Annak apropójából beszélgetünk most, hogy megint felelevenítsük a BALESET elnevezésű előadás sorozatodat, ami hamarosan 10 éves lesz. Honnan jött a szikra, hogy balesetmegelőzési előadást akarsz tartani? Megtaláltad a BALESET táblát a raktárban, és ekkor született a fejedben a gondolat, hogy ezzel foglalkozz?

Ennyire azért nem volt határozott. Megtaláltam azt a bizonyos táblát, kihoztam a raktárból, és közben pont kaptunk egy küldést (mert éjszakás szolgálatban voltam), és mikor visszaértünk a helyszínelésből, megláttam újra a táblát a monitor és a klaviatúra között pont úgy, ahogy hagytam. Itt viccesen megszoktam jegyezni a fiataloknak előadás közben, hogy ekkor pattant ki az agyamból a szikra, mint a költőknek, íróknak, amikor valamilyen delírium hatása alatt vannak. Nekem majd leesett a fejem olyan álmos voltam, de közben azért elkezdtem a baleset szó betűivel játszani fejben, mert minden egyes betűben benne van egy olyan ok, ami miatt bekövetkeznek a közlekedési tragédiák. Egy kis rózsaszín cetlire írtam fel ezeket, amit a mai napig őrzők. A biztonsági öv, mert ennek hiánya a tragédia oka, az alkohol, a linkség, az előzés, a sebesség, az elalvás, és a telefon. A linkség eredetével volt egy kis gondom, mert az eredeti szabálysértést még a lovaskocsihoz lehet kötni, amiből nálatok is annyi jár, mint amennyi nálunk. És így ismeretlen a kifejezés, így mindig megjegyzem, amikor például az alsósok kérdezik, hogy mi az a linkség? Hát, amikor apád tudja a szabályokat, de nem tartja be. És az egészhez kapcsolódik egyébként még egy gondolat, mert amikor a nagyobbik gyermekem bekerült a középiskolába, és megjelentek nálunk is a motorizált udvarlók, akkor érzetem, hogy szükség van a fiatalság felvilágosítására, mert tudniuk kell, hogy a közlekedés veszélyes üzem. Na, akkor kerestem meg az osztályvezetőmet, hogy mindabból a sok tapasztalásból, ami minket baleseti helyszínelések alkalmával ér, csináljunk egy olyan dolgot, amivel csak egy kicsit is javíthatunk a morálon. Mert valljuk be, mindenkire ráfér a plusz információ, hátha így majd átértékeli, és átgondolja, mielőtt felelőtlenségéből balesetet okoz.

Tehát akkor ez egy több összetevős eseménysorozat után alakult ki: a szolgálat után a BALESET tábla, a kislányodnál megjelentek az udvarlók, és összességében a munkád során látott sok-sok tragédia volt a mozgatórugó. És ez olyannyira jól sikerült, hogy 2021 nyarán tartottad az ötszázadik balesetmegelőzési előadásodat? Hogy fogadta a közönség az életszagú előadásokat, abban a lassan tíz évben, amióta elindult?

Sajnos ezt nagyon nehéz mérni, nem tudunk statisztikákat arról, hogy hány balesetet előzött meg az előadás. Tudom, hogy mai világunk rendkívül statisztika orientált, viszont mi csak arról rendelkezünk adatokkal, hogy hány előadást tartottunk, és ezeken mennyien vettek részt. Viszont ha visszanézünk 10 évet, akkor vannak olyan emberek, akik már négyszer hallották az előadást, vagy találkoztunk egyéb fórumokon is, ahol nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam.  90 perc egy előadás, és 1-2 kép mindenkinek beleég a retinájába, és ha visszanézünk közel 10 évre és összefutok emberekkel, akikkel régen találkoztam, akkor megkapom, hogy: „Józsi, az a kép nekem azóta is itt van a fejemben!” Vagy „Kidobtam a reteszelőt, hogy ne csipogjon a kocsi, ha nem vagyok bekötve!” Már hátul is mindenki beköti magát!”. Ezek a pozitívan elkönyvelhető statisztikai adataink. Nem mellesleg emberileg is rendkívül jól esnek az ilyen beszélgetések nekem, mert ha sok-sok év után felismernek, odajönnek, és elmesélik, akkor azt gondolom, hogy ezért megéri csinálni!

