Dobozosok

Be kell vallanom, hogy sokszor megfordul a fejemben, milyen szívesen örökbe fogadnék egy kivénhedt, leselejtezett kistehert. Olyan lennék, mint az USA elnöke, aki minden évben karácsony előtt megkegyelmez egy pulykának. Csak én sokkal nagyobb feladatot kapnék, hiszen vissza kellene hozni az életbe a járművet. Aztán kilakatolva, szép fényezéssel, tiszta utastérrel, és leszervizelt műszaki állapotban élhetné nálam nyugodt, nyugdíjas éveit. Arról, hogy ne mindig a garázsban álljon gondoskodnának a barátok, ismerősök, mert valakinek úgyis mindig szüksége lenne cuccolós járműre. Így kerültem én is újra a Fiorino után egy újabb kishaszongépjármű volánja mögé (mert nagyobb terjedelmű dolgot kellett szállítani), így élesben próbálhattam ki a húsz évvel ezelőtti futárok, áruterítők munkahelyét.

Egy korszak kezdete a Fiat és PSA közötti együttműködés

Miután 1993-ban megszületett a megállapodás, hogy közösen fejlesztenek áruszállítót, 94-ben már ott virítottak Genfben az új generációs kisteherautók, és 95'-ben gyorsan el is nyerték az év hasznongépjárműve címet. Utána pedig elárasztották Európa útjait a rendkívül jól pakolható, sokféle felépítménnyel rendelhető, strapabíró, megbízható konstrukciójú teherautók, amik számos alkalommal bizonyítottak. A tesztelt Jumper már egy második generációs „fészliftes” modell, ez a széria 2002-ben jelent meg a piacon, és módosított külsővel, elől McPherson, hátul merevtengelyes futóművel jött ki, a közel két tonnáig terhelhető jármű tehát minden hétköznapi igényt kielégíthet. A csúcs 2.8 HDi motor közel 150 lóerős teljesítménnyel nagyon csábító menetteljesítményeket ígér, a tesztelt furgonban is ez, az Iveco-tól "lízingelt" motor dolgozott. Sem üresen, sem megrakottan nem volt rakéta, de tény, hogy a forgalom ritmusát fel tudja venni. (Én viszont megnézném a légtömegmérőt, és kitisztíttatnám, mert emlékeim szerint ennek a motornak erősebbnek kellene lennie.)

Ezt a generációt 2006-ban váltotta a harmadik, aminek legnagyobb érdekessége, hogy nagyon magasra húzták a fényszóróit, így aki alacsonyabb autóval közlekedik, este biztosan kiégeti a retináját, ha egy ilyen autó várakozik mögötte. Persze nem csak a fényszórót emelték, hanem drasztikusan csökkentették a légellenállást, ráerősítettek a dízelmotorokra, a 2.2-es Blue HDi három teljesítményszinten, akár 160 lóerős változatban is elérhető. Közel 1.9 méter a raktér szélessége, és személyautós extrák kényeztetik a sofőrt " munkahelyén". Manapság is népszerű ez a szegmens, szinte minden nagy futár, kiszállító cég Fiat, vagy PSA típusokat használ.

Mit mutat húsz évesen?

Bár a kilométeróra számláló még 200.000 alatti futásteljesítményt mutat, látszik rajta a kor, kívülről nagyon bemattult a fényezése, a motorháztetőn pedig megjelent a típushibának számító lakk lepattogzás, de akár komplett darabokban is felpattanhat a fényezés. Az utastér durva műanyag elemei még nem porladtak el, viszont anyaguk puritán, semmi kellemes tapintású, vagy kényelmes anyagot ne keressünk. Hiába, régen sokkal kevésbé jajgattak azok, akik ilyenekkel dolgoztak. Korunk mai áruszállítóinak, kisbuszainak beltere már a személyautók kényelmével vetekszik, a gyártók versenyeznek azért, hogy ezeket a munkahelyeket a lehetőségekhez képest a legkomfortosabban, és minőségben rendezzék be. Ettől függetlenül a zajszigetelésre költhettek volna többet, mert 100 km/h felett zajos, és túl sokat pörög a motor. Ez a huszonéves használt kisteher viszont mindig is kulcsos autó volt, és ez látszik is rajta kívül belül. Ami viszont jó hír, hogy az ülés nincs kiülve, jól magamra tudtam állítani, külön jó pont a kartámasz, amivel hosszú úton sokkal kényelmesebb a vezetés.

