- Mindannyiunkat lesújtott a hír – fogalmazott Jens Marquardt, a BMW Motorsport igazgatója. „Teljesítmény és technológia iránti megszállott szenvedélyével Paul Rosche nem csupán egyre jobbá tette a BMW termékeit, de forradalmi innovációival és a versenypályákon elért tervezőmérnöki sikereivel korszakalkotó megoldásokat alkotott. Évtizedeken át alkalmazott szaktudásának és áldozatos munkájának köszönhetően a motorfejlesztés számos mérföldköve az ő nevéhez fűződik, legyen szó bármelyik modellről vagy versenysorozatról."

- Paul Rosche elvesztésével a BMW Motorsport és a BMW M divízió családjának felejthetetlen példaképe távozott közülünk, aki minden újításával időről időre kitolta az elképzelhető teljesítmény határát. A BMW Group-nál szeretettel őrizzük emlékét és tovább képviseljük az általa megteremtett szellemiséget. Legmélyebb együttérzésünk a családtagok és a barátok számára – tette hozzá.

Paul Rosche kedvenc szakterülete mindig is a sportautó-erőforrások vezérműtengelyének tökéletesítése volt, amelyért sokan csak a „vezérműves Paul” („Nocken-Paule”) becenévvel illették. Fiatal tervezőmérnökként közvetlenül diplomája után, 1957-ben csatlakozott a BMW-hez, ahol ezt követően negyvenkét éven át dolgozott mérnökként, két alkalommal is a versenysportok csúcsára, a Forma-1-be vezetve a vállalatot.

Mielőtt 1975-ben a BMW M1 sorozatgyártású és versenysportban alkalmazott erőforrásainak vezető tervezőjeként csatlakozott a BMW Motorsport GmbH-hoz, Paul Rosche Alexander von Falkenhausen irányítása alatt a forradalmi járműtechnológiák kutatási és fejlesztési részlegén dolgozott. 1969-ben az ő vezetésével készült el a BMW kétliteres turbómotorja, amellyel a bajor gyártó az Európai Túraautó Bajnokságot is megnyerte.

1980-ban Rosche a BMW Motorsport GmbH technikai igazgatójaként Dieter Stappert oldalán lefektette a BMW Forma-1-es szereplésének alapjait, majd a motortervező részleg vezetőjeként kulcsfontosságú szerepet töltött be a turbófeltöltésű BMW erőforrások világhódító sikertörténetében.

Paul Rosche és tervezőmérnökökből álló csapata a mindössze 1.5 liter hengerűrtartalmú négyhengeres benzinmotorból is világbajnok motort varázsolt: a hengerenkénti négy, összesen tizenhat szelep, a turbófeltöltő és a – Forma-1 történetében először alkalmazott – digitális motorvezérlő elektronika együttesen közel 800 lóerő maximális teljesítménnyel vértezte fel a 80-as évek formaautóját. A Brabham BMW 1982-ben gurult fel először a Forma-1 rajtrácsára, majd mindössze 630 nappal később Nelson Piquet világbajnoki címmel ajándékozta meg a bajor gyártót.

1987 után a BMW turbómotorja kilenc Forma-1 futamgyőzelmet szerzett, amellyel ismét bizonyította fáradhatatlanságát és megbízhatóságát. Amikor a formaautóba szerelt erőforrás maximális teljesítményéről kérdezték, Paul Rosche egy interjúban így nyilatkozott a maga utánozhatatlan stílusában: „Körülbelül 1 400 lóerő lehet, de nem tudjuk biztosan, mert a mérőpad 1 280 lóerőnél kiakadt.”

Jóllehet, a Forma-1-es győzelem volt Paul Rosche tervezőmérnöki szaktudásának leglátványosabb pontja, az 1934-ben, Münchenben született szenvedélyes mérnök azonban számos világraszóló sikert elért a versenysportban. Egyik remekműve volt a kétliteres négyhengeres, hengerenkénti négyszelepes benzinmotor, amellyel a BMW több mint 150 futamgyőzelmet és összesen hat abszolút bajnoki címet zsebelt be a Forma-2 Európa-bajnokságban, a hatliteres V12-es erőforrással pedig 1995-ben és 1999-ben is megnyerte a 24-órás Le Mans-i megbízhatósági versenyt.

Rosche a legelső BMW M3 (E30) benzinmotorjának fejlesztési munkálataiból is jócskán kivette a részét, az ikonikus sportautó pedig, amely a földkerekség minden pontján letaglózó vezetési élménnyel ajándékozta meg a bajor gyártó szerelmeseit, később a világ legsikeresebb túraautójának műszaki alapjául szolgált.

Miután a BMW 1987-ben visszavonult a Forma-1-ből, Paul Rosche 1996-ig a BMW M GmbH technikai igazgatójaként dolgozott tovább. Az ezt követő három évben a BMW Motorsport Limited technikai és ügyvezető igazgatójaként második alkalommal is a Forma-1-ig vezette a gyártót, ekkor már motortechnológiai beszállítóként. Végül 1999-ben vonult nyugdíjba.