WRC

Gyorsasági kaland: WRC-ket kergettünk négy napig

2021.06.05.

Miközben itthon 2 fokot mértek reggel, Horvátországban 4 napig tiszta égbolt és 20 fok kényeztetet minket életünk első WRC kalandja során, ami korántsem akkor kezdődött, amikor a határon felmutattuk a 48 órás PCR-tesztünket.

Valamikor télen regisztráltam először az FIA akkreditációs rendszerébe, amikor először bejelentették, hogy Horvátországba látogat a Rally Világbajnokság. Ekkor még nagyon sok volt az ismeretlen, de ha egy bakancslistás tételemről van szó, akkor nem ismerek akadályt. Csak a célt látom magam előtt, egy percig sem gondolok arra, hogy nem sikerülhet, és eddig ez a taktika bejött. Ehhez persze kell az is, hogy egy ennyire nagyszerű magazin álljon mögöttem, mint az Autószektor, aki mindenben támogat, ha éppen szeretnék kilépni a hazai tartalomgyártás kereteiből. Ugyanígy nem jöhetett volna létre ez az utazás a Mazda Magyarország nélkül, akik voltak annyira rugalmasak, hogy az éppen akkorra nekem kiírt Mazda CX-5-öt kivihettük az országból, így a lehető legnagyobb kényelemben autózhattuk körbe Zágráb környékét.

Áprilisig tulajdonképpen minden héten foglalkozni kellett az utazással, az utolsó napok pedig kifejezetten a Rally Croatiáról szóltak, legtöbbször a koronavírus okozta bonyodalmak miatt. Nem kevesebb, mint 22 extra oldal kinyomtatására, aláírására és lepecsételésére volt szükség az akkreditációhoz, csak a pandémia miatt. Ha belegondolok, arányaiban sokkal kevesebbet láttuk az autókat, mint amennyi munka bele lett rakva a szervezésbe előzetesen. Viszont pont ez a szépség is benne. Ilyen a rali természete.

Nekünk, akik ralikon nőttünk fel, legalább annyira élvezetes folyamat a térképek bújása, a megfelelő fotópozíciók megtalálása, mint maga a megvalósítás. Ez egy ilyen műfaj. Napokat raksz bele a térképek és videók bújásába, majd minden nap hajnalban kelsz, autózol alsó hangon 45 percet a hoteledtől, átvergődsz az összes ellenőrző ponton, bejárod a környéket egy jó fotóhelyért, megküzdesz a nézősereggel, hogy aztán kb. 5 másodpercig láss egy-egy autót. Megéri? Hogy a viharba ne! Viszontlátni a fényképezőgéped kijelzőjén, amin napokat agyaltál, nagyszerű érzés.

Valami csoda folytán minden a tervek szerint alakult számunkra, pedig gyakran kellett pillanatok alatt módosítani a terveinken. Kissé megkavarta a dolgokat, hogy a horvát szervezők nem kommunikáltak egyértelműen a nézőszámot illetően. Kétértelmű nyilatkozatokat osztottak meg az utolsó napig arról, hogy végül zártkapus verseny lesz-e, vagy sem. Nos, nem volt az. Egyértelműen nem. Csütörtökön csak az elvetemült norvég, cseh és brit rajongók lakóautóival találkoztunk a Shakedown-on, ami a Bliznec nemzeti park varázslatos környezetében a hétvége legjobb fotópozíciójának bizonyult.

A pénteki első gyorson már bele-bele másztak a képeinkbe. Aranyszabály egy ralin, hogy hiába nézel ki egy fotópozíciót, egy perccel az autó érkezése előtt biztos lehetsz benne, hogy belemászik valaki a képedbe egy Ozujsko sörrel a kezében. Úgy sétáltak telefonjukkal előretolt kézzel a horvát nézők, mint a zombik. Szombaton aztán bedurvult a helyzet. Embercsordák lepték el a leghíresebb gyorsaságikat, mint például a varázslatos Vinski Vrh. A legvadabb helyekről kerültek elő embercsoportok. Komplett családok ereszkedtek a meredek lejtőkön, kezükben babakocsival vagy éppen biciklivel, és részegek kerültek elő az árkokból.

Annyi biztos, hogy amikor színes embereket látsz az egész körzetben, minden domboldalon, amíg a szemed ellát, akkor nem 25-en vannak egyszerre egy gyorsaságin – ahogy azt előzetesen kérték –, az is biztos. Ha valakinek olyan tévhite lenne, hogy az emberek majd azután is hordják majd a maszkjukat miután nem lesz kötelező, gyorsan hessegesse el ezt a naiv gondolatot. A horvátoknál nem kötelező a maszk kültéren, szóval senki sem hordta, még csak véletlenül sem. Sőt, még ránk néztek furcsán, hogy rajtunk miért van.

