A KRESZ 1998. január 1-én a következő bejegyzéssel bővült:

„A gépkocsi vezetője menet közben kézben tartott mobil rádiótelefont nem használhat. A kétkerekű, továbbá gépkocsinak nem minősülő háromkerekű jármű vezetője menet közben - ideértve a forgalmi okból történő megállást is - kézben tartott mobil rádiótelefont nem használhat.”

Maga a gondolatsor rövid és tömör, de mégis első olvasásra is több kérdőjelet vet fel.

Az első:

Mit jelent az, hogy „menet közben”?

Hiszen a KRESZ a legtöbb helyen a „forgalomban részt vevő” járművek kifejezését használja, amiben azokról is szó van, akik ugyan részt vesznek a forgalomban, de éppen ott - valamilyen kényszerítő körülmény (forgalmi dugó, tilos jelzés, elsőbbségadás stb.) miatt - állnak. Emellett a szabály többször használja a „közlekedésben résztvevők” fogalomkörét is, például egy ilyen fejezeten belül írja elő a biztonsági öv használatát is.

Tehát a „menet közben” kifejezést újra kellett értelmezni, amit az akkor még a KRESZ mellé kiadott jogmagyarázat ezzel a gondolattal egészített ki:

„Az utóbbi években nagyon elszaporodott járművezetés közben a kézben tartott mobiltelefon használata. Ez a mai forgalomban elengedhetetlenül szükséges figyelmet és körültekintést jelentős mértékben károsan befolyásolja, a járművezetők figyelmét a forgalomtól elvonja. Ezért a közúti közlekedés biztonságára potenciális veszélyt jelentő magatartást külön nevesítve tiltja a KRESZ. A mobil rádiótelefon fogalmába tartozó távbeszélő készülékek körét külön jogszabály határozza meg.”

Azaz itt már az is megjelenik, hogy a „járművezetés közben”, így gyakorlatilag a telefon kézben történő használatának tilalma csak azokra az esetekre érvényes, amikor a jármű halad, mozog, és amikor bármilyen ok miatt megáll, akkor nem.

A második gondolat, amit szintén fontos pontosan értelmezni nem más, mint a „kézben tartott mobil rádiótelefon” fogalma.

Ne felejtsük el, hogy 1998-at írtunk, amikor ez a szabályzás megjelent. Akkor még a többfunkciós okos telefonoknak híre-hamva sem volt. Nem véletlen, hogy a jogszabály értelmezésébe is az a példa került bele, hogy „A mobil rádiótelefon fogalmába tartozó távbeszélő készülékek körét külön jogszabály határozza meg.”

Bevallom őszintén én akkor sem, és azóta sem találkoztam ilyen jogszabállyal, de már akkor is felmerült a CB, URH és PMR rádiók problémája, vajon bele tartoznak-e azok is ebbe a körbe?

Egyébként a fenti állítás azért nem teljesen pontos, mert közben 2003-ban kihirdetésre került a hírközlési törvény, amelyben egy ilyen pont olvasható:

„Mobil rádiótelefon szolgáltatás: olyan nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatás, amelynek során e szolgáltatás nagy térben mozgó bármely előfizetője - mobil rádiótelefon hálózat hálózati végpontján csatlakoztatott - nem helyhez kötött berendezésről indított hívással kommunikálhat egy másik hálózati végponttal, amelynek elérése az ANFT-ben meghatározott választási eljárás útján lehetséges. E szolgáltatás beszédátvitelre, valamint az ehhez kapcsolódó szolgáltatásokra és egyéb szolgáltatásokra (például adatátviteli szolgáltatások, rövid szöveges üzenetküldés, WAP, GPRS alapú szolgáltatások) szolgál.”

Tehát ebben már szerepelnek a különböző nem csak hangátvitelre, hanem adatküldésre alkalmas eszközök is.

Ez alapján viszont igazából úgy kell értelmezni az ominózus KRESZ szabályt, hogy abban az időtartamban, amikor a jármű halad, azaz mozgásban van, mobil rádiótelefon szolgáltatásra (adatátvitelre) szolgáló eszközt kézben tartva használni tilos!

Nyilván ha a szavakon lovagolunk, akkor a "kézben tartva" kifejezésnek ott lehet jelentősége, hogy az ülésre magunk mellé letett telefon megszólalása esetén a gombok működtetése - például egy hívás elutasítása - nem tiltott. Mint ahogy az eszközt egyéb módon, kihangosítóval, fülhallgatóval szabad használni. Hogy ezzel kapcsolatosan mennyire nem egységes a joggyakorlat álláspontja, és hogy mennyire nem egyértelmű a "rádiótelefon" fogalom meghatározása, illetve az ehhez kapocsoldó készüléktípusok köre, azzal több írás is foglalkozik.

A témával kapcsolatban még fontos kiemelni a KRESZ említett paragrafusának második gondolatsorát is, miszerint:

"A kétkerekű, továbbá gépkocsinak nem minősülő háromkerekű jármű vezetője menet közben - ideértve a forgalmi okból történő megállást is - kézben tartott mobil rádiótelefont nem használhat."

Azaz kétkerekű motorkerékpár, valamint két vagy háromkerekű segédmotoros kerékpár és kerékpár vezetése közben akkor sem használhatunk kézben tartva mobiltelefont, ha a jármű forgalmi okból, mondjuk egy piros lámpánál, áll.

Azaz az ilyen járművekkel el kell hagyni a forgalmat, le kell szállni az eszközről, és csak úgy szabad telefonálni. De természetesen a fülhallgatóval használt mobiltelefon menet közben sincs tiltva.

Ne felejtsük el!

A KRESZ abban a fejezetben írja mindezeket a telefon használatáról, amely így kezdődik:

„Aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon, és ne zavarjon.”

A telefonálás közben nem az az egyetlen veszély, hogy a kezünket lefoglalja, hiszen ki ne tudna például egy kézzel kormányozni. Hanem sokkal inkább az, hogy a figyelmünket elveszi, avagy ahogy szoktam tanítani, az agyunk másik fele a vonal túloldalán van.

Ha netán egy baleset történik, és szabályos körülmények között, például kihangosítóval használtuk a telefont, akkor is felelősségünk lehet, ha bebizonyosodik, hogy a nem kellő figyelem okozta a bajt. Nem véletlen, hogy ma már minden nagyobb balesetnél kikérik a mobilszolgáltatóktól az abban az időtartamban zajló forgalmat.

Humor:

Ha mégis elcsíp a rendőr, hogy kézben tartva telefonáltunk, van egy-két ötletünk hogyan magyarázhatjuk ki magunkat.
Főszereplő: Lóránt Barnabás azaz Trabarna és a Kreszklub.