Kis alapterületen maximális helykihasználás, minimális költség, ismert építészeti és autógyártó tétel, nem véletlen, hogy Le Corbusier mindkét műfajban eredetit alkotott. A francia-svájci születésű Charles-Édouard Jeanneret, már 1928-ban megrajzolta a Voiture Minimumot, majd Le Corbusier néven benevezett a francia Autómérnökök Szövetségének 1936-os pályázatára.

A Société des Ingénieurs de l’Automobile (SIA) kiírásában olyan családi autó szerepelt, melynek előállítási költsége nem haladja meg a nyolcezer frankot. Az összeg alacsony volt, a kihívás nagy, több építész is pályázott. A legeredetibb autótervet Le Corbusier szignálta, méghozzá a „minimális méret, maximális funkcionalitás” szellemében.

Az unokatestvérével, Pierre Jeanneret-tel együtt tervezett autó a Voiture Minimum nevet kapta, külseje a kor klasszikus megoldásai helyett áramvonalasabb és alaposan leegyszerűsített formát kapott, ez garantálta az olcsó gyártást és egyszerű javítást. Utasterében elől három ülés volt, hátul csak egyetlen oldalra fordított szék kapott helyet, ám ennek csővázát kempingággyá lehetett hajtogatni. Nyitható ívelt tetejéről az autóban utazók jó időben élvezhették a légáramlást.

Az autó hossza 3750 mm szélessége és magassága is 1850 mm, méretben leginkább a Fiat Pandához hasonlítható, egyszerű ülésmegoldása a Citroën Kacsát idézte. Le Corbusier 1936-os áramvonalas koncepciója messze megelőzve korát, amit a később szélcsatorna-vizsgálatokon is bizonyított.

Az autóról csak vázlatok maradtak, ám egy másik lelkes zseninek köszönhetően készült több színes vázlat és egy szobor is: az ItalDesign stúdió formatervezőjét, Giorgietto Giugiaro imádója volt az építész Le Corbusier művének és megépítette eredeti méretben. Az 1:1-es méretarányú fából készült darab először 1987-ben, a párizsi Pompidou Központban szerepelt Le Corbusier születésének századik évfordulójára rendezett kiállításán, majd a London Design Museum gyűjteményébe került.

A zseniális autóról könyvet írt Antonio Amado, akinek Voiture Minimum – Le Corbusier and the Automobile című műve 2011-ben jelent meg a MIT Press kiadásában.

Sokakat megihletett Le Corbusier: a Voiture Minimumhoz hasonlóan egyszerű lett az 1955-ös Chapuis-Dornier kisautó, melyet a párizsi szalonon is kiállítottak, ám a 4 hengeres, 3 literes motorral szerelt prototípus nem került sorozatgyártásra, de az ötlet nem halt meg, mert néhány évvel később ebből merítettek a német Zündapp Janus tervezői.

A zseniális Le Corbusier követőjeként a Škoda is kreált síkidomos formát: 1966-ban ládás kiszerelésben küldött autókat Új Zélandra, ahol aztán összerakták a Trekkát. Hasonló módszerrel próbálkozott a cseh márka Ázsiában is, 1971-ben legó készletként exportált fődarabokat Pakisztánban, ahol 1400 SkoPak dobozost szereltek össze, A nyitott és zárt karosszériás 2-8 személyes, hátsókerék-hajtású autót az 1950-es Octavia 1,2 literes, 47 lóerős, négyhengeres motorja hajtotta.

Mombasában teljesen kézimunkával készült az acélvázas, laprugós Mobius, mely nyolc személy és rengeteg csomag szállítására alkalmas. Az 1275 kilogrammos és 700 kilóval terhelhető 3,9 méteres jármű tengelytávja 2,3 méter. Az igénytelen és strapabíró Mobius első kerekeit 1,6 literes 86 lóerős teljesítményű Renault benzinmotor hajtja. A kézi gyártású acélszerkezet alvázként és tetőként is funkcionál, volánja előtt a benzinszintjelző és a hűtővíz mérő között kapott helyet a nagyobb méretű kilométeróra.

2016 őszén mutatták be az Ox nevű kisteherautót: a lapra szerelt furgon egyszerű szerszámokkal bárhol összeszerelhető, ami jelzi, hogy a sík elemekből építkező jármű a fejlődő országoknak készült. A Global Vehicle Trust cég szegecselt karosszériás Ox járművének tervezésében a korábban McLaren versenyautókkal sikeres Gordon Murray is részt vett.

Egyetlen konténerben hat részlegesen összerakott jármű fér el, egy félkész autót három ember hat óra alatt képes végszerelni. Az egyszerű szögvasakból, zártszelvényekből és vízhatlanított rétegelt lemezű karosszériát 2,2 literes, 98 lóerős Ford dízelmotor mozgatja, hatfokozatú kézi váltón át. A négy méter hosszú jármű fülkéje háromszemélyes, platójának felhajtható padjain tízen utazhatnak.

Közben egyre népesebb az elektromos fapadosok mezőnye: a New York állambeli Hobart városban működő Bollinger Motors elsőként épített univerzális munkagépet, mely eredeti konstrukciójának köszönhetően akár négyméteres csövek, faanyagok szállítására alkalmas anélkül, hogy túl lógna a járművön. A tengelyre épített villanymotorok és padlózatba süllyesztett akkumulátorok lehetővé tették, hogy az orr-részben felszabaduljon a klasszikus motortér, mely így csomagtartóként szolgál, ráadásul összenyitható az utastérrel, így négy személy és rengeteg rakomány szállítására képes.

Az autó egyszerűségét jelzi, hogy oldalablakai kézzel csúsztathatók, műszerfala szigetelt és vízsugárral takarítható. A légkondicionálós Bollinger B1-es két hátsó 220 voltos csatlakozójáról bárhol lehet villany-fűrészelni, vagy más munkaeszközt használni, igaz, ilyenkor persze fogy az egyébként háromszáz kilométeres útra töltött akkumulátor kapacitása.

A lapra szerelt minimálautók legújabb alkotója a svéd Luvly startup, mely konténerekben exportálja villanyautóit. A 2,7 méter hosszú, másfél méter magas, és 380 kg tömegű kétszemélyes, elektromos mopedautó fogyasztása 6 kWh/100 km, nagyjából ennyi kilométer a hatótávja is.

A tízezer eurónál olcsóbb Luvly kittből húsz fér el egy negyven lábas konténerben, a csomagból bármelyik autószerelő képes összerakni az járművet. A 275 literes csomagterű modell után készül a dobozos árúszállító.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!