Gondolatjel

Gondolatjel – Mi lett volna olaj nélkül?

2019.12.14.

A történelemben nincs sok értelme a „mi lett volna, ha” kérdéseknek, mégis szórakoztató eltűnődni rajtuk, különösen, ha jól megvilágíthatnak jelenkori problémákat. Most azt próbálom elképzelni, egy mai apropóból, hogyan nézne ki a világ, ha előző földtörténeti korokban nem alakul ki kőolaj-kincs.

A 19. században óriási lendületet vett a géperejű közlekedés, nagyságrenddel növelve meg az addigi módszerek gyorsaságát, szállítókapacitását és hatótávját. A lovat felváltó gépparipa, a lokomotív egész szerelvényeket húzott el szélsebesen, akár egész kontinenseket átszelve, a vizeket pedig gőzhajók járták. Ennek egyik előfeltétele, az ipari forradalom találmányain, a gépipar fellendülésén és a gépgyártás nyersanyagainak szinte korlátlan mennyiségén kívül a szénbányászat tömegtermelése volt. Szenet lapátoltak a mozdonyok és a hajók kazánjába, és a mindenütt szükséges szenet ugyanezek a géperejű járművek szállították.

Olaj nélkül nincs élet. Fotó: autoszektor.hu archív

Európában sűrű vasúthálózat épült ki, bővítették és gőzdarukkal látták el a kikötőket. Mi lett volna ehelyett, ha nincs kőszén? Fatüzelés, a ténylegesnél sokszorta nagyobb erdőirtással, ökológiai katasztrófa.

Egyébként katasztrófahelyzetet hirdettek a viktoriánus-kor végének Londonjában, a rengeteg lócitrom miatt, kezdett tarthatatlan lenni a helyzet. Ezt aztán megoldotta a benzinmotoros gépkocsi, az automobil. Nem potyogtatott látható szennyezést, azt a kevés kipufogógázt meg ki lehetett bírni.

A második világháború után szédületesen felfutott a motorizált közlekedés, mára 1,3 milliárd a gépkocsik száma, amihez hozzájön a motorkerékpároké. Húzóágazat lett az autógyártás, évente közel százmillió járművet állít elő. Rengetegen élnek meg belőle. Utak, autópályák, csomópontok, benzinkutak, autószervizek épültek, hatalmas területeket elvéve a mezőgazdaságtól, a természettől. Mai világunk autóvilág.

Mi tette ezt lehetővé? Az, hogy nagyszerű hajtóanyagnak bizonyult a nyersolajból finomítható benzin és gázolaj. Elképesztő mennyiség keletkezett belőle évmilliók alatt, könnyen bányászható, elosztható, feldolgozható, szállítható, felhasználható. Jelentőségét nem lehet túlbecsülni, jólétünk az olajon alapul.

Motorok nélkül sincs élet. Fotó: autoszektor.hu archív

Mi lett volna olaj nélkül? Akkor is rákapnak az emberek az individuális, kötetlen helyváltoztatás pompás eszközére, az autóra; dízelmotor nem létezne; az Otto-motorokat alkohollal üzemeltetnék. Ma is kevernek metanolt a benzinbe, de egyedül erre nem hagyatkozhatnánk, mert még a kedvező éghajlatú Brazília teljes mezőgazdasági termőterülete sem lenne elég az ország motorhajtó-üzemanyag igényének kielégítésére, és akkor élelmiszerből százszázalékos behozatalra szorulnának.

Már a kezdeti időkben megjelent a villanyautó, például ilyennel lépték át először a 100 km/órás sebességet. Az akkori ólomakkumulátor és általános műszaki színvonal azonban nem engedett meg érdemleges hatótávot, és ez szinte mindmáig így is maradt.

Ezzel elérkeztünk a címben felvetett nagy kérdés megválaszolásához. Az elektromos gépkocsi mindenben – komfort, biztonság, praktikum – ugyanúgy fejlődött volna, mint ahogy ténylegesen történt, egyetlen nagy és döntő kivétellel: megmaradt volna a helyi, rövid távú közlekedés eszközének. Aszfaltozott városi utcákat lepett volna el, sűrűn állnának töltőoszlopok a járdák szélén, nehéz lenne parkolóhelyet találni, és fizetni kellene érte. Szülők villanyautóval vinnék oviba a csemetéket és járnának munkába, bevásárolni.

