járműtörténelem
Egy szavunk nem lehet a nyárra, a gatya is lerohad rólunk. Az autók utastere spontán szaunává válik, és a klíma keresztrefeszül mire emberi hőmérsékletre hűti a belteret. A kánikula inspirálta anyagunkban a kétéltűek koncepcióiból állítottunk össze egy csokrot. Ez a hűsítő téma egyébiránt legalább annyira megmozgatja a gyártók fantáziáját, mint a repülő autók. Ez utóbbiakról mostanság elég sokat hallani, sőt már vannak elég ígéretes megoldások is. A víz leküzdése viszont legalább olyan vágy, mint repülni, és mint oly sok minden a kétéltű autók története is a hadiipartól ered.
Volkswagen Schwimmwagen
Mint ahogy a terepjáró autókat is a II. világháború követelményeinek köszönhetjük, ez a korszak szülte az első kétéltű masinát is. Amíg a későbbi világháborúban az Amerikai Egyesült Államok irdatlan mennyiségben gyártotta a Willys Jeepeket, Németország az egyszerűbb, de ötletes megoldásai révén legalább olyan hatékony Type 82 (közkeletű nevén Kübelwagen)-t választotta.
De egyes katonai csoportok olyan könnyű járművet akartak, amely a vízben is képes haladni. Az ilyen „guruló csónakoknak” már voltak előzményei, de a második világháború előtt a katonaságokat nem érdekelték az efféle konstrukciók, mivel többnyire inkább hajók, mint autók voltak.
Bár kétéltű járműként alapvetően különbözött a Kübelwagentől, a tervezés lerövidítése és a gyártás, valamint az egyszerűbb alkatrész-utánpótlás miatt, amit lehetett, a Külbelwagen elődjéből, a Type 86-ból vettek át. Ez (és a Kübelwagenre épülő váz) viszont nem látszott meg a járművön, melynek központi eleme a fürdőkádszerű váz volt, amely kint tartotta a vizet a motor- és utastérből. Az önhordó váz, amely ma már szinte kizárólagosan alkalmazott módszer, akkoriban újdonságnak hatott, mivel a legtöbb korabeli típuson egy nehéz alvázra rögzítették a karosszériát.
A kétéltű szállítóeszközt egy 24,5 lóerős, négyhengeres motor hajtotta − mind a négy kereket. A jármű tengelyeit megemelték (így nem estek a kerekek középpontjának síkjába): ez nagyon fontos részlet volt, mivel ez egyrészt növelte a szabad hasmagasságot és ezáltal a terepjáró képességet. Másrészt így csökkent annak esélye, hogy a part menti vizekben vízi növények gabalyodjanak a tengelyre vagy a Schwimmwagen fennakadjon egy kisebb sziklán.
A Schwimmwagent a vízben a forgó kerekek mellett egy hajócsavar is hajtotta, így nagyobb sebességgel haladhatott, mint a csupán a kerekek forgására épülő rendszerek. Azért, hogy növeljék a háromágú hajócsavar hatékonyságát (és megakadályozzák, hogy a sekély vízben megsérüljön), a lapátokat egy keskeny fémlemezzel vették körbe. A szárazföldön e kiegészítőt fel lehetett hajtani, így nem akadályozta a mozgást. Mivel a hajócsavar mellett a kerekek is forogtak, a típus menetből képes volt szárazföldről a vízbe hajtani, majd visszatérni.
Amphicar 770
A klasszikus katonai verzió után a hatvanas években afféle úri hóbort kapcsán jelent meg az első polgári kétéltű. Az 1961-ben debütált Amphicar talán nemcsak a legismertebb, hanem a legszebb kétéltű jármű is, amelyet eddig gyártottak.
A kocsit a német Quandt gyár készítette egészen 1968-ig, és 3878 darab készült a gyártás leállásáig. Ennek ellenére a tulajdonosok egyedi klubokba tömörülve a mai napig igen aktívak világszerte, így manapság már jellemzően csak gyűjtőknél fedezhető fel.
A műszaki megoldásai miatt kicsit öszvérszerű járműre rendkívül frappáns szlogent találtak ki, amely ráadásul remekül érzekelteti azt is, miképpen kell a helyén kezelni ezeket a kétéltűek. A klubtagok közös szlogenje: az Amphicar a leggyorsabb autó a vízen, és a leggyorsabb hajó a szárazon! Az Amphicar tervezői nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a víz semmilyen körülmények között ne szivárogjon át a karosszériába.
Mivel mindez a gyakorlatban is működik, egyes Amphicar-tulajdonosok akár képesek napokra is vízben hagyni a kocsit, úgy, mint egy hajóval tennénk azt. Az Amphicar műszaki tartalmát tekintve egy angol autóra épül, a gépháztető alatt ugyanis egy 1147 köbcentis, 43 lóerős, négyhengeres Triumph benzinmotorja és négyfokozatú kézi kapcsolású sebességváltója áll. Szárazon 110 km/h-s, vízen az iker hajócsavaroknak köszönhetően pedig 13 km/h-s végsebességet biztosítva az Amphicarnak.
(folytatjuk)