Az autótechnikában – úgy vélem – a vezetőt segítő, úgy mondjuk vezetőtámogató, intelligens rendszerek megjelenése új korszakot hozott. Ez előtt, nevezzük első korszaknak, a gépkocsi vezetője teljes mértékben a maga képességeire volt utalva, érzékszerveire, saját „gépészkedési”, értsd vezetői tudására, reakcióira. Ismernie kellett a gépet, miként viselkedik kritikus helyzetekben, ilyenek a sajátkormányzási tulajdonságok, az az alul- vagy túlkormányzottság, ezek alakulása a sebesség függvényében, az autó kitörési hajlama, terhelés hatására megváltozó tulajdonságai, oldalszél érzékenysége stb. A biztonságos vezetés teljes mértékben a vezetőn múlt, a vezető képességei, érzékszervei, sokszor pillanatnyi indiszponáltsága szabott ennek határt.

A második korszak autóiban az asszisztensek, vezetőtámogató rendszerek kiterjesztik a vezetői érzékszerveket, körkörösen észlelnek és figyelmeztetnek, a fizikai határokon belül beavatkoznak, korrigálják a vezető esetleges tévedéseit, rossz döntéseit, fizikai gyengeségeit. Sőt felismerik a vezető figyelmének lankulását, fáradtságát.

Nézzünk egy képet, mely a környezetfigyelés mai lehetséges területeit, jeladót foglalja össze.

1 – sávváltási asszisztens radarjai, 2 – parkolási segély (kamera és ultrahang), 3 – holt-tér figyelés radarjai, 4 – oldalütközés érzékelés, 5 – automatikus parkolás érzékelői, 6 – parkolási segély, 7 – keresztirányú forgalom érzékelés, 8 – sávelhagyás érzékelés, 9 – automatikus fékezés, kármérséklés, 10 – adaptív követőrendszer (ACC).

A gépkocsi műszerfalán jelzést kapunk arról, hogy valamelyik asszisztens, bekapcsolt, végzi áldásos feladatát, például a holt-tér érzékelés, vagy az oldalszél korrekció

Nem lehetetlen, hogy ezek többségét majd egy központi érzékelő váltja fel, mint például azt a google autó tetején látjuk.

A harmadik korszakot a második szervesen előkészíti, ez az autonóm közúti gépjárművek korszaka. Az a technika, mely nem igényli, vagy csak részben igényli az emberi részvételt a gépjármű „fuvarfeladatának” teljesítéséhez.

(Ha lesz további korszak, ahhoz már nem kell gépjármű: magunkat fogjuk teleportálni a célállomásra. A gyerek így nem tud elcsavarogni, ha iskolába teleportáljuk. Már előre látom, miként fogják meghekkelni a fiatalok a rendszert…)

Mai eszmefuttatásunk nem az asszisztens rendszerekről szól, ezeket már alaposan kitárgyaltuk és minden bizonnyal fogunk is szólni róluk, mert az autógyártók és beszállítóik egyre kifinomultabb megoldásokkal lepnek meg minket. Egyre érzékenyebb érzékszervekkel és egyre hatásosabb beavatkozókkal. Szinte egyenes út vezet a félig, majd teljesen autonóm gépjárművek felé.

A rendszerek információs inputját a jeladók szolgáltatják. Beszélünk radaralapú, kameraalapú, ultrahang alapú környezetérzékelő rendszerekről, de ma már találkozunk lézerszkennerrel is.

Az autófenntartó ipar, a javító jó, ha tudnak ezek mibenlétéről (mélyebbre menni se lehetősége, se joga, se tudása), hiszen hibatünetek esetén diagnosztizálnia, esetleg alkatrészcserével javítani kell. Ha a gyártó tökéletesít a már futó autók rendszerén, akkor szoftverfrissítést kell végrehajtania.

Mindegyik környezetfigyelő (a radar, a kamera, az ultrahang) a rá kiszabott területet „nézi”, figyelmét erre irányítják. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a karosszériában, szélvédő üvegen, lökhárítóban úgy helyezik el, hogy a saját területfigyelését lássa el.

Igen ám, de! Ha az autó karambolos, ezek az elemek, vagy tartóik sérülnek, ha más szerkezethez való hozzáférés miatt ezeket le kell szerelni, vagy a futóművet kell állítani, újra kell kalibrálni a környezetérzékelő jeladókat. Ez azt jelenti, hogy az eredeti helyzetüket kell ellenőrizni, szükség szerint beállítani.

A radarok, különösen a nagy távolságra nézők (long range), kis szögtartományt figyelnek. Ha például az előrenéző nem az autó tengelyvonalába „néz”, akkor nem az előtte haladó járművet veszi észre. Amit rossz irányba nézve lát, az asszisztens beavatkozó rendszernek ezt a téves információt adja át, és kész a tragédia.

