Amikor kora tavasszal egyszer késésben voltam a belvárosi találkozómról, taxit hívtam, hogy időben odaérjek. Laci érkezett és végre kaptam egy hibrid kocsit. Gyorsan beérkeztünk a belvárosba, úgyhogy rögtön a tárgyra tértem. Régóta terveztem már, hogy ebben a rovatban egy „kétéltű” autóval dolgozó taxist is megszólaltassak a sok Skoda és Citroen után.

Elég nehéz volt összehozni a találkozót Lacival, mert bármikor hívtam, akkora pörgésben volt, hogy egyszerűen nem volt egy szabad órája, amikor beszélgethettünk volna. Aztán csak találtunk egy napsütéses délelőttöt, és egy zuglói benzinkút kávézó részében sikerült leülnünk csevegni.

Hogyan kezdődött?

Laci Budapesten született 1980 októberében. Édesapjának karosszériás műhelye volt, Lacinak a járműjavításból a fényezés tetszett a legjobban ezért adta magát, hogy járműfényezést tanuljon. középiskolai tanulmányai a Móricz Zsigmond Szakmunkásképzőben kezdődtek, de második (ma úgy mondjuk 10.) osztályban ott egyszerűen megszűnt a fényezőoktatás. Az egész évfolyam átment a Bánkira (vagy teljes nevén a Bánki Donát Közlekedésgépészeti Szakközépiskola és Szakiskola), Laci itt is fejezte be tanulmányait.

Egy ilyennel indult a motoros őrület

Már az iskolás évek alatt megszerezte jogosítványát motorokra, ekkor még csak 16 éves. Ettől a pillanattól kedve semmi más nem érdekelte csak a motorozás. Gyakorlati idejét az egyik budapesti márkakereskedés szervizében töltötte, ahol volt egy „rettenetesen” jó fej főnöke (Emil bácsi), aki nagyon szerette Lacit, talán éppen ezért volt vele teljesen őszinte a megfelelő pillanatban.

Belőled sok minden lehet Laci, de azt hiszem jó fényező, az soha!

A főnök úr hozzátette még, hogy Laciban lát annyit, hogy komolyabb iskolát is el tud végezni, úgyhogy végül a a főnök úr túlzottan őszinte tanácsára határozta el, hogy elvégzi a technikumot, aztán sutba vágja a melósruhát, nevezetesen szervizes munkafelvevő szeretett volna lenni.

Elmentem esti suliba és pár év alatt leérettségiztem a Katonában.

Közben maradt a motorosfutárkodás: itt alakult ki a pörgős életmód, hiszen a motoron állandóan figyelni kellett, egyrészt állandó jelleggel észnél kell lenni, hiszen a motorosok mint potenciális donorjelöltek vesznek részt a forgalomban, másrészt oda kell figyelnia rádióra, nehogy elszalasszon valami jó címet. A későbbi munkájához pedig jó iskolának bizonyt a URH-rádiós rendszer is.

Hogyan jött a taxi?

A főiskolai felvételire való készülés mellett muszáj volt valamit dolgozni. A futárkodás szünetelt, mást kellett keresni, ezért Laci kéményseprőnek állt.

Tessék?

-fordultam rá egyből, az egyébként mellékesen megjegyzett állásra. Történt egy hideg téli napon, hogy Laci defektet kapott a motorjával. A fél városon át, hóban, csikorgó hidegben kellett hazatolnia a motorját és ekkor lett elege az egészből. Egy ismerősénél betanult kéményseprőnek és a környéken dolgozott, miközben készült a felvételire.

Nyugodtan támaszkodhat rá - megbízható.

Kitavaszodott és a nagybátyjával ellátogattak egy olaszországi motoros börzére. Minden pénzét rááldozta két motorra, amelyeket itthon kipofozott kicsit és nagyon rövid időn belül el is adta őket, méghozzá busás haszonnal. Ugyanezt a bevétellel is eljátszotta, nem csoda, hogy nem is érdekelte már a főiskolai felvételi. De azért leutazott Pécsre felvételizni. A fizika jól sikerült, de a matematika éppen nem jött össze. (Hazafelé a buszon persze sikeresen megoldotta a példasort, de akkor már késő volt.) Ekkor még úgy volt, hogy a következő évben majd újra megpróbálja, de az élet mást hozott.

A motorokkal való kereskedésből nagyon jól élt akkoriban, és habitusához is jobban passzolt az utazgatás és az üzletelés. Huszonévesen a hobbijából volt pénze, amiből el is tudott költözni végre otthonról. De ahogyan az lenni szokott, jött az ősz, a motoros szezonnak vége lett és az üzletnek is leáldozott. Újra futárkodni kezdett és közben a főiskola terve szép lassan füstbe ment.