Őszintén megdöbbentett, hogy mennyire hangulatos a Zágráb környéki vidék. Sokkal érintetlenebbek az erdők és mezők, mint itthon. Érezhetően rájátszottak a szervezők, hogy a legszebb utakon vigyék a mezőnyt, gyakran nemzeti parkok mentén, ahol egyszerre hallottuk a patakok csobogását és az R5-ök süvítését féktávon. Varázslatos tavaszi színekben pompáztak a lankák, rajtuk takaros viskókkal és ősrégi templomokkal. Bár azt nem értem, hogy a kiüresedett házakat miért hagyják magukra, amíg össze nem dőlnek. Rengeteg volt a rom, ami csúnya kontrasztban volt a rikító zöld fűvel és a tükörsima aszfaltborításokkal.

Van, amit előzetes kutatással sem tudhat meg az ember, és fotókon is nehéz lenne átadni. Ez pedig az első személyes tapasztalat, amikor végighajtunk a gyorsaságikon. Ugyanis jóval technikásabbak voltak, mint azt előre gondoltam. És rendkívül szűkek. Nem csak a gyorsok, a környező utak is. Két autó nehezen fér el rajtuk, ráadásul szeretnek az út közepén leparkolni, hogy egy CX-5 méretű SUV-val még csak véletlenül se férj el. A mélygarázsok parkolóhelyeit sem értem, hogy mire méretezték, de nem modern autókra, az is biztos, pedig alapvetően sokkal fiatalabb az autóparkjuk, mint nekünk itthon.

Viszont minden bosszúságot feledtet, amikor először megpillantasz egy gyári WRC-t. Azokért a pillanatokért, amikor láthatod nyélen ezeket a sok milliós technikákat, amikből alig van a világon, és amikor beleszagolhatsz az utánuk áradó etanol szagba, na, azokért megéri. Egy rali intenzív, feszült közegében nem nagyon marad idő és energia átadni magad az élménynek. Persze nyilván nagyobbat dobbant a szívem, amikor először a lábam előtt állt Rovanpera Yaris WRC-je, de a következő pillanatban már valaki biztos, hogy fellökött.

Zágráb városa fokozatosan felkészített: először a Junior Fiestákat láttuk, majd a WRC3, WRC2 mezőnyt. Szóval mire a WRC-hez jutottunk már megedződtünk. Egy nap két gyorsaságira volt időnk és energiánk, délután pedig mindig szántunk időt egy kis városnézésre. Mind Zágráb, mind Károlyváros – e két nagyváros körül zajlott a verseny – egy nap alatt bejárható. Előbbi egy miniatűr Budapest, utóbbinak pedig van egy bájos óvárosa, bár most egy lélekkel sem találkoztunk. Este sem maradtunk program nélkül: naplementébe nyúlt a rajtdobogó és már sötétben kezdtek el beszivárogni a péntek esti, belvárosi parcfermébe is a versenyzők, ami a katedrális különleges hátteret szolgáltatott a versenyautóknak.

Viszont azt hiszem, hogy egy életre megjegyeztem a WRC-k Launch Control hangját. Ahogy féktávon sípolnak, prüszkölnek. Nagyon beteg hangjuk van, és 7:30-kor erre kelni a városban szívmelengető érzés volt. Minden nehézség ellenére nagyon hálás vagyok az életnek, hogy még egyszer utoljára láthattam ennek a korszaknak a csúcs raliautóit élesben, gyönyörű környezetben. Abban is biztos vagyok, hogy ha jövőre visszatér a Rally Világbajnokság Horvátországba, akkor ismét ott leszünk, mert ez után semmit sem lehet őszintén élvezni.

Képek: Farkas Brigitta

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!

 

Az oldal fő támogatója

 

2021.06.22
A következő napokban is forróságra lehet számítani. Emellett a magasban a Szaharából sivatagi por....
2021.06.22
Majdnem kigyulladt a szemlén a Mazda. ..
2021.06.22
A tavaszi HUMDA SIM LIGA szimulátorbajnokságon győztes Blazsán Patrik bejutott a tokiói olimpia....
2021.06.22
Sarah Simpson szeptember 1-től veszi át a Nagy-Britannia Porsche Cars vezérigazgatói posztját. ....
2021.06.22
A Budapesti Rendőr-főkapitányság XXII. Kerületi Rendőrkapitányság járőrei június 22-én délelőtt....
2021.06.22
A Hyundai átveszi az amerikai robotikai céget, a Boston Dynamics-ot – írja az automobilwoche.de. Az....
2021.06.22
Rendkívül sokrétű megmérettetésen bizonyíthatták tudásukat a Ford Márkakereskedői hálózat....
2021.06.22
Összeütközött egy teherautó és egy személygépkocsi az M7-es autópálya és az M0-s autóút....
2021.06.22
Vízvételi és hűsítőpontokat állított fel Budapest legforgalmasabb helyszínein a Budapesti....
2021.06.22
Több kilométeres a torlódás az M0-s autóút több részén is javítási munkák miatt - közölte az....