Ebben a cikkben a jövő közlekedését folytonosan elemző és előkészítő Commsignia adatait használom fel, hivatkoznak a Boston Consulting Group (BCG) felméréseire. Nem nagy időtávban nézzük a dolgokat, csak 1990-ig pillantunk vissza. Akkor 5,3 milliárd ember élt bolygónkon, most már nyolc, és 2050-re megközelítjük a tízet. Hatvan esztendő alatt közel megkétszereződik a föld lakossága. Ennél is gyorsabb a városi népesség növekedése: az említett években 2,3 milliárd volt urbánus, mostanában ötmilliárd közeli, és elérheti a 6,7 milliárdot. Eszerint százból 68 fő városokban, megavárosokban lakik majd. Századunk közepére az utóbbi települések száma nyolcvanra növekedhet. 

Időzzük fel a 19-edik század végi Londont. Már volt földalatti metró, de az utcákat ellepte a rengeteg lovas kocsi. Szinte meg se lehetett mozdulni, egymást akadályozták, sok volt a baleset, és a patások rengeteg lócitromot pottyantottak. Kezdett tarthatatlanná válni a helyzet. Nem lehetett volna megreformálni az állati erővel működő közlekedést. Egy új technológia mentette meg Albion fővárosát: a gépkocsi megjelenése, és tömegessé válása.

Akár párhuzamot is vonhatunk, ma már a gépkocsizás fullad önmagába. A világ legforgalmasabb tíz városában egy-egy autóvezető évente 130 órát fecsérel el forgalmi dugókban. Lócitrom már nincs, de hat gigatonna a közúti széndioxid-kibocsátás, egyedül a személyautóktól és a könnyű haszonjárművektől. Világszerte 1,3 millió személy veszti el életét autóbalesetben, a fejlődő országokban ez a hetedik leggyakoribb halálok. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez nem mehet ugyanígy tovább. 

A hagyományos városi mobilitás, a saját autó, a közösségi közlekedés, a taxi és a bicikli még sokáig megmarad, de új lehetőségek jönnek be: emberrel vezetett, vagy autonóm autó megosztása, e-kerékpár vagy e-roller megosztása. Elemzők előrejelzése szerint 2035-re, globálisan 500 milliárd dolláros lesz az új városi mobilitási piac. Akkor már a városi utazások 14 százalékát újfajta eszközökkel intézik el. Ilyenekre költik majd el a lakossági közlekedés büdzséjének negyven százalékát. 

Fellendül a mikromobilitás, egyre többen mozognak egykerekű eszközzel, vagy kétkerekűvel, mint a BUBI, és a sokféle elektromos rollermegosztó. Megosztjuk majd az autókat is, taxit veszünk igénybe, és megszervezzük az ingázáshoz a telekocsit. Elszaporodnak az önvezető futárrobotok, robottaxik, robotbuszok. Nem marad földhözragadt a mobilitás, már ma is vannak futárdrónok, talán többen hívnak majd rövid fel- és leszálló pályát kívánó repülőgépet, és néhány cég lelkesen fejleszt repülő autókat. Ez kissé elszállt ötletnek tűnik, nagy ellensége lehet az emberi életösztön.

Az új mobilitás beépül utazási mintázatainkba, felmérések szerint az emberek közel fele gyakrabban használná az új szolgáltatásokat. Tíz-húsz százalék feladná a saját személyautó birtoklását. Ebben van némi eltérés régiónként: a legkisebb százalékot Észak-Európában mérték, a legnagyobbat Dél-Európában. Sokan elengednék az autóvezetést, és a benzines autójukat, illetve fontolgatják, hogy elektromos kocsira álljanak át.

Megint néhány megalapozott jóslás 2035-re. Az újautó eladások 60 százalékát akkumulátoros-elektromos modellek teszik ki. Nem kell görcsösen ragaszkodni a családi kocsihoz, ha csak valódi közlekedési igényeket elégítenének ki. Egyre több az alternatív, vonzó megoldás. A teljes önvezető (L4/5 fokozatú) gépkocsik aránya egy évtized alatt hét százalékra nő, de részlegesen autonóm (L2) modellek hatvan százalékot hasíthatnak ki a piacból.

Nem csupán járművekről van szó, hanem egy egész város mobilitásának áttekintéséről. Az „utolsó kilométer”, azaz a házhoz kézbesítés is átalakul, új logisztikai megoldásokkal. Ez nagyon fontos, mert egyre több ennivalót, árut rendelnek meg kiszállítással. Át lehetne szervezni sok város köztereit, hogy hatékonyabban gördüljön a forgalom. Nagy szerepe lehet a valósidejű dinamikus forgalomirányításnak, amely kapcsolatban áll a járművekkel. Bejöhetnek újfajta járdaszegély melletti szolgáltatások. Valószínűleg nem hatalmi szóval kellene korlátozni a belvárosi saját autó használatát, mindenki rájön, hogy kínlódás a keskeny utcákban vezetni és parkolóhelyet keresgélni. Ahogy egyre inkább átveszi az elektromosság az uralmat a közlekedésben, ennek arányában kell töltőpontokat telepíteni, nemcsak négykerekűeknek, hanem bicikliknek és rollereknek is.

Megint a 130 évvel ezelőtti Londonra visszanézve, az ottani jómódú emberek valószínűleg irtóztak a gondolattól, hogy lemondjanak hintójukról, és az istállóból kiköltöztessék paripáikat. Egy társadalmi réteggel lejjebb, el sem tudták volna képzelni, hogy miképp jussanak el oda, ahová akarnak, konflis nélkül. Talán olvastak az újságban egy ördögi találmányról, a ló nélkül szaladó automobilról. Óriási gondolati átrendeződésen kellett átmenniük. Megtették, semmi bajuk sem lett tőle. Most világszerte hasonló helyzetben vagyunk, mi, városlakók. Mi is bizonyára elfogadjuk az új mobilitást, talán még jobb is lesz az eddiginél.