Ismeretfrissítő

Segít a Wikipedia! A rádiólokátor, rövidebben radar (angol betűszó: Radio Detection And Ranging, magyarul rádióérzékelés és távmérés) olyan berendezés, mely az általa kisugárzott rádióhullámok (3 MHz – 110 GHz frekvencia, 100 m – 2,7 mm hullámhossz) visszaverődésének érzékelése alapján különféle álló, mozgó tárgyak helyét tudja megállapítani. Rádióhullám elektromágneses sugárzás. Az elektromágneses sugárzás egymásra merőlegesen haladó oszcilláló elektromos és mágneses tér, mely a térben hullám formájában fénysebességgel terjed energiát és impulzust szállítva. Részecskéi (kvantumai) a fotonok. A 380 nm és 780 nm közötti hullámhosszú elektromágneses sugárzás az emberi szem számára is látható, emiatt látható fénynek nevezik. Ez frekvenciaértékekben 790-400 terahertz (THz). Az összes elektromágneses sugárzás elrendezhető frekvencia (hullámhossz, energia) szerint, ekkor kapjuk az elektromágneses spektrumot.

Az autóban 3 féle radart használnak:

25 GHz Ultra Wide Band Radar

24 GHz Narrow Band Radar

77 GHz Multi Mode Radar (az évek során 34 GHz-ről 50 GHz-re, majd 77 GHz-re nőtt a frekvencia).

Mercedes alkalmazás adatai:

- a rövid hatótávolságú radar (short-range radar) látószöge 80 szögfok, hatótávolsága 30 méter,

- a közepes látószöge 60 szögfok, hatótávolsága 60 m,

- a long-range radar látószöge mindössze 18 szögfok, hatótávolsága 200 m.

Radarok segíthetnek:

- a holt-tér figyelésben,

- a keresztirányú forgalom detektálásában,

- a sávváltási figyelmeztetésben,

- a ráfutásos baleset veszélyére és a vészfékezésben,

- az intelligens, adaptív tempomatban (ACC).

A mérés

Könnyű dolga van annak, aki látja a radarsugár nyalábot, de ilyen ember talán még nem született.

Ezért kellenek a segédberendezések, így egy erre is alkalmassá tett futóműellenőrző készülék (például a HUNTER) mérőtáblák (például Bosch beissbarth, vagy Gutmann) és a gyári (vagy az e funkciót illetően egyenértékű) rendszerteszter (pl. VW gyári vagy VCDS).

Nem meséljük el a technológiát, nem is ide való az a pár száz oldalnyi anyag, de néhány elemét megemlítjük.

A futómű „klasszikus” bemérése után az előrenéző asszisztensek (ACC, sávfigyelő, éjjellátó) kalibrálásához a mérőernyőt kell a gépkocsi előtt elhelyeznünk. Precíz munkát igényel a tábla előírt tájolása. A mérőtáblát az autó előtt előírt távolságba helyezzük. Ehhez a mérőtábla kereszttartójára szerelt vetítőfejek és a hátsó kerekekre szerelt reflexiós táblák szükségesek, melyekkel a tényleges menettengely helyzetét állapítjuk meg. A mérőtáblának erre kell merőlegesen állnia.

A mérőtábla kameráit a HUNTER alapkészülékbe csatlakoztatjuk.

Ezt követően az ACC-radar sugárzási tengelyének tájolásához (az asszisztensek közül ez kívánja a legnagyobb pontosságot) az állványon lévő, e célra kialakított táblát külön is tájolni kell. A táblából kibocsátott lézersugarat a radarra kell irányítani.

A radar, a gyári rendszerteszter parancsára, sugarat bocsát a táblára. A tábla visszaveri a sugarat a radaregység vevőjére. A tábla három, diszkrét fokozatba dönthető a vízszintes tengely körül, a visszaverődés három esetét mérve be ezzel. Ha a visszaverődés iránya nem megfelelő, a radarház pozícióját kell állítócsavarjai segítségével változtatni, a finombeállítást elvégezni.

Az elmondottakkal egyetlen egy célunk volt: felhívni az autósok, a műhelyek, a biztosítók, a vizsgáztatók figyelmét egy viszonylag új dologra, a környezetérzékelők kalibrálására. Ha ezek a műveletek szükségessé válnak, pl. karambol utáni helyreállításnál, csak olyan helyre vigyék az autót, a biztosító csak olyan helyen adjon engedélyt a javításra, ahol a kalibrálás szakszerűen, dokumentáltan elvégezhető. A biztosító az áfa nélküli pénzt ne fizesse ki! Bizony jó lenne, és sajnos mennyi ideje nem jutunk semmire a hatóságoknál, hogy ilyen felszereléssel rendelkező karambolos autók vizsgájához fel kelljen mutatni a szakszerviz javítási igazolását. Kifogások, megmagyarázások vannak, tettek nincsenek.

dr. Nagyszokolyai Iván
az Autótechnika főszerkesztője

Az Autótechnikában, a fenti témában részletes technikai, technológiai leírásokat. Legyen az Autótechnika előfizetője! http://autotechnika.hu