Ahogy a személyautókban, úgy a harckocsikban is meghatározó a benzintank, vagy a gázolajtartály mérete, mert ettől is függ, hogy menyit lehet tankolás nélkül előrenyomulni a tankkal. Vagy visszavonulni, mert olykor az is létkérdés, különösen háborúban.

A páncélosok üzemanyagpótlását, vagyis a tankok tankolását az első világháborúban lovaskocsival biztosították a repülőtereken, de olykor szamarak vontatták a hordókat, napjainkban a tankolás rutinművelet, de elakadáskor jól jöhet egy kanna, pláne biztonságos és praktikus marmon.

Az üzemanyagszállítás, pontosabban a mobil póttartály praktikus változata német találmány, ami világszerte elterjedt. A húszliteres fémkannát 1935-ben Vinzenz Grünvogel mérnök ötlete alapján fejlesztették a Schwelmben: a Müller & Co. AG gyártotta 1936-ban az első ötezret a Wermachtnak. Miután a téglatest formája miatt jól tárolható, kézzel is emelhető és könnyen használható termék bevált, némi módisaítással 1937-től rendszeresítették a német hadseregben. A végleges változat formai kialakítása a könnyebb és gyorsabb gyártás miatt a berlini Ambi-Budd (ABP) Presswerk GmbH présműveknél indult.

A második világháború idején már milliónyi kannát gyártottak, a németeken kívül ilyet használtak Svájcban, Olaszországban, Észak-Afrikában, a vízszállító változatokat fehér kereszttel és felirattal jelölték.

A három fogantyús kannát könnyű volt megemelni, tartani és bármilyen irányba átadni, akár teherautó platójára, akár harckocsira.

Méretének, tömegének és arányának köszönhetően megtöltve is lebegett a vízen, így akár repülőről folyóba, tóba dobva is eljuthatott az utánpótlás a harcoló csapatokhoz.

Feltöltésekor, ürítésekor nem kellett kupaktekeréssel bajlódni, mert gyorsan nyitható/zárható, ráadásul levegőztetős betöltőnyílásának köszönhetően könnyen és bugyogásmentesen lehetett tankolni, lefejteni.

Forrás: Bundearchiv

1939-ben az amerikai hírszerzésnek dolgozó Paul Pleiss autója aljára rögzítve csempészett ki Berlinből hármat, de az Egyesült Államok hadseregének szakértői nem díjazták a német kannát és továbbra is az első világháborús a tízgallonos (38 literes) megoldást használták. A hordók menetes nyílásán keresztül csak tölcsérrel, vagy gumislag megszívásával lehetett tankolni a járművekeet. Ez lassú és nehézkes volt, ráadásul tölcsér nélkül gyakran nyeltek benzint a katonák a gumicső túlszippantásakor.

Az amerikai hordó gyártásánál jóval olcsóbb, gyorsabb és egyszerűbb volt a német technológia, mert a préselt marmonkanna két két felének összevarrásához elég volt egyetlen hegesztés,

A háborúban a német nevén Einheitskanister kanna az angoloktól a Jerry Can becenevet kapta, mert a szövetségesek Jerrynek nevezték a fritzeket.

Eltelt néhány év, mire az amerikaiak is felismerték a német kanna praktikusságát, 1942-ben már ilyet használtak az észak-afrikai hadszíntéren. A zsákmányolt mennyiség nem volt elég, mert a szövetséges katonák szívesebben használták a nem éppen kézhez álló amerikai hordók helyett, amik szivárogtak gása miatt egyre kritikusabb volt az üzemanyagvesztés. Mérete, formájá és kezelhetetlenségére miatt egyre több panaszos jelentés érkezett a vezérkarhoz, ezért a szövetségesek is döntöttek a német mintájú kanna rendszeresítéséről

Először az angolok, majd a partraszállás előkészítésének részeként az amerikaiak is megkezdték a a német fazonú kannák tömeggyártását, ezek kerültek a Jeepek oldalára. A kanna X-alakú oldalfal merevítése dizájn motívumként ma is megjelenik kései utódjain.

Ford Marmon teherautó, 1942     Forrás: Fortepan/Ladiak Tibor

A II. világháború előtt a németek által kifejlesztett, majd a nyugatiak által lemásolt és gyártott Wehrmacht-Einheitskanister nálunk marmon kannaként lett ismert. Ennek magyarázata egy katonai járműhöz köthető: a Magyar Honvédség nagyobb tétel teherautót rendelt a kölni gyárból, majd a kétkerék-meghajtású 38M Ford 817T-modelleket a Marmon-Herrington féle szabadalom alapján négykerék-hajtásúvá alakították.

A Ford-Herrington teherautókat a katonák Ford-Marmonnak, később már csak Marmonnak nevezték, ahogy a hozzájuk tartozó jellegzetes formájú húsz literes kannákat is.

Tényleg volt ilyen autó

A Marmon név járműmárkaként is működött: az 1902-ben Indianapolisban alapított és 1925-ig működő Noryke and Marmon Co.első autóját 1907-ben mutatták be, a kis motorú léghűtésest egy évvel később már V8-as, 60 lóerős teljesítményű folyadékhűtéses váltotta.

A cég kínálatában szerepelt ötezer dolláros luxusautó és ezer dolláros Roosvelt modell is.

Az 1926-tól 1933-ig Marmon Motor Car Co. néven működő vállalat termékpalettáján első-kerékhajtású modell is szerepelt, legsikeresebb évében, 1929-ben 22,3 ezer V8-as autót értékesített. 1931-ben bemutatott 9,1 literes 16 hengeres luxuskocsija 4925 dolláros áron szerepelt a listáján.

Történelmi visszapillantó

A klasszikus tükör ötletéről először 1909-ben Dorothy Levitt irt A nő és az autó című könyvében.

Az első visszapillantótükröt két évvel később a Harmon autógyár mérnöke, Ray Harroun pilóta használta Marmon Wasp nevű kocsiján az Indy 500-ason versenyen.

Volt ilyen truck is

A Marmon-Herrington utód, az 1963-ban alapított Marmon Motor Car Company 1997-ig prémium közúti vonatókat gyártott a texasi Dentonban, majd Garlandben.

A kis szériás csőrös és buldogfülkés modellek az átlagosnál több luxust és megnövelt teljesítményű motort kínáltak az átlagosnál drágábban, ezért a kamionok Rolls-Royce-ának is nevezték a gépeket.

A márkát és telephelyeit 1997-ben átvette a Navistar’s Paystar.

1966-os fotó a Fortepan kollekcióból

Kannaszabály

A katonás múltú kannákat napjainkban is használják üzemanyagtárolásra.

A fémváltozatok a DIN 7274 szabvány szerint, a nagy sűrűségű polietilénből gyártott műanyagok a DIN 16904 szabvány szerint készülnek.

Tárolás: többlakásos épületben lévő lakásban legfeljebb 10 liter fokozottan tűz- vagy robbanásveszélyes osztályba tartozó folyadék és legfeljebb 30 liter mérsékelten tűzveszélyes osztályba tartozó folyadék. Előbbi benzint, utóbbi gázolajat jelent.

Önálló lakóépületben legfeljebb 20 liter benzin, valamint aeroszol és legfeljebb 60 liter gázolaj tárolható.

Lakóépülethez, lakórendeltetésű épületrészhez tartozó gépjárműtároló-helyiségben a gépjárművekbe épített üzemanyagtartályon kívül parkolónként és tárolóhelyiségenként legfeljebb 5 liter, a gépkocsi, vagy más belsőégésű motoros gép üzemeltetéséhez, valamint háztartásban használatos éghető folyadék tárolható.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!