A Willys Jeep a második világháborúban jelent meg, mint az amerikai hadsereg univerzális, összkerékhajtású, strapabíró járműve. Nagy szerepet játszott a szövetségesek győzelmében. A Jeep név már korábban ismert volt, mint Popeye képregény-társa, a mindenen áthatoló, természetfeletti képességekkel ellátott állatfigura. Ezt ragasztották rá a katonák a megbízható, kemény személy- és hadfelszerelés-szállítóra. Gyártója felvette a becenevet, a Jeep azóta is a világ legjobbjai közé tartozó terepjáróiról híres. A dzsip ma már a terepjáró szinonimája, márkanévből tárgynévvé vált, mint a vileda.

Ha már elnevezéseknél tartunk, miért keresztelték Avengernek a legújabb modellt? E szó bosszúállót, megtorlót jelent. Nomen est omen („A név előjel”). Miért akar bosszút állni, mit torolna meg? Sokan tartanak a modern luxusterepjáróktól, mert az átlagos személyautók fölé tornyosuló, karambolban azokat maga alá gyűrő, fenyegető jelenségnek érzik. Kellett erre ráerősíteni? Ráadásul nagyon emlékeztet a szintén a világháborúban bevetett német Vegeltungswaffwe (bosszúálló fegyver) rakétára, a Londont terrorbombázó V2-re, amely a szó első betűjéről kapta típusjelzését. Lehetett volna több esze a Stellantis illetékeseinek, amikor egy kimondottan békés, egyedül a környezetszennyezésnek hadat üzenő aszfaltjárónak kerestek karakterét kifejező elnevezést…

Személyesen volt alkalmam meggyőződni a Jeep Wrangler („csikós, csordás”) fantasztikus akadálylegyőző képességeiről Utahban. Másfél méter magas sziklalépcsőkre másztak fel, alul egy ölnyi széles (azaz keskeny) kanyonon küzdötték át magukat. Ahol elfér a Wrangler, ott keresztül is jut!

Mi köze a Wranglerhez a mai városi közlekedésre tervezett Avengernek? Csak a hagyományos, hét nyílású hűtőmaszk, a sárvédők egyenes vonala, és további dizájnelemként a fém műszerfalat utánzó színre fényezett műanyagpanel? Hol van az extrém dőlési helyzetben üzemképes motor, a terepváltó, a 4x4 és a sziklák ütéseit elviselő masszív szerkezet? A motor már elektromos, tank helyett akkumulátor van a kocsiban, a haspáncél látszatát egy jelképes karosszériaelem kelti.

Béküljünk meg mindezzel! Kinek, hol és mikor van szüksége Wranglerre? Valójában csak kivételes munkájú és hobbijú embereknek. Egy átlagos hölgy- és úrvezető legfeljebb a kocsi képességeinek öt százalékát tudná kihasználni, de még ilyenkor is bajba juthat. A terepezés ugyanis külön tudomány, nagyon sok tanulás, tapasztalat kell hozzá. Jómagam is süllyedtem el téli éjszakán Wranglerrel egy mélyen felázott földút dágványában, traktor húzott ki. Tessék figyelembe venni alapszabályokat: egy terepjáró nem terepjáró (legalább kettő menjen együtt komoly bevetésre), és csörlő nélkül nincs terepjáró.

Másik nagy kérdés, hogy mi a terep? Magyarországon jórészt természetvédelmi terület, ahová egyáltalán tilos gépkocsival behajtani, illetve magántulajdonú erdő, mezőgazdasági birtok. Betolakodó önjelölt „felfedező” nemcsak csúnyán elakadhat, balesetet szenvedhet, hanem komoly kellemetlenségnek, büntetésnek is kiteszi magát. Ne is autóban, hanem bakanccsal tessék kimenni a tájba, minimális ökológiai lábnyomot hagyva! Hol lehet tehát autózni hazánkban? Szinte csak közutakon, és olyan dűlőutakon, ahol bármilyen személyautó simán elszalad. Minek kellene sok pénzt kiadni egy nem túl komfortos dzsipért? Nem sok értelme lenne, úgy járna a szegény kocsi, mint az örökösen lakásban heverő vadászkutya…

A Jeep Avenger megjelenését tekinthetjük úgy, mint egy tradicionális autómárka intelligens reagálását az igények megváltozására. Persze továbbra is gyárt belevaló terepjárókat, de már kihozott „szerepjárót” is, azon vásárlóinak, akik egy életérzést, stílust szeretnének.

Egyben, a már Stellantis ernyője alatt működő cég, alkalmazkodik az EU ideológiai alapú, erőszakos, sokak véleménye szerint elsietett e-átállásához, a dugattyús motorú gépkocsik kitiltásához. Az Avenger célcsoportjának túlnyomó többsége napi 10-50 kilométert autózik, elégedett lehet a 400 kilométeres hatótávval (persze sík vidéken, sima aszfalton, amikor nem működik fűtés és klíma, visszafogott vezetési stílussal). Nehéz viszonyok között, egyes fokozatban, terepáttétellel, csörlővel megküzdve minden egyes méternyi előrehaladásért, nyilván egykettőre csődöt mondana egy villanyautó, de telekjárásra, horgász-kiruccanásra tökéletesen megfelel.

A második világháború régen véget ért már, túlélő hőseit leszerelték, elbocsátották a hadseregből, és a Jeep azóta csak magánügyfeleknek gyártja autóit, civillé vált. Mi kell egy csatatéren ázó-fázó, hason kúszó frontharcosnak, miután haza ért? Pontosan az, amit az Avenger nyújt, kényelmet, némi kényeztetést, divatosságot, a tulajdonosi büszkeséget simogató stílust, szemrevaló dizájnt, és megfelelést korunk fenntarthatósági szempontjainak. Nyilván mindezt ismerték el az Év Autója 2023 címmel. Az Avenger nem csúfolja meg a Jeep nevet, hanem új aurával vonja be.