Ekkor édesapja felajánlotta, hogy vegye át tőle a javítóműhelyt. Egyetlen feltételt szabott csak, Lacinak a hegesztés technikát tisztességesen el kell sajátítania. A beszélgetésünkből nem derült ki pontosan, hogy ezzel a tervvel mi lett, de az igen, hogy közben a futárcégnél egy végzetesnek bizonyuló félreértés miatt kénytelen volt megnyomni az „escape”-gombot, és távozott a cégtől.

Csakhogy az akkor már le volt foglalva egy kétszemélyes törökországi nyaralás. Amúgy is pénz szűkében voltak, de ha ez nem lett volna elég, a nyaralás elején ki is rabolták őket. Már ott tartottak, hogy előre köszöntek minden egylírásnak, de nem adták fel. Végig kint maradtak, de Laci inkább fogyókúraként, mint nyaralásként emlékszik vissza a dologra. Hazaérve kasszát csinált, ami a lehető legkerekebb számot (nullát) mutatta, ezen kívül volt egy törött Lancer-rel a birtokában. Ezt autót kellett legalább annyira helyrepofozni, hogy el lehessen adni. nagy nehezen szerzett is egy bontott szélvédőt, de a garázs hátuljában letárolt alkatrészt Laci édesanyja egy pakolás alkalmával lenullázta: nevezetesen ráhelyezte az őszi bepakoláskor a kertibútort... Vett még egy üveget, ezt már sikerült is beszerelni. Még egy kis karosszéria munka és fényezés volt hátra, aztán sikerült értékesíteni a Micut.

Autók

A taxitársaságnál, ahová egy helyi barátja ajánlotta be, a járművek kategorizálva voltak. Vásárolt egy, a legnagyobb kategóriába passzoló Ford Mondeo-t. Elindult végre taxizás! Azt mondja, akkoriban jól lehetett keresni a taxizással. Kellett is a pénz, mert egy közepesnél nagyobb összeggel tartozott már, ami azért kellett, hogy egyáltalán belefoghasson a taxizásba.

Az akkor Mondeo csúcsváltozata

A Mondeo-t nagyon hamar megutálta. 14 hónap alatt elfáradt alatta, azt mondja, ez az autó egyszerűen nem a munkára van kitalálva. Mindig volt vele valami apróság, ami miatt kiesett a munkából és még pénzbe is került. Például állandóan féktárcsát kellett cserélni, a gyors elhasználódás okára pedig a bő egy év alatt sehol sem sikerült megtalálni. Ezen kívül a turbófeltöltő membránja is tönkrement, apró zörgések, zajok idegesítették egyfolytában. A Ford-ot a család használta tovább, Laci pedig átnyergelt egy Toyota Avensis 2.0 D-4D-re.

Pedig amit az kapott..

Akkoriban a címekért az URH-s időkben szabályos verseny ment. Ha elvállaltad 3 percre, akkor muszáj volt odaérni. Példaként a Jászai Mari tér – Széna tér útvonalat említi, még ma is fejből mondja a lámpaváltásokat, amit ha jól sikerült elkapni, akkor két és fél perc alatt át lehetett érni a bevásárlóközpont aljában működő szórakozóhely elé. Laci úgy fogalmaz gyilkolászták az autókat akkoriban. A Toyota nem adta fel, bírta a fekvőrendőröket, az üveghangot, a hidegen kínzásokat.

Ebben a modellben volt először D4-D motor

A japán felső-középkategóriás autó minőségét jól jellemti, hogy Laci – biztos, ami biztos alapon – olcsón vett egy bontott motort hozzá. Az elgondolás az volt, hogy ha bármi megadná magát a forma 1-es igénybevétel alatt, akkor gyorsan legyen mihez nyúlni. De soha nem volt rá szüksége. A D4-D motor csak ment és ment rendületlenül,végül a pótmotort árulni kezdte. Az interneten 1 évig volt fent alkatrészenként, de semmi. Aztán felhívta a bontókat, de azok is azt mondták, hogy van nekik is ilyen motorjuk és senki nem veszi. Mi következik ebből? Ez a motor nem hal meg, senki nincs rászorulva a cserére. Ez jó tipp lehet autóvásárláskor. (A motor végül egy hulladékudvarban végezte, ahol kilós alapon 10 ezer forintot fizettek érte…) Az autót magát 750.000 km-el adta el, szintén taxinak, majd további 100.000 km múlva az új tulajdonos szerelőjéhez került.

