Manapság egy harmadik generációs, azaz 2008-ban bemutatott Lexus RX nem okoz csődületet az utcán. Sokat futott (ez ennél a típusnál nem feltétlenül negatívum) példányait 5-5,5 millió forint körüli összegért vásárolhatjuk meg. Pedig mekkora szenzáció volt megjelenésekor: rekord alacsony alaktényező, aktív kanyarstabilizátorok, akár radaros, távolságtartós tempomat mindig éber ráfutásvédelemmel, amit ma persze már egy alacsonyabb kategóriás modellben is megkaphatunk. Hogy most mégis írunk róla, egy dolognak köszönhető: ilyen RX-szel jár az a honfitársunk, aki 1991 óta nem vesz más autót, csak Lexust.

De hogyan jutott bő negyed századdal ezelőtt Lexushoz? Németországból, és jóval olcsóbban, mintha a konkurens német luxusautók közül választott volna. Pedig a döntésében nem is az ár játszotta a legfontosabb szerepet, hanem egy műszaki beállítottságú barát tanácsa, majd a személyes találkozás a német konkurenseknél jóval modernebb autóval. Akkoriban a Lexus kínálata egyetlen modellből, az 1989-ben megjelent LS szedánból állt. Az 1991-ben Németországban vásárolt LS épp egy első gyártási évből származó, tehát 1989-es, két év alatt 90 ezer kilométert futott példány volt – könnyen lehet tehát, hogy a márka első magyarországi vásárlója a legelső gyártású Lexusok egyikét kaparintotta meg. Korábban is volt prémiumautója, német gyártótól, ám kifinomultságával, higgadtságával lenyűgözte őt a Lexus. Első hosszabb útjára még ma, számos újabb Lexus modell-lel megtett több mint egymillió kilométer levezetése után is boldogan, meghatározó élményként emlékezik vissza.

Az első LS más okból is emlékezetes maradt. Nem azért, mert a 4.0 literes, V8-as motor 250 lóerejével és 353 Nm nyomatékával 250 km/h-s végsebességre és 8,5 másodperces 0-100 km/h gyorsulásra volt képes, hanem mert utasvédelmi képességeit élesben volt kénytelen bizonyítani. Egy tavaszi, franciaországi utazásnál jégre futottak vele az autópályán, többszöri megpördülés után a Lexus totálkárosan végezte, de a négytagú család sértetlenül szállt ki belőle. A biztosító által fizetett pénzből pedig egy fiatalabb LS 400-at vásároltak, azt ugyanis már a baleset előtt eldöntötték, hogy az LS-t csakis egy újabb LS válthatja. Ez így ment a továbbiakban is: LS-ből összesen négy példány fordult meg Istvánnál, aki eleinte a klasszikus rend szerint, azaz jellemzően háromévente cserélte autóit.

A fiatal használtautóként vásárolt LS-eket és az első GS 300-ast egy vadonatúj GS 300 követte. Utóbbit követte az első hibrid Lexus, egy RX 400h. Ettől csupán tízévesen, több mint 300 ezer kilométerrel, még mindig hibátlan állapotban vált meg István, aki állítja: a mai napig ez volt mind közül a kedvenc autója. Nem mintha a mai napig is használt RX450h rossz volna – ezt egyébként az LS-ekben még gyerekként utazó, azóta autóvásárló korba cseperedett fia vette újonnan –, de a 400h érzelmileg közelebb áll Bán úrhoz.

25 év, nyolc Lexus modell és több mint egymillió kilométer levezetése után a hibalista feltűnően rövid. A jelenleg használt RX 450h-val mindössze egyetlen érdemi probléma adódott: az elektromos mozgatású csomagtérajtó teleszkópjait kellett cserélni. Az RX 400h esetében a csomagtérajtó zsanérjánál a hegesztés megfáradása miatt kezdett szivárogni a víz; mindkettő gyorsan orvosolható volt. Út közbeni hiba az eddig használt nyolc Lexus közül mindössze egynél jelentkezett: az RX400h-n egyszer két darab gyújtótrafót kellett cserélni. Érdekes, hogy a motor rángatásával jelentkező probléma éppen Németországban jött elő, és még a helyi Lexus-műhelyben sem jöttek rá a hiba okára. Az autót tréleren hozták haza, ezután a monori márkaszerviz tíz perc alatt azonosította a problémát. Ezeken kívül azonban csak a kötelező olaj- és szűrőcserék, valamint nagy ritkán a fékek cseréi adódtak a használt modelleknél.