, legutóbb pedig egy Passat-ot (idén Scirocco lesz az alany). Nokta Balázs a rendezvény főszervezője és a carstyling.hu produkciós managere azt mondta, hogy a tuning autók fényezésére szakosodott műhelyben is és mindenütt azt mondták, hogy vállalhatatlanok számukra a feltételek. A megkeresett személyek szerint, ha semmi mással nem foglalkoznak, csak az előkészületekkel és a fényezéssel, akkor talán elkészül az autó három nap alatt, de egy éjszakás határidővel semmiképp. Olyan szakember is akadt, aki felkérés után azt mondta, hogy csak azért kíván látogatóként részt venni a kiállításon, hogy személyesen is tanúja lehessen ennek az ember feletti teljesítménynek. Szóval, Nokta Balázs és Gengeliczky János a Car Colorban találkoztak és azonnal egymásra találtak, hiszen Balázsnak nagyon egyedi ötletei voltak, Jani meg imádja a kihívásokat. Ezek után nem volt kérdés, hogy kit lehet megbízni ezzel a lehetetlen küldetéssel. Az elmúlt három évben egy éjszaka alatt elkészült autók mindegyike Jani keze munkáját dicséri, és ennek a teljesítménynek tovább emeli a fényét, hogy a külföldi tuning show-k meg sem közelítik ezt a tempót és minőséget. Az esseni tuning show-n kilenc nap alatt készült el egy autó, ami egy dologban veri a hazai csapat munkáját: ez pedig a ráfordított idő, ugyanis minőségében nem nevezhető versenyképesnek a végtermék. A közelmúltban egy másik, szintén németországi rendezvényen lehettek tanúi az odalátogatók egy Scirocco átépítésének. Azonban a festés helyett csak egy átfóliázást láttak, a belső újra kárpitozás helyett csupán a kész sport ülések behelyezését, valamint egy sport futómű felhelyezését. Szó esett a stresszről és a nyomás alatt teljesítésről is, amivel kapcsolatban azt az általános megfigyelést tettem, hogy a professzionális munka egyik jellemzője, hogy az elvárt teljesítményt az illető minden körülmények között képes hozni. Gondoljunk csak Michelisz Norbira, aki már a pályafutása legelején is képes volt közel azonos köridőket produkálni, és így felhívni magára a figyelmet. A Forma-1 hétszeres világbajnoka Michael Schumacher a kvalifikációk és a futamok idején is gyakran ejtette ámulatba a nézőket és versenytársait a konstans köridőivel. Ennek a koncentrációs készségnek tehát a sportban és a művészetben egyaránt nagy szerepe van, és ez alapján túlzás nélkül mondhatjuk Janira, hogy profi, a munkája pedig szinte már művészet.