Személyautóhoz képest, csak a kézifékért hajlongást tudom megemlíteni, azon kívül minden olyan szinte, mint „kicsiben”. Manőverezésnél sokat segítenek a nagy tükrök, amikben külön helye van a holttér tükörnek.  Persze a méreteket szokni kell azért, de az irányítás semmivel sem bonyolultabb, mint egy személyautó esetében. A fülke tehát a maga módján komfortos, a rakodótér pedig -az oldalajtónak köszönhetően- jól megközelíthető, a két oldalra nyíló nagy hátsó ajtók akár teljesen kiakaszthatóak. Hosszú tárgyak szállításánál jól jön, hogy a fülke felé is belógathatjuk a szállítandó tárgyat. Rakterét tekintve meglepően nagy és széles a Jumper, minden tekintetben hozza a követelményeket, és ha jól tudom, akkor a hátsó kerékdobok között ebben a modellben az egyik legnagyobb a távolság, ami a Jumper két méteres szélességének köszönhető.

A hibák a korral járnak

Ahogy már korábban is említettem a bőven húsz éves korban lévő, már több gazdánál is teljesítő haszongépjárművek általános műszaki állapota lehangoló. A rozsda megjelenhet az első ajtók alján, a fellépők alatt, a hátsó kerékdoblemezek alatt, és érdemes megnézni a futómű bekötési pontjait is, illetve a toronycsapágyak is hajlamosak a rozsdásodásra. Összességében a karosszériamunka drágább, mint egy motorgenerál, szóval egy bizonyos mértéket meghaladó korrózió esetén érdemesebb elengedni a kinézett autót. Az olajcserére, és vezérlés cserére kifejezetten érzékenyek a motorok, ezeknek a csereintervallumát érdemes a gyártóénál javaslottól hamarabb megejteni. A kopó-fogyó alkatrészek cseréje, mint a kerékcsapágy, a féltengelyek, a fékek, mind-mind nagyobb terhelést kapnak, így ezek cseréje is gyakoribb egy személyautóénál. Összességében a motor jó konstrukció, ha megkapja a karbantartást, akkor 300.000 kilométer feletti futás után is rendben működik. Dicsérik a későbbi 2.3 Mjet motort, a 2.3-as Iveco motort, viszont a három litereset nem, mert a hajtás, és a váltó alulméretezett a motorhoz, és a fogyasztása sem a legjobb. De vásárlásnál mindig a felhasználás jellege döntsön, városi terítéshez felesleges a nagy motor, viszont a nagy, nehéz tárgyak nagyobb távolságba szállítására értelemszerűen mehet a legmagasabb, leghosszabb kivitel nagy motorral, hiszen az autópályán eltörpülnek a fogyasztási különbségek.

Ezekről a teherautókról nem születnek tesztek, nincsenek babusgató tulajdonosok, csak cégek, akik addig használják őket, míg rentábilisan tudnak dolgozni, aztán kiírják a könyvelésből, és elkerülnek a következő tulajdonoshoz, aki már márkaszervizbe sem fogja hordani, és még mostohább üzemeltetési körülmények között végleg leéli. Ez nem általánosítás, mert van egy-két üdítő kivétel, de az utakon, ha kicsit nyitva tartjuk a szemünk, inkább ebbe az irányba billen az állapot, és ebből lehet következtetni a használóra, és annak igényességére is. Mit babusgassam, ez munkaeszköz! Igen, de a szolgálatért jár cserébe egy kis megbecsülés, és gondoskodás. Így, ha valaki teheti, mentesen meg Scudóból, vagy Jumperből egyet, hiszen nagyon szívós igavonó állatok ezek, amik nagyon sokára adják fel.

Kövessen minket Facebookon is a legfrissebb autós tartalmakért.

Használtautó tesztjeinket itt olvashatja.