Az Avensis után egy Opel Zafira került Laci alá. Magas építésű kocsit keresett akkoriban, mert hátfájással küszködött. Ez nem dízel volt, hanem egy 1.6-os gázos (CNG). Az Opel alatt keményített futómű volt, ami Magyarországon kifejezetten hátrányos, a rossz utak miatt. Sehogy nem találta a helyét ebben az autóban, néhány hónap alatt bele is fáradt a kényelmetlenségbe, és eladta. Most már automatát szeretett volna, a nagy terv egy Mercedes volt…

Ahogy előző riportalanyom is elmondta, a Mercedes lehet, hogy a legkényelmesebb, legelőkelőbb autó a taxik között, de ennek megvan az ára is. Laci sok helyen érdeklődött, mérlegelt, végül úgy érezte nagy lenne a kabát, és ha nem is teljesen, de egyelőre letett a Mercizésről.

A Prius második generációja

Az akkori Taverna szálló parkolójában, egy kollégája Prius-ába ült bele először. 2 métert ment vele előre-hátra, és azonnal beleszeretett a futurisztikus kialakításba, a csendes autózásba. Meg is vásárolt egy második generációs Toyota Prius-t, amit berendezett taxinak. Hogy valami megmaradjon a Mercis álmokból vásárolt bele egy E-osztályos Mercedes ülést, amit kis átalakítás, szerelgetés árán be is épített a Priusba.

Az E-osztályos ülés a Toyotában

Laci autójának másik különlegessége a beépített hangtechnika. 6 éve fejleszti a hangminőséget az autóban. A tökéletes hangzásról 2 db külön beépített DLS erősítő gondoskodik. A zene forrása is 2 db fejegységgel van megoldva, kis túlzással azt is mondhatnánk, ez a kocsi kottából is tud zenét lejátszani. 

Az egyik DLS erősítő a hátsó üléslap hátsó részén

Jó ez a hibrid technológia?

Laci nem is annyira a Prius-t, mint inkább a Toyotát emeli ki. Már az Avensis is bizonyított, de amikor arról faggattam, hogy mit kellett rendbe tennie ezen a kocsin, egyszerűen semmit sem tudott mondani. Igaz, hogy csak egy éve van nála és kevés kilométerrel vette meg, de hiába a kíméletesnek nem nevezhető üzemeltetés, eddig ez a Toyota is derekasan helyt állt.

Ennek a rövidítése a HSD

Érdeklődtem, hogy az elektromos hajtáshoz tartozó akkumulátorokkal mi a helyzet? Ekkor mesélte el, hogy nem rég olvasta egy cikkben, hogy az első generációs Prius-ok - amelyeket 1997-től kezdtek gyártani – akkumulátorai most kezdik megadni magukat, és Amerikában ezért a harmadik generációs autókból lopkodják ki az aksikat, mert kis átalakítással beszerelhető az egyes szériába! Akárhogyan is számoljuk a lassan 20. születésnapján ünneplő modell tehát kiállta az idő próbáját.

Olajat és gyújtógyertyákat persze ebben is cserélni kell, a kötelező karbantartásokra természetesen itt is szükség van, de ezen túl a Prius-nál Laci sem számít meglepetésekre, reméljük is így marad.

Oldalról is tudhatjuk mi mellett állunk

Bár a japán kocsiknál az a városi legenda terjeng, hogy drága az alkatrész, de erre interjúalanyom rácáfolt. Mivel a kocsijában még csak kopó-forgó alkatrészeket kellett cserélni, így csak erről tudott nyilatkozni. Véleménye szerint egy féktárcsa, vagy betét semmivel sem drágább, mint bármelyik minőségi járműé.

Végül arra kértem Lacit, hogy taxizás szempontjából pontozza le saját járművét. Erre a kérdésre azért nem érkezett egyértelmű válasz, mert bár nagyon szereti az autóját, de ha nem taxizna, valószínűleg nem ilyennel járna. Szerinte a Prius az arany középút a spórolás és teljes kényelem között.

Nézd, ha én abszolút arra mennék, hogy olcsón autózzak, akkor biztosan vennék egy Dacia-t és kész

Laci tapasztalatai alapján azt mondja, hogy a Prius-oknak van egy különleges atmoszférája. Ahogyan az elektromos motorral suhan, ahogyan teljes erővel (mindkét erőforrást kihasználva) gyorsul, és nem utolsó sorban a rendkívül komfortos futóműve miatt. 

Na indulás!

Péntek volt és nagyon elszaladt az idő. Délután négytől már egyre több taxira van szükség, Laci is rohant tehát a szolgálatba. Elbúcsúztunk, beült a Prius Mercedes ülésébe, majd hangtalanul felhajtott a szigetbejárón…