Eszerint tényleg a képek égnek be leginkább a hosszútávú memóriába, mert nagyon sok ember nem is tudja elképzelni, hogy ha megtörténik egy közlekedési baleset, akkor ott miket láthat, vagy hallhat. A kis filmrészletek, amiket bevágsz az előadásokba biztos vagyok benne, hogy sokszor, ha nem is teljes egészében, de mutatnak egy képet arról, hogy a valósában ez mennyire csúnya, és véres. Volt esetleg olyan, aki azt mondta, hogy túl sok?

Az előadásokon vetített filmek, és képek 95 százaléka az általunk helyszínelt balesetekből származó kép, és videóanyag. Az átlagembernek fogalma sincs arról, hogy mi zajlik egy helyszínelésen. Igen, nagyon sokan túl keménynek tartják az előadást. Erről a mai napig megoszlanak a vélemények. De ezekben az előadásokban még mindig csak a helyszínelés folyamatának felszínét mutatjuk. A baleset igazi arcáról, a halottszemléről, és holttest azonosításról kegyeleti okokból nem beszélünk, ilyen jellegű tartalmat nem mutatunk. Azon szörnyülködnek az emberek, amit a veszprémi térfigyelő kamerák felvételein, a pofátlanítás videósorozataiban látnak, mi pedig ehhez tesszük hozzá a végeredményt, hogy ebből lesz baleset, tragédiák, és visszafordíthatatlanul kettévágott sorsok.

Érdekes dolog ez, mert szerintem a mai világban eltolódott az ingerküszöb. Minden olyan gyors, és olyan véres, hogy igazán hírértéke annak van, ami minél meghökkentőbb, és megbotránkoztatóbb. A lájkvadász, kattintáshajhász világban sajnos már csak ilyenekre kapja fel a fejét az ember.

Viszont a lájkvadász hírekben kép illusztráció nincsen. Így ha valaki nem köti be magát, vagy helytelenül állítja be az ülést, és balesetezik, akkor az emberek nem hiszik el, hogy a combcsontod ki tud jönni elől, és fölül is. Amikor ezt meglátják, jön a döbbent: tényleg?!?! Igen, tényleg ilyen. A közeledési baleset helyszínből másnap reggelre mit látnak? Azt, hogy össze van festve az út zölddel, és narancssárgával. De lehet, hogy az aktuális balesethelyszínelő előző éjszaka hat órát ott töltött, hogy elvégezze a munkáját. Ebbe sem látnak bele feltétlenül az emberek. Egy nagyon sajnálatos baleset történt a környékünkön, amivel tele volt vele a média, és a világháló. Sajnos egy huszonhárom éves lány halt meg azért, mert nem volt bekötve a hátsó ülésen. Ittasak voltak mindhárman, de a két elől ülő használta a biztonsági övet, így nekik nem lett komolyabb bajuk, de sajnos ő kirepült az autóból. Egy biztonság technikailag jó, és fiatal autóban utaztak, tehát ha használta volna az övet, akkor semmi baja nem lett volna. Az eladásokon mindig elmondom, hogy én nem észt osztani akarok, amit meg akarok mutatni az embereknek az a közeledési baleseteknek a média híren túli világa. Mert a baleseti helyszínelő munkája ott kezdődik, ahol a hírnek vége van.

Innen folytatjuk a beszélgetést, tartsanak velünk a következő részben is, addig pedig kövessenek minket Facebook oldalunkon is!