A Taigo egy crossover, vagyis átmenet a klasszikus személyautók és nagy SUV-ok között. Mindenből van benne egy kicsi. A prémiummárkák coupé SUV-jainak vonalvezetése, a gyártó autótóinak megszokott berendezései, kicsit magas üléspozíció, de azért takarékos is.

Vagányság

Ha a Taigo-ról kell írni, az első, ami eszembe jut az a vagányság. Igaz, hogy ez egy Volkswagen, de amióta a gyártó ki mer lépni a komfortzónájából (ld. Arteon) azóta siker koronázza a próbálkozásaikat, nem véletlenül.

Hátulról indulnék (így, ha elrontom kezdhetem elölről). Az autó hátsó része felfelé ágaskodik. A magasan hordott far felső részén, az üveget optikailag felülről alaposan összeszűkíti a légterelő, alulról pedig az összekötött lámpák hidja nyomul. Minden olyan kompakt, egyben lévő.

Oldalnézetből feltűnő a crossovereken kötelező műanyag betételemek sora. Az első lökhárítő alsó koptatóeleméből induló, a kerékíveken és az ajtók alján folytatódó fényezetlen alkatrészek sugallják, hogy valamiféle szabadidős tevékenységet támogató autóról van itt szó.

A küszöbön látvány technikailag jól töri meg az egységet az ezüst színű díszléc, és jól áll az autónak a sötétített hátsó üvegezés. Az első traktusban a Golf 7 óta egyeduralkodó szögletes rajzolat jellemző. Kiemelendő a lámpák játéka. A fényszórók és a ködfényszórók ebben az autóban még elválnak egymástól, igaz a Hyundai előtt találta fel befelé mutató háromszög formájú ködlámpákat. A főfényszórók nappali menetfény csíkja egy híddal tart a másik oldalra, a vonalat csak a VW embléma töri meg. Próváltam sötétben is fotózni, hogy jól látható legyen ez a jelenség.

Ha pedig átlósan nézünk az autóra, akkor hunyorítva valóban könnyen belelátható egy BMW X4-es. Összességében valóban egy nagyon vagány formát hozott ki a Volkswagen. Első körben persze megkérdezhetnénk, hogy minek a T-Roc mellé még egy crossover, de talán arról van szó, hogy a gyártó élesben, a piacon versenyezteti meg a két kocsit és a jobb számokat mutató verzió marad a kínálatban.

1.0Tsi

A 110 lóerős, háromhengeres motor adottságait persze nem tudja 100%-ban leplezni. Alapjáraton mindig érezhető a háromhenger balansztengelyekkel sem eltüntethető rángatása. Persze nem kell horror dologra gondolni, abszolút meg lehet szokni a jelenséget.

És azonnal szeretném csendre inteni a három henger miatt máris hőzöngőket: a teljesítménye éppen elég ehhez a kasztnihoz, nagyon jól viszi a mindössze 1,2 tonna saját tömegű autót. Én egy Budapest-Székesfehérvár-Ajka-Budapest viszonylaton, kényelmes, nyugodt tempóban (M7 és 8-as főút) 5,1 literes fogyasztást produkáltam a géppel, ami elég jónak számít. Nagyon oda kellett ám figyelni, mert a tesztautók ugye céges kocsinak számítanak és nem vonatkozott rájuk a hatósági árszabás.

A kis motor hátránya, a gyakorlatilag zéró motorfékhatás sajnos itt is érezhető, ez a hypermiling közben nem jön jól.

Csak DSG-vel

A több mint 700.000 Ft felár ellenére mondom, hogy aki a friss formához friss műszaki tartalmat is szeretne, annak nem szabad kéziváltóval vennie az 1.0 TSi motoros Taigo-t. Volt szerencsém néhány ugyanilyen motorral, de manuális váltóval szerelt VW-t és Skodát vezetni és nagyon sokat kellett gépészkedni a váltóval.

A hétsebességes DSG azonban észrevehetetlenül teszi a dolgát. Ha mégsem így lenne, akkor a kormány mögötti kapcsolókkal bármikor beavatkozhatunk. Erre azonban szinte soha nincs szükség, mert valahogy minden a legnagyobb rendben megy egész úton. Mindegy, hogy gyorsítani szeretnénk, vagy hegymenetben furikázunk, kihozza a motorból azt a teljesítményt és nyomatékot, amire éppen szükség lesz.

Üdv a fedélzeten!

Kicsit árnyalja a korszerűség képét, hogy ebben az autóban a váltó előválasztó karja még a hagyományos karral van megoldva (igaz, a programkiosztás a kar tetején már háttérvilágítással jelzi a kapcsolt programot), a Golf 8 billenthető kis pöcökje még nem érkezett meg ebbe a kategóriába. De ha már a váltókarnál tartunk, pozitívum, hogy a váltóboxon lévő gombok mindegyike a vezető felé eső oldalon kapott helyet, így semelyik funkció elérésénél nem akad bele a kezünk a karba.

A hagyományos megoldásoknál maradva kell megemlíteni a rögzítőféket, ami még nem elektromos, így a hagyományos kézi fék kart kell működteti, ha rögzítenénk az autót, amit én – sík utakon – soha nem használok automataváltós autók esetében. Ha e két kezelő már elektronikus lenne, akkor az utastér is jövőbemutatóbb lenne. De hát hagyni kell valami fejlesztési irányt a facelift-nek is.

Az óracsoport viszont már a múlté, a Taigo digitális műszeregységet kapott. Nem spilázták túl a grafikai lehetőségeket, a megjelenített információkat nem túl sokféleképpen jeleníthetjük meg magunk előtt. A klímapanel már a kapacitív kapcsolókkal dolgozik, pont úgy, ahogyan a fedélzeti egység is. Ezen megtalálható egy „NAV” gomb, amivel nem az adóhatóságot, hanem a navigációt lehetne előhívni, azonban a tesztautóban a gomb megnyomására azt az információt kaptam, hogy nincs előfizetve a navi a kocsira. Üdv 2022-ben!

A Style felszereltség nagyon jó oldaltartású és üléslap hosszúságú fotelt tartalmaz, ez egy kategóriával feljebb mutat. A jobb első ülés is kapott Isofix rögzítési lehetőséget, így ötéves kislányom álma, hogy elöl utazhasson egy hétre valóra vált.

Menet közben meglepően halk. Még autópálya tempó mellett sem válik hosszú távon sem zavaróvá a menetzaj, nem jönnek zörgések az alapból 440 literes csomagtérből.

…és ez a szín!

Férfi létemre imádom a piros kocsikat. A 20 éve velünk élő fekete-fehér-szürke egyhangúságban szinte minden ezektől eltérő színnek örülök, de a piros, hát az nagyon bejött.

A kocsi 2022 év végi rendeléssel valahol 11 millió forint felett áll meg, erre esetleg kiharcolhatunk valami kedvezményt.

A Taigo, bár a T-Roc-ot nem vezettem még, szemre ügyesebb, vagányabb. Magas üléspozíciójával, a divatos fényhidakkal, a Style felszereltség 17-es széria kerekeivel, ebben a színben engem nagyon meggyőzött. Ezt leginkább abból vettem észre, hogy a mindennapokban nagyon meggyőző társ volt és a teszthét végén nehéz szívvel vittem vissza az importőrnek. Kellene!

További autós tartalmakért kövesse az Autószektor Facebook oldalát!