Egymástól független, sőt ellentétes erővonalak hatnak, felelőtlen politikusok, iparbárók és influenszerek uralkodnak. A gyarmatosító múltján szégyenkező fehér ember a vezeklők csuhájában húzza össze magát, térdepel le focimeccsek előtt, ám tőlünk senki sem kér bocsánatot tatárjárásért, török hódoltságért, osztrák és szovjet elnyomásért. Önfeladó Európánk már nem nagyhatalom, miközben Oroszország és Kína büszkén kihúzza magát. A feminista EU-ban formátumos államférfiak helyébe lépő ideológiavezérelt, neomarxista szüfrazsettek mondják meg, hogy mik az új, kötelező európai értékek, és büntetik a sorból kiállókat. Lehet, tanácsos hinni nekik?

Fókuszáljunk az autóra, autózásra. Két szembemenő trend befolyásolja. Az egyik jól hangzó téma a klíma-, azaz karbonsemlegesség. A zöld dzsihád szándéka szerint egy-két évtized alatt vesszen ki a benzin- és dízelmotor, jöjjön az e-mobilitás! Jól hangzik, de semmiféle átfogó hatástanulmány nem valószínűsíti sikerét, hallgatás övezi az olajfüggést felváltó kiszolgáltatottságot az akkugyártás nyersanyagait birtokló országoknak, a megnövekedett áramigény kielégítésének módját az atomerőművek bezárása után, illetve a villanyautók élettartamra vetített környezeti mérlegét. Szakemberek, tudósok komoly kétségeiknek adnak hangot, hogy olyan zökkenőmentes lesz-e az átmenet, és játszik-e akkora szerepet a villanyautózás a klímaváltozás lassításában, mint remélik. Vélemények ütköznek, bizonyítékok nincsenek. Nekem úgy hat az egész, mint mikor párthatározatra felszántották Szovjetunió szűzföldjeit, anélkül, hogy kipróbálták volna, mennyi búza terem majd ott. Nagy bukás, ökológiai katasztrófa lett belőle.  

A másik ideológiai szent tehén a személyek, áruk, tőke szabad mozgása, az individuum előnybe helyezése a közösséggel szemben. Ennek jegyében mindenki gazdagodni szeretne, valamennyi vállalat, nemzetgazdaság állandóan növekedni akar, de épp most rajzolódik ki világosan, hogy véges kapacitású Földgolyónk száz év alatt megnégyszereződött, és dinamikusan szaporodó lakosságának nem lehet a vágyott magasabb életszínvonalat biztosítani – sőt még alapigényeiket sem. Nyersanyaghiány és szállítási nehézségek miatt akadozik autógyárak termelése, a Volkswagen épp most tervezi harmincezer alkalmazottjának elbocsátását, de máshol is komoly bajok, gyárleállások vannak.

Ráadásul gazdasági elemzők jósolják, hogy egyre drágul az autótartás, nemsokára nehézségeket okozhat a középosztálynak is. Erre fittyet hányva zúdít ránk egyre fényűzőbb, drágább kocsikat az autóipar, és pénzt (a mienket!), energiát nem sajnálva igyekszik rávenni megvásárlásukra. A minden lehető eszközzel előtérbe tolt villanyautók ára jókora lépcsőfokkal magasabb a hagyományosokénál. Ráadásul egyre drágul a benzin, már az ötszáz forintos lélektani határt közelíti – és nem tudjuk, mennyibe kerül majd a töltőáram, ha elég sokan bízták rá magukat az e-mobilitásra (ahogy megugrott a gázolaj ára a dízelautók részarányának növekedése után). Konfliktushelyzet alakul ki – vajon meddig hajlandók emberek pénzük egyre nagyobb hányadát gépkocsira költeni?

Amelynek használata évről-évre frusztrálóbb. A zöldítés jegyében szándékosan keverik meg egyirányú belvárosi utcák forgalmi rendjét, hogy ne lehessen végighaladni rajtuk, mindenki autózzon csak egyetlen libasorban a főutak busz- és biciklis sávja mellett. Komoly formában foglalkoznak az ötlettel, hogy lakott területen legyen 30 km/óra a sebességlimit, amit betartani egyenesen őrjítő lenne. Ha ezt komolyan ellenőrzik és szankcionálják megsértését, én nem lennék hajlandó volán mögé ülni Budapesten, hanem rolleremmel, bringámmal, taxival és közösségi közlekedéssel járnék mindenhová (már most is erősen állok át minderre).

Ja, igen, sebesség… Németország fontolgatja autópályáin 130 km/órás limit bevezetését. Ez lenne csak a történelmi tett! Hiszen mivel indokolják autógyártók, hogy akár kompakt családi típusaik (akár hagyományos, akár elektromos hajtással) másfélszer-kétszer ilyen gyorsak? Azzal, hogy ki lehet használni az Autobahnon! Ha lehullik e fügefalevél, csakugyan be lehet vezetni az EU elképzelését, hogy személyautókba is kötelező lesz beépíteni elektronikus sebességhatárolót, miképp a kamionokban már régóta előírás. Innen kezdve létjogosultságát veszti a mondjuk 150 lóerő fölötti motorteljesítmény – nemcsak az újautókban, hanem a régebbiekben is.

Óriási a diszkrepancia a kínálat és a használhatóság között – mintha arra biztatnának, hogy vegyünk gépkarabélyt, de elsütéséért börtönbüntetés jár…

Mit javasolhatok? Semmi konkrétumot, csak józan megfontolást, az egyéni és családi helyzet függvényében. Érdemes tíz- húsz- hatvanmilliós kocsiba beruházni, mikor lépésről-lépésre csökkentik, illetve éveken belül szinte teljesen elvehetik vezetésének örömét? Okos dolog villanyautót venni, a nagy bizonytalanságra? Nem legészszerűbb tartani a régi verdát, amíg csak lehet, azt is minél kevesebbet használni, áttérve alternatív közlekedési módokra? Így is megnyugtathatjuk környezetvédő, fenntarthatósági lelkiismeretünket. Nézzünk körül az utcán, mire szavaztak autóvásárlásukkal az emberek! Tele vagyunk idősebb járgányokkal, mindnek ádáz légszennyező lenne a gazdája? Vagy csak okosan kivárnak, mielőtt lecserélnék a lakás után második legnagyobb vagyonelemüket valami kétes értékű „tartós”, de valójában néhány év alatt erkölcsileg mesterségesen lejáratható fogyasztási cikkre?

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!