Elektromos motorgyártás a győri Audiban

És messzebbre? Vasúton! Természetesen villanymotoros szerelvénnyel, vagy villanymozdonyos vagonokon. Sűrűbb lenne a vasúthálózat a jelenleginél, nem megszüntetnének kisforgalmú vonalakat, hanem egyre újabbakat létesítenének, gyakorlatilag minden települést bekapcsolva a hálózatba. A pályaudvaroknál és állomásoknál nagy P+R parkolók épültek volna, már sokkal korábban. Egészen más lenne a közlekedési kultúránk, mobilitásunk – hiszen ne feledjük, hogy olaj híján repülés sem lenne, mindenhová elektromos vonattal vagy gőzhajóval utazhatnánk. Ott aztán könnyen, egyszerűen bérelhető villanyautók várnának. Eszükbe jutna egyáltalán, hogy hiányzik valami? Dehogy! Örülnénk a modern technika vívmányainak, mozgásszabadságunknak.

Az országutak sokkal fejletlenebbek lennének, leaszfaltozva talán, de dízelmotoros földmunkagépek híján messze nem annyira kiépítve. Főképp lovas kocsik poroszkálnának rajtuk. Nagyobb maradhatott volna a lovak szerepe a mezőgazdaságban is, hiszen hiányozna a dízelmotoros traktor, kombájn, rakodógép. A földeken alighanem villanymotoros csörlővel, hosszú drótkötélen húzott ekék, vetőgépek, aratócséplők dolgoznának – volt is anno ennek gőzgépes előképe. Autópálya? Sehol, egy sem! Óriási területek maradtak volna meg a természetnek és a gazdálkodásnak, egyáltalán nem lenne távolsági kamionos fuvarozás, amely elvette feladatainak jelentős részét a vasúttól. A helyi áruterítésben villanymotoros teherautók serénykednének. Los Angeles hatsávos-, az Alpok hosszú alagutakon vagy magas hágókon átvezetett autópályái helyett a közlekedés egyéb formáira költhették volna azok megépítésének csillagászati összegeit. És, ha egyre kihasználatlanabbak lesznek azok az autópályák, mi lesz? Elbontják? Hagyják lepusztulni?

El lehetne még játszani ezekkel a gondolatokkal, de térjünk rá a lényegre! Most paradigmaváltás előtt állunk: le akarjuk váltani a nagy környezeti lábnyomot hagyó belsőégésű motoros gépkocsikat villanyosra. E szándékot erősíti, hogy bármekkora készletek vannak még a föld alatt, előbb-utóbb beköszönt az olajínség (és a földgázé is). Lényegében azt az állapotot kéne az átálláshoz megteremteni, mint amilyet egy olaj nélküli húszadik század után látnánk magunk körül. Egy egészen más világot! Hiszen akármennyivel jobb a lítium-ionos akku az ólmos-savasnál, már világosan kirajzolódik, hogy elektromos gépkocsikkal alapvetően mások lesznek autózási szokásaink, mint az eddigiekkel. Annyira áttevődhet a személyek hosszú távú mozgása autóról és repülőről vasútra, illetve annyira visszaeshet (a jelenlegi luxusszintről a múlhatatlanul szükségesre), hogy az már civilizációs modellváltásnak mondható. Meg tudjuk oldani, elég gyorsan, a járműipar, az infrastruktúra és a szokások átalakítását, és ha igen, mennyibe fog kerülni?

A Gondolatjel rovat szellemének megfelelően ezeket az észbejutásaimat sem akarom senkire rátukmálni, spekuláljon mindenki magának, jó szórakozást kívánok!

 

Az oldal fő támogatója

 

2024.04.20
Németországnak nem sikerült elérnie kitűzött klímaterveit, úgyhogy egészen szokatlan tervekkel....
2024.04.19
A debreceni autógyárát érintő társasági szerződést kötött a BMW Group a Lufthansa légitársasággal,....
2024.04.19
Koldus vagy királyfi, aki belépett? Örök dilemma ez ékszerüzletben, autókereskedésben,....
2024.04.19
Nagy esemény a MINI háza táján: a tisztán elektromos meghajtású MINI Aceman a 2024-es Pekingi....
2024.04.19
Ha ezt használja, megőrzi autója értékét.   ..
2024.04.19
A CX-60 után a vadonatúj Mazda CX-80 a második modell Európában, amelyet a Mazda nagy platformjára....
2024.04.19
Mostanában a szokásosnál is több szó esik a BMW legutóbbi 5-ös sorozatáról.  ..
2024.04.19
Az új BMW X3 a BMW Group dél-franciaországi, Miramasban működő tesztközpontjában a sorozatgyártás....
2024.04.19
A külső design alapján egy erőteljes és stílusos SUV rajzolódik ki, a frissítést követően a modell....
2024.04.19
Az idei első negyedévben megkötött teljes körű casco-szerződések átlagdíja 206 900 forint volt, 5,9....