A szegedi Déri Miksa középiskola erősáramú villamos szakán végzett Bozsik József, aki már 1972-ben megszerezte jogosítványát nagy motorra. Szenvedélyévé igazán sosem vált, bár volt MZ 250-ese és BMW R23-asa is, utóbbi szintén negyedliteresben. Viszonylag rövid időn belül inkább átnyergelt négy kerékre, 1974-ben már személyautóra is volt vezetői engedélye. – Mindenből, KRESZ-ből és vezetésből elsőre mentem át, édesapám is autós oktató volt, ő tanított meg már korában sok praktikára – mondja, hozzátéve, a családfő utána még elvégezte az egyetemet és a Tisza parti gimnáziumban tanított. Édesapja korán meghalt, utána édesanyja egyedül nevelte őket, így saját autóról jó ideig nem álmodhattak.

1975-77 között katona volt, majd leszerelés utána visszament a helyi áramszolgáltatóhoz, a Démászhoz. Egyszer nézegette a városi napilapot, a Délmagyarországot, és azt olvasta benne, hogy a Csongrád megyei ATI Autósiskola szakoktatót keres. – Gyerekkoromba sokat ültem édesapám mellett, mögött, tudtam, hogy ez tetszene nekem – emlékszik vissza a váltásra. Tanítani amúgy is szeretett volna, igaz, történelmet, de a szegedi egyetemen akkor éppen 12 szeres volt a túljelentkezés erre a szakra…

Bozsik József kolléganőjével

Az autós oktatónak a jelentkezéshez 2 éves jogsi és érettségi kellett. – Az akkori vezető visszakérdezett, amikor a nevemet, mondtam, hogy tényleg Bozsik vagyok. Kiderült, jól ismerte az édesapámat, mint oktatót, aki tényleg tudhatott valamit, mert azt monda, azonnal fel vagyok véve. Néhány órát ültem Dunai Tibi bácsi mögött, után kaptam 10 diákot és elkezdtem oktatni őket – mesél a nem mindennapi kezdetekről. Szeptemberben már tanította a gyakorlati vezetést, az oktatói tanfolyam pedig csak decemberben indult – persze erről a mazsolák mit sem tudtak. Mindenki nagyon szerette, ő volt a kis Bozsik, sok öreg oktató jól ismerte az édesapját, és ami még fontosabb, a vizsgabiztosok is. – Bevallom, nagyon könnyen, sok segítséggel indult a pályám – ismeri el a hátszelet.

2-3 évig párhuzamosan oktatta vezetésre a tanulókat másodállásban, és dolgozott a Démásznál, utána átment főállasba az MHSZ-hez. Fiatalabbak kedvéért: Magyar Honvédelmi Szövetség. Miközben ugyanis az ATI-nál oktatott, megszerezte a C kategóriás jogosítványt is. Bár az MHSZ leginkább a teherautó vezetők oktatásáról volt ismert, Bozsik József nem tanított leendő hivatásos sofőröket. Eltekintve attól a 2-3 hónaptól, amikor kisegítettek Hódmezővásárhelyen.

MHSZ ZIL - 40 liter benzint is evett 100-on városban

Első saját autója egy Skoda S100-as volt, még a rendszámára is emlékszik: UV 62 58. Az utána következőkét már nem jegyezte meg. Az ATI-nál először 105-ös, majd 120 Skodákon oktatott, az MHSZ-nél pedig már Zsigulikon. Miután a „honvédségnél” elméletet is tanított, ezért sokan a gyakorlatra is őt választották, mert ismerték. – Fiatalemberként nagy volt a kísértés, jött a sok ifjú és csinos hölgy, ez tényleg nehéz szakma. Sok házasság ment rá erre, az enyém is, szerencsére a nagy fiam édesanyjával ma is beszélek, szóval, rendben vagyunk – mondja.

1978-ban kezdett el oktatni, amikor 60 forintba került egy óra a tanulónak és 5 forintért mérték a benzin literjét. Amikor „hatóságilag” felemelték az óradíjat 90 forintra, kollégái fűzték is, hogy Bozsikám, mehetsz vissza teljesen Démászhoz, nem lesz tanulód, csak a főállásúaknak jut ennyi pénzért. Érdekes, hogy mai arányok is elég hasonlóak, hiszen 4-5 ezer forintba kerül egy óra. – A különbség az, hogy most nem győzzük a tanulókat, rengeteg a fiatal, szerintem most ért el hozzánk egy erősebb demográfiai hullám – mondja.

Zsigulik, mint oktatóautók

A rendszerváltozás körül jöttek a munkaközösségek, azok voltak a szervezeti keretek, amelyekben dolgozhattak. Az akkori átmeneti zűrzavarban rövid ideig oktathattak 126-os Polski Fiaton is, akkor ezt még lehetett 2 ajtóson is, de gyorsan megtiltották. – Hátra beszállni is alig bírt a vizsgabiztos, után meg úgy kellett kihúzni belőle, nem csodálom, hogy gyorsan meg is szüntették – emlékszik vissza az akkori idők slamposságára.

Napestig tudna sztorizni, egyik kedvenc története, amikor még másodállásban taxizott is a tanulóautó Zsigulival. Csak felkötötte a jobb oldali pedálokat, és amikor az utas azt kérdezte, hogy vezethetné-e ő az autót, azt válaszolta: persze, csak akkor dupla lesz a tarifa. Ami természetesen csak duma volt, ilyen sofőrcsere nem jött létre, főleg, hogy az ajánlatott jellemzően a már nem szomjas utasok tették.

Két évtized, egy autós iskola

Nagyon régen, közel két évtizede, szinte alapítása óta dolgozik mai munkahelyén, a Csillag autós iskolában. Itt egy Toyota Corolla lett az első oktató autója, 1,8-as dízel motorral, nagyon elégedett volt vele. Utána nem bírta ki, talált egy Mazda 626-os dízelt, 4 ajtóst, lépcsőshátút, úgy érezte, az övé a legszebb oktató autó Szegeden. – Azután gyorsan tönkrement benne a motor, kikönyökölt a hajtókar a blokk oldalán. Mondták, hogy ezt egyetlen ember tudja megcsinálni Csongrád megyében, egy balástyai tanyán egy öreg autószerelő, akinek utána a fiát is én tanítottam vezetni. 1,5 millióba került használtan a kocsi, 800 ezer forint volt a javítás – emlékszik vissza.

A szerencsétlen sorozat folytatódott, két hónappal később az Izabella hídnál, hátulról, fékezés nélkül beléjük rongyolt egy kamion, miközben ők a piros lámpánál álltak. Bozsik József szerint, ha nem lépcsőshátú, és nem ilyen masszív a karosszéria, nem ússza meg olyan könnyű sérülésekkel a hátul ülő vizsgabiztos. (A folytatatást itt olvashatja.)

Napestig tudna sztorizni