Dávid édesapa, Varga Oszkár 1976-ban szerzett autószerelő szakmunkás-bizonyítványt Szegeden, egy osztályban e sorok írójával. Utána sokáig gyakorlati helyén, a Cserzy Mihály utcai gépjárműjavító kisszövetkezetben dolgozott, kis- és nagymotorokat szerelt. Akkoriban főleg Rigákat, Simsonokat és MZ-ket. (Írásunk első részét itt olvashatják.)

Varga Oszkár az új műhelyben.

– Amikor lehetett, azonnal segédmotorra ültem, egy használt Rigára, és amint letehettem a vizsgát nagymotorra, vettünk egy vadonatúj Sport 350-es Czetkát. Kettő volt csak belőle az országban, a Vidiához hozták kiállítási darabnak, 16 ezer forintba került – emlékszik vissza Varga Oszkár. Az meg a „krónikás” teszi hozzá az arányok kedvéért, hogy akkoriban friss szakmunkás-bizonyítványal 10-11 forintos órabére volt egy kezdő autószerelőnek.

Sikeres motokrossz versenyző volt, ennek kapcsán néhány évig a Tisza Volánnál dolgozott sportállásban. Amikor megszűnt alóla a szakosztály, visszament a kisszövetkezetbe a motorokhoz. Idővel az is megszűnt, így azután otthon szerelte a motorokat és mellette vittek egy élelmiszerboltot is. – Maszek akartam lenni, hozzá megtanulni az új típusú motorokat, ezért elmentem dolgozni a barátomhoz, Kalmár Józsihoz, akkor már ő volt a Yamaha területi képviselője. Csak tanulni akartam, de ott fogott, és 15 év lett belőle, persze, nem csak a márka motorjait szereltük – mesél a régi időkről.

Hétköznap kép a szegedi Csap utcában.

Beszélgetésünk alatt a műhely normál élete nem állt meg, csak némileg talán lelassult, amikor nem én kérdeztem a mester, megtették ezt a tanulók. Kiderült, csak akkor tud szelephézagot állítani a középiskolás, ha be van állítva a felső holtpont, és azt is megtudtuk, ilyen feladattal biztosan találkoznak majd a gyakorlati vizsgán. Pöröl is velük egy kicsit, miszerint a megszorult csavart ne racsnissal, hanem fix hajtóval kell kilazítani.

– Szakoktatóként is dolgozok, most öt tanulóm van, ők a Csonka János szakközépiskolából érkeztek. Volt már eddig a kezem alatt legalább 50-60, ám csupán 3-4 maradt meg utána a szakmában, közülük is egyik a fiam – mondja, hozzátéve, ezt nagyon sajnálja. A szakképzésben a Csongrád Megyei Kereskedelmi Iparkamarával állnak kapcsolatban.

Varga Dávid, édesapja, Oszkár és Ancsányi Norbert.

Megtudtuk, hogy még alkalmazott volt a Kalmárnál, amikor többször ajánlották már neki átvételre a Csap utcai szervizt, de jól érezte magát és nem vágott bele. A fia viszont igen, így 2016 körül nála kötött ki az édesapa, mint alkalmazott motorszerelő.  

– Itt is márkafüggetlenül dolgozunk és szezonban nem nagyon győzzük a munkát, a tél persze más. Olyankor sokan leteszik a motort és elfelejtik, hiába mondom nekik, hogy kéthetente érdemes beindítani, mert ha nem így tesznek, tavasszal nekem kell kitakarítani az üzemanyagrendszert és az jó néhány ezer forintba kerül – meséli, hogyan hányja a borsót a falra…

Az öreg motoros szerel.

Elmondja, hogy a szakma szerint átlagosan 6 ezer kilométert tesznek a tulajdonosaik évente egy motorba, ebben lehet egy-két hosszabb út és néhány soltvadkerti fagyitúra Szegedről indulva. 12 ezer kilométernél már érdemes gyertyát cserélni, amiből a nagyobb motorba négy kell, és darabja könnyen 10 ezer forint fölé szaladhat.

– Rezsiórabérünket, ami csupán 5 ezer forint, elég régen emeltük, itt lenne már az ideje. Ugyanakkor, ha bele találunk nyúlni egy Babettába és elszöszölünk vele, ezt a pénzt sincs képünk elkérni. Mottóm: nem azért vagyok, hogy cseréljek, én javítok, persze csak addig, hogy ne menjen a biztonság rovására – mondja, hozzátéve, a műhelybővítésnek köszönhetően szeretné felvenni a hengerfúrást is a szolgáltatási kínálatukba. Ahogy kacérkodnak a gumiszereléssel is.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!