Az őrület először az amerikaiakat fertőzte meg; békeidőben bolondultak bele egy katonai járműbe, melynek születési bizonyítványát 1941-ben tábornokok írták alá.

Nem sokan bíztak a zsíros üzletben, mert az Egyesült Államok hadserege által meghívott 135 cég közül csak három jelentkezett. Csodálkoztak is a tábornokok, akik nem értették, hogy mitől ijedtek meg az autógyártók, mert az amerikai hadvezetés 1940. júniusi tendere egyszerűen fogalmazta meg az igényeket: a hadseregben addig rendszeresített oldalkocsis motorkerékpárokat és a Ford sokadik generációs T-modelljeit akarták leváltani valami új szállítójárműre.

A 630 kilogrammban maximált tömeg és a 330 kilogrammban meghatározott minimális teherbíró-képesség, meg a 90 centis magasság elsőre feloldhatatlan műszaki ellentétetnek látszott, mégis akadtak vállalkozók.

Először a Willys-Overaland és Bantam Cars, majd a Ford jelentkezett a tenderre és bár kevesen voltak, keményen harcoltak a megrendelésért. Mindhárom cég rekordidő alatt gyártotta le a tesztekre szánt prototípusokat. A Bantam csapata 49 napa alatt építette meg az alapmodellt, nem sokkal később készen volt a Willys-Overland tervezésű Quad is. Közben a Ford kifejlesztette GP járművét, a General Purpose-t: a Ferguson traktorból származó jármű a Pygmy nevet kapta.

1940. nyarán mindhárom társaság leszállította a mintapéldányokat, melyekre hetven-hetven darabos megrendelést kaptak. Ezek mindegyik megfelelt a kritériumoknak: egyszerű motorjukkal és terepfokozatú sebességváltójukkal, valamint négykerék-hajtásukkal egyenletes haladásra voltak képesek 3-50 mérföldes sebesség között.

A 630 kilogrammos maximális súlyhatárnak is megfeleltek, ám a hadvezetés felismerte, hogy túlzott karcsúsítás a tartósság és strapabíró-képesség kárára megy, ezért később 1100 kilogrammra emelték az össztömeg felső határát.

A Fort Sam Houston katonai terepen alaposan megnyúzták a gépeket, melyek kiállták a próbát, így a gyártók és a tábornokok 1941. márciusában 29-én aláírták a szerződésest, mely 1500 darab Bantam BRC 40-es, 1500 továbbfejlesztett Ford Pygmy és ugyancsak 1500 Willys jármű megrendeléséről szólt.

Az utolsó tesztek és értékelések alapján a Willys modelljét választották a katonák, az egységesítés miatt feleslegessé vált Bantam és Ford autókat segélyprogram keretében elküldték Nagy Britanniának és a Szovjetuniónak, a brit katonák Blitz Buggy néven ismerték a Willyseket.

Többlépcsős fejlesztések és módosítás után a Willys elkészítette a Quad MA, majd MB változatát, mely Jeep néven lett világhíres.

Az anyacég Chrysler múzeumi ismertetője szerint sokan állítják, hogy a név az amerikaiak által kedvelt GP játékból ered, mások szerint a Popeye filmekből ismert Eugene de Jeep után kapta nevét a jármű. Van olyan legenda is, mely szerint katonai aktán jelölték a General Purpose Vehicle nevek kezdőbetűvel a sokcélú járművet, és a rövidítés kiejtve hangzik Dzsipnek. Bármi is az eredete, az amerikai lexikonokban sokig az offroad járműveket nevezték így, és a Jeep ikonná vált a háborúban.

A Willys MA jellegzetessége volt a szögletes karosszéria lehajtható szélvédője, a kormányra szerelt sebességváltókar, a műszerfalra helyezett kapcsolóblokk, a baloldalra szerelt kézifékkar és a szervó, valamit az oldalablakok hiánya, az eső ellen csak tető ponyva védett. Az utastér különálló csővázas vászonborítású ülései igazán spártaira sikeredtek, így jól bírták a nedvességet. Légiveszélykor a lekapcsolható fényszórók csak lefelé világító lámpái is jelezték a háborús karaktert.

A picinyke Bantam cégnek jelentős szerepe volt a fejlesztésben, de a nem volt tömeggyártó, így a zsíros megrendelésen már csak két cég osztozott: a háborús alatt a Willys Overland több mint 368 ezer, a Ford 277 ezer járművet épített a hadseregnek a Jeep szabadalom alapján. A Bantam 2675 darabot gyártott.

A megbízható olajzöld járművek több fronton is győzteseként szereztek érdemeket. A háború után a Willys az off road járművek jelképe, valamint a farmerek kedvelt univerzális járműve lett, és továbbfejlesztett változatait napjainkban is forgalmazzák. A hirdetések szerint „A Jeep napja soha sem nyugszik le.” És igaz, a békeévekben megjelent CJ modellt 1948-ig gyártották, a továbbfejlesztett változatokból 1968-ig 155 494 készült.

Aztán a Jeep márkájú autókat ismét harcba szálltak: a koreai háborúban már a CJ5-ös modellek szolgáltak.

A Willys-Overland céget 1953-ban hatvanmillió dollárért megvette Henry J. Kaiser, akinek üzeme továbbra is ontotta a klasszikus darabokat, ám felismerte, hogy frissíteni kell és 1962-ben piacra dobta a Wagoneer modellt, mely a napjaink sportos és luxusos terepjáróinak előfutára volt.

1970-től a Jeep márkájú autók az American Motors Corporation (AMC) gyáraiban készültek.

A luxuskivitelű modellekből 1978-ban már napi hatszáz készült, immár V8 hengeres motorokkal és automata sebességváltókkal.

1987-ben dobta piacra a Jeep máig is sikeres hobbiautóját, a Wranglert, ebben az évben a Chyrsler tulajdonába került az AMC és a Jeep, ilyen márkájú terepjáró készülnek az Egyesült Államokban, Ausztriában, Kínában, Malajziában, Thaiföldön, Indonéziában, Venezuelában, Argentínában és Egyiptomban.

A napjainkban is sikeres Jeep márkájú autókat százötven ország piacán forgalmazzák, több modellt már a Chrysler új tulajdonosa Fiat jelvényeivel is értékesít. A Stellantis csoporton belül is letette névjegyét a Jeep, melynek legújabb változata elnyerte a 2023-as Év autója címet. A sikeres modell a lengyelországi Tichyben készül, ott, ahol egykor Fiat 126-os és Panda, valamint Lancia jelvényes autókat is gyártottak.

Korábban egyetlen Jeep sem került a COTY döntőjébe, ráadásul az Avenger a márka történetének első tisztán elektromos modellje (BEV) nyert a díjat.

Jeep Avenger európai bevezetésével új fejezetébe lép a Jeep villamosítási programja: 2025-ig összesen négy akkumulátoros elektromos modellt hoz forgalomba az európai piacokon a márka. Ennek köszönhetően 2030 végére a Jeep kizárólag elektromos modelleket értékesít majd Európában.

Az Avenger városi szabadidőjármű alig több mint négy méter hosszú, hatótávolsága a WLTP szabvány szerint 400 kilométer, városi forgalomban meghaladhatja az 550 kilométert. Elektromos hajtásláncában a 400V-os villanymotor 115 kW csúcsteljesítményre és 260 Nm maximális forgatónyomatékra képes; energiaellátásáról 54 kWh kapacitású akkumulátor gondoskodik.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!