Eddigi esettanulmányainkban általában az autókat „lábon” néztük meg, vagy menetpróba közben próbáltunk tapasztalatokat szerezni. Ma alászállunk, megemeljük a kocsit és megnézzük, mit láthatunk alulról. Aki a cím kapcsán valami másra számított, attól előre is elnézést kérek!

Emelési lehetőségek

A járművek megemelésére elsősorban a javítás, karbantartás miatt van szükség. A legtöbb típus esetében már egy egyszerű motorolaj csere esetében is jobb, ha meg van emelve a kocsi. A motorház fedelet felnyitva manapság leginkább csak műanyag burkolatokat látunk. Persze ezeket lepattintva is sok dolog vizsgálható, de az igazi érdekességek alul vannak.

Egy kiégett jármű egy oszlopos emelőn

A nagy szervizek fixen telepített emelőkkel rendelkeznek. Több típus létezik, van oszlopos, csápos, süllyesztett és ki tudja még hányféle. Ezek lényege már a bekezdés első mondatában elhangzott, mivel telepített berendezésekről van szó, a hegy nem megy Mohamedhez, akarom mondani az autóval kell oda- / ráállni.

Mobil emelők

Ha nem vagyunk szerviz közelben, akkor általában kézi emelővel lehetséges a függőleges mozgatás, ilyeneket használunk például a kerékcseréhez. Általában tartozéka is az új autóknak egy ilyen szerkezet, amelyet ahhoz a típushoz találtak ki. Ha már itt tartunk, jegyezzük meg: ha valahol magunknak kell felemelni a verdát, mindig csak a típushoz tartozó kézi emelőt használjuk, mert annak kialakítása, teherbírása illeszkedik az adottságokhoz. Egy (típus)idegen emelő használata balesetveszélyes!

Előbbi eszközök egy kis fizikával-fifikával mindenféle rásegítés nélkül teszik emelhetővé a járművet, de léteznek hidraulikus emelők is. A becenevükön krokodiknak is nevezett fél-pantográf alakú emelők használata egyszerű ugyan, de az emelési ponthoz illesztés itt is problémás lehet, illetve az altalaj minősége is fontos, mert ezek a vaskerekes jószágok szívesen süllyednek bele akár az aszfaltba is. Ezen kívül az emelési magasságuk magától az eszköz fizikai méretétől függ. Nem mondom, hogy használhatatlanok, de a belépő szintű emelők egy lyukas tízfilléres értékével vetekednek.

Mobil emelő segítségével bárhol könnyen vizsgálódhatunk, csak "220" kell.

Én, ha előre tudom, hogy valamelyik vizsgálati ponton emelésre lesz szükség, akkor az elektromos hálózatról működtethető, trapézmenetes orsóval ellátott emelőt viszem magammal. Ez az eszköz kisebb emeléseket egy küszöbkonzol segítségével végez el, ha több helyre van szükségünk, hogy mindent jól lássunk, akkor a villás konzol segítségével a keréknél emelhető vele a kocsi.

A jó öreg Jocky nem a motorblokkon talált olajat, valószínűleg annak nem is örült volna ennyire.

(Larry Hagman a Dallas c. filmsorozatban)

Mit látunk, amit amúgy nem?

Ha végre sikerült az autó alá mennünk, akkor a műszaki állapotra utaló rengeteg dolog válik láthatóvá. (Figyelem! A nem fix telepítésű emelőknél mindig kötelező bakokkal biztosítani a munkát.) Az első, ami azonnal szembetűnik, hogy van-e olajfolyás a motor alján. Felülről ezt majdnem hiába nézzük. Egy motor sok helyen szivároghat, és az esetek túlnyomó többségében a motor elemeire rakódott szennyeződésekkel gusztustalan elegyet képező olaj szépen beterít mindent. Ahhoz, hogy kiderüljön, pontosan honnan jön a cucc, előbb egy alapos tisztítás kell, aztán meg kell járatni kicsit a technikát, majd újra megvizsgálni a rendszert. Minden esetre, ha Jocky Ewing-ot is megörvendeztető olajmennyiséget találunk, akkor már kezdhetünk is gyanakodni a jármű korábbi karbantartási minőségét illetően.

80-90 centiméteres billentés még biztonságos és már minden jól látható. (Bakolni kötelező!)

Aztán szemünket megvezeti a kipufogórendszer. Szépen végig lehet pásztázni a leömlőtől az utolsó csődarabig és ellenőrizhetővé válnak a csatlakozások, szenzorok, rögzítések, és nem utolsó sorban a rozsda, mint a kipufogórendszer fő ellensége.

Az emelt autó lógó kerekeit megmozgatva a szakember számára észlelhetővé válnak a futómű lógásai, vagyis, hogy melyik alkatrész van kikopva. A kerekek környezetében tovább vizsgálódva a féltengelyek állapota jól kivehető, ellenőrizhető a féltengely csatlakoztatásainál lévő gumiharang állapota is.

Sok minden egy helyen: kormányösszekötő, stabilizátor, lengéscsillapító, rugó, fékcső...

Még mindig a kerék közelében nagyon fontos megnézni a fékcsövek állapotát, nincs-e rajtuk repedés, vagy szivárgás. A fékeket is érdemes szemrevételezni, mert a csőcsatlakozásnál is folyhat a fékfolyadék.

Ha már úgyis a levegőben vannak a kerekek érdemes leszerelni és megnézni a féktárcsát és a hozzá tartozó betétet. Autóvásárláskor érdemes tisztában lenni azzal, hogy típusfüggően mikor kell 50-100 ezer forintot beleinvesztálni a cserébe.

Végül át kell néznünk magát az alvázat is. Alsó szemszögből a küszöbök is árulkodhatnak például korábbi visszajavításról, de az alváz felületén lévő korrózió vészjósló lehet egy idősebb autónál.

Kár lenne ezt kihagyni

Láthatjuk, mennyi vizsgálnivaló van egy négykerekű alsó részén, hiba lenne tehát kihagyni az emelt állapotban való vizsgálódást. Nincs is annál kellemetlenebb, mint amikor megvásárolt autó első emelésekor – már a saját szervizünkben – mesél a szerelő, hogy milyen hibák hiányosságok láthatók alulról. Ne kockáztassunk, ha nem muszáj, inkább kérjünk vásárlás előtt olyan vizsgálatot, amely emelést is tartalmaz!