A gyorsforgalmi utakon általában nem jelentenek problémát az emelkedők és a lejtők, mivel az út szélessége és kiépítettsége lehetővé teszi, hogy ezeket megfelelően megválasztott, nagyobb sebességgel könnyedén vegyük a sebességfokozat módosítása nélkül. A kisebb településeken átvezető vagy a másodrendű hegyi utak hegy- és völgymenetei viszont a kevésbé gyakorlott sofőrök számára már kihívást jelenthetnek, hiszen az esetleges kanyarok és kereszteződések miatt csak lassabban és gyakoribb sebességváltó-használattal lehet haladni. Ilyen utakon általában 50 km/h-nál alacsonyabb a megengedett sebesség, az aktuális tempót pedig minden esetben úgy kell megválasztani, hogy az emelkedőkön haladás során ne fulladjon le a motor és emiatt guruljon visszafelé az autó, ugyanakkor a nehezen belátható, kanyargós szakaszokon óvatosabban menjünk. A sebességváltót tehát többnyire a 2. vagy 3. fokozatban kell tartani.

Erre figyeljünk emelkedőn

Hegymenetben készüljünk fel arra, hogy szükség esetén vissza kell majd váltanunk. Ezt még azelőtt tegyük meg, hogy a motor elkezdene erőlködni, amit arról ismerhetünk fel, hogy a gázpedál teljesen lenyomott állapotában is csökken a sebesség. Törekedjünk arra, hogy a fordulatszám ne essen 1500 – dízelautókban 1200 – alá, és ennek megfelelően válasszuk meg a sebességfokozatot. Ha mégis leáll a motor, azonnal lépjünk a fékre.

Illusztráció: LeasePlan

Álló helyzetből az emelkedőn való elindulásra két módszer is van. Ha kevésbé gyakorlott vezetők vagyunk vagy nagyon meredek a terep, érdemes először behúznunk a kéziféket. Ezután nyomjuk be a kuplungot, és a sebességváltót helyezzük egyes fokozatba. Kezdjük el óvatosan felengedni a kuplungot, ugyanúgy mintha sík terepen lennénk. Amikor azt érezzük, hogy megindult az autó (azaz elkezd fogni a kuplung), engedjük ki a kéziféket, és adjunk egy kis gázt. Nincs szükség nagy gázfröccsre, épp csak akkora adagra, hogy ne álljon le a motor. Közben csúsztassuk tovább a kuplungot, és ha szükséges, akkor adjunk még gázt, hogy gyorsabban menjünk fel az emelkedőn. Ha már van elegendő tapasztalatunk a volán mögött vagy kisebb az emelkedési szög, hasonlóan kell eljárnunk, csak ezúttal a kézifék behúzása helyett a fékpedált lenyomva, hogy egyhelyben tartsuk az autót. Nyomjuk be a kuplungot is, és tegyük egyes fokozatba a sebességváltót. Szép lassan kezdjük el felengedni a kuplungot, és amikor érezzük, hogy indulna a jármű, akkor a fékpedálról átlépve adjunk egy kis gázt, miközben tovább csúsztatjuk a kuplungot egészen addig, míg az autó teljesen el nem indul.

Emelkedőn való parkolásnál mindenképp használjuk a rögzítőféket, és fordítsuk el a kerekeket az útpadka felé úgy, hogy a fék esetleges meghibásodása esetén az útpadka megállítsa az autót és az ne guruljon el, és ne sérüljön meg.

Erre figyeljünk lejtőn

Ha meredek domb- vagy hegyoldalon vezetünk lefelé, váltsunk alacsonyabb – a lejtő jellegétől függően általában 2. vagy 3. – sebességi fokozatba, hogy jobban tudjuk kontrollálni a jármű sebességét. Ez a fajta, motorfékkel való haladás megelőzi a fékek esetleges túlhevülését és a fékhatás részleges vagy teljes elvesztését. A motor fordulatszáma ilyenkor megnő (akár 4000 fordult/perc értékig), de ettől ne ijedjünk meg, hiszen természetes velejárója a motorfék működésének. Ha a motorfék használata ellenére is szükség van fékezésre, röviden lépjünk a fékre, amíg be nem áll a kellő sebesség, majd vegyük vissza a lábunkat a pedálról. Lejtmenetben ne tartsuk nyomva a kuplungot, és semmiképp se rakjuk üresbe a sebességváltót, mert a biztonságunkat veszélyeztetjük, mivel nem rendelkezünk teljes kontrollal a jármű felett, és az esetleges váratlan helyzetekre sem tudunk elég gyorsan reagálni.

Lejtőn való parkolásnál szintén húzzuk be a kéziféket, és fordítsuk a kerekeket az útpadka felé.

A többi autósról se feledkezzünk meg

A hegyvidék, főleg keskeny utak esetén, a többi autósnak sem feltétlenül könnyű terep vezetés szempontjából. Íratlan szabály, hogy ha ilyen szűk szakaszon találkozunk szembejövő forgalommal, ahol két jármű nem fér el egymás mellett, a lefele tartó autó engedi el a felfele tartót. Ilyenkor tolatásra is szükség lehet, hogy egy kiszélesedésben meg tudjunk állni, elegendő helyet hagyva a másik jármű továbbhaladásához. Ha esetleg a hegynek felfele haladó autó tudja ezt könnyebben megoldani, akkor célszerű neki elsőbbséget adnia a másiknak.

Keskenyebb, kanyargós utakon sokszor hajlamosak vagyunk az elválasztó vonalhoz behúzódva, az út közepéhez közel vezetni. Próbáljuk meg ezt elkerülni, ha ugyanis a kanyarban szembejövő autós is ezt teszi, egymáshoz közel érve hirtelen mindketten túlkorrigálhatunk, ami veszélyes helyzetet eredményez.

Hegyi utakon teljesen elfogadott, hogy a szép kilátás vagy egy meredek emelkedő miatt lelassítunk. Fontos azonban, hogy ne tartsuk fel a többi autóst, és ne okozzunk torlódást, ezért ha többen jönnek mögöttünk, inkább húzódjunk félre, hogy utat engedjünk nekik.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!