Nagyot villantott, sokat változott

Tudom, hogy hazánkban is nagy rajongótáborral rendelkezik az "Igaz barátja"-ként elhíresült F szériájú Astra, ezért nem is szeretnék rá semmilyen bántó jelzőt aggatni, mert ezzel megsértem a tisztelőit. Minden esetre hatalmas ugrás volt hozzá képest utódja, a G széria 1998-ban. Divatos vonalak, jó színek, végre teljesen galvanizált karosszéria, váltási érzetet adó sebváltó, és nagyautós utastér: tartós, jó minőségű anyagokból építkezve. Nem volt nehéz dolga itthon sem, a jó törésteszt eredmények, a passzív biztonsági elemek (légzsák, menetstabilizátor), a változatos motorpaletta, és persze a jó hitelkonstrukciók sok családba eljuttatták az Opel üdvöskéjét. Amik tisztességesen töltötték be a családi igavonó szerepét, nem sokat kértek, cserébe megbízhatóan, és olcsón javíthatók voltak, még akár otthon is. Léteztek hagyományos ötajtós, kombi, gyönyörű kupé, és kabrió kivitelben, de kisáruszállítóként is lehetett velük találkozni.

Maholnap húsz éves a fess legény

A tesztelt autó egy újonnan hazánkban üzembe helyezett, első tulajdonostól származó 1.4-es 90 lovas törtfehér színű, ötajtós jármű. Közelebb lépve hozzá azonnal eszembe jutott egy ismert autós újságíró gondolata, aki nagyon dicsérte a fényszóró tetején, lágyan kanyargó ívet, ami különleges formát kölcsönöz a front résznek. Ezt megspékelve a fészlift után füst színű búrával, meg egy OPC kékben, nos, ez még egy ma is mutatós kombó. Szóval ezen merengtem ahogy közelítettem az autóhoz, aztán pattintottam a kulcsot, nyílt a központizár, és csukódott az ajtó, amin azért érezni a kort, de tudom, helyén kell kezelni, hiszen 18 éve nyitják-csukják. Az üléspozíció rögtön feltűnt: itt, ebben a kategóriában nem magával értetődő, hogy tart az ülőlap, valamennyire fogja a hátamat. Becsukva az ajtót, közben nézegetve a króm ajtónyitót magával ragad egyfajta jól összerakottság érzés. Mit élhetett át az a szerencsés európai polgár, aki újként hazaguríthatta ezt az autót? Mert itthon ekkor még a Trabantos, szoci autós éra végórái zajlottak, ahogy egyre inkább koptak az utakról.

A kormány csak műanyag, de jól viselte magát, nincs megrepedezve, és a típushibának számító dudagomb sincs kikopva. A váltógomb alatt lévő szoknyán már nem segít a szilikon olaj, ez is típushiba elődjénél, és itt is. Az autóba került extraként klímaberendezés, illetve központi zár, amivel 2004-ben még bőven lehetett vagizni, és valljuk be mind a kettő hasznos extra, ugyanúgy, mint a CD-s rádió, elektromos külső tükörállítás, illetve a (nekem anno) űrtechnikának számító fedélzeti computer. Csak a viszonyítás miatt gondolok vissza egy percre, hogy ha jól emlékszem mi akkoriban egy MK3-as Fiestával küzdöttünk 50 Le-vel, és 13 colos felniken gördült a sárkány. A legnépszerűbb változat a tesztelt ötajtós, nem nagy, de átlagos használatra elengedő 370 literes csomagterével négy felnőtt számára elegendő méretű utastérrel az átlagos családoknak is bőven jó megoldás volt. Még visszatérve a beltérre itt már nem volt akkora ugrás elődjéhez képest, inkább a tágassága tűnhet fel. Sötét, és egyszerű formák, semmi meglepetés, ahogy mondani szokás, pusztán a funkcióknak helyt adó, vezetőt kiszolgáló műszerfal, és középkonzol, semmi csicsa. De nem is kell más a helyváltoztatási eszköznek: kézre álló világításkapcsoló, ma is délcegen működő bajuszkapcsolók, informatív, jól leolvasható műszerek előttem, és a klíma konzol felett a fedélzeti komputer, Opelre jellemző háttérvilágítással, és pixelekkel. Indulhatunk?

Motor, váltó, futómű

Ami leginkább meglepett, hogy a motor sokkal fickósabb, mint amire számítottam. Ez a korai 90 Le-s autó háromezertől megindul, és négyezerig van benne vitamin. Ha pedig szúrom a következő fokozatot, akkor nem hervad le a kezem a löttyedt váltási érzettől, hanem már-már kezdem élvezni. Az ívautózástól persze hamar elvette a kedvem, nem is akartam forszírozni, mert aztán eszembe jutott, hogy miben ülök. De belegondolva apa helyzetébe, aki oviból hazafelé kicsit kikormolja a technikát, hogy ne lustuljon a motor, még élvezheti is. Nem lesz olyan érzése, mint a feleségénél, amikor a ne piszkálj már mozi megy este. A kormányzás is direkt a maga módján, a futómű is teljesen alkalmas az átlagos autóhasználónak, illetve a zajszint is teljesen élhető, tehát összességében a menetkormfort még mai szemmel nézve is elismerésre ad okot.Komolyabb típushibák nincsenek, vannak viszont mindenre felkészült fórumok, és közösségi oldalak, ahol sok G Astra tulajdonos segít a motorkódok dzsungelében, szervizintervallumok betartásában, vagy utólagos extrák beépítésében. Az olajfogyasztás elhíresült az Ecotec motorok esetében, pedig a gyár is jelezte, hogy ez itt üzemszerű (6 deci/1000 km), nem kopásból eredeztethető fogyasztás, így rá kell nézni egy-két tankolásonként az olajszintre, és nem lehet meglepetés. Szervizét 15.000-km-ként kéri, és szereti a finom, gyári olajat. Ebben az autóban a Z14XE motorkódú erőforrás dolgozott, tehát vezérműtengely törés előfordulhat, a 2005-2007 között gyártott modellek lehetnek érintettek.

Vannak tipikus autókhoz köthető hangok nekem. Ahogy egy Hiace önindító működésbe lép, vagy egy Prius villanyhangon elindul. Nos, a G Astrát messziről megismerem visító szervo rásegítéséről, és hegyomlásnyi központizár hangjáról. A teszt után már nem nézem le, hanem sokkal inkább felnézek rá, mert ez egy nagyon jól sikerült autó, ami a mai napig tudja azt, amiért gyártották: megbízhatóan kiszolgálja a család minden tagját.

Használtautó tesztek itt.

További autós tartalmakért kövessen minket Facebookon is!

Bónusz kép: Így feszít a gyári kipufogó egy közel húsz éves, zömében városban használt autón:

Az, hogy a belseje mennyire mentes az olajlerakódástól DÖBBENET!