A Consumer Reports egy amerikai, független, közel kilencvenéves szakmai múltra visszatekintő, terméktesztekkel, oknyomozó újságírással, fogyasztóközpontú kutatással, közoktatással és fogyasztói érdekképviselettel foglalkozó nonprofit fogyasztói szervezet. A felhasználói tapasztalatok egyértelmű képet festenek arról, mire számíthatnak a vásárlók az egyes márkáktól, illetve autójellegektől. Idén is felhasználók tízezreit kérdezte meg, milyen problémákat tapasztaltak autójukkal az elmúlt tizenkét hónapban. A szervezet újabban módosított a módszerén: először modellenként és modellévenként külön vizsgálják meg az adott típus súlyozott problémáit, majd a különböző életkorú (1-4 éves) modellszériák eredményeit átlagolva határozzák meg az adott márka megbízhatósági pontszámát.

Ez az összetettebb megközelítés pontosabb minősítést tesz lehetővé, ugyanakkor azt is jelenti, hogy a friss eredmények közvetlenül nem vethetők össze a márkák előző években mutatott teljesítményével. Nem változott a rendkívüli alaposság: a felmérés több, mint 330 ezer járművét húsz paraméter – egytől-egyig potenciális hibaforrások – alapján minősítik tulajdonosaik, a válaszok részletekbe menő elemzéséből pedig összeáll az adott típus, illetve márka összesített pontszáma, amely nemcsak az eddigi teljesítményüket tükrözi, hanem a jövőbeli, várható megbízhatóságról is megalapozott képet ad.

Mielőtt ránéznénk az eredményekre, összefoglalom, mitől függ egy gépkocsi megbízhatósága. A tervezéstől, a gyártástechnológiától és az összeszerelés gondosságától. Már a tervezőasztalon eldől sok minden. Rossz előjel, ha nagyon nagy teljesítményt préselnek ki egy kis motorból, vannak tapasztalati tényezők, hogy mi számít jó vagy rossz megoldásnak, sokat segíthet egy márka tapasztalata, cégkultúrája, felelősségvállalása. A gyárban egyre több a robot, amely nem ismer emberi hanyagságot, tévedést. Mégis sok a manuális munka, ebben a Toyota vezetett be egy fontos innovációt: a futószalag fölött elvezetett zsinórt, amelyet bárki megránthat, ha hibát észlel, ekkor leáll a szerelősor, míg kijavítják a hibát. Van egy jelszó: a minőséget nem ellenőrizni kell, hanem gyártani! Sok autógyárban jártam, mindenütt megfigyeltem a munkások arcát és kézmozdulatait, hangulatokon, elkötelezettségükön nagyon sok múlik – egyes márkáknál közmondásos volt, hogy csak hétfőn készült kocsit ne kapjon ki valaki…  

A Consumer Reports idei listáján a Lexus bizonyult a legkiválóbbnak: a 100-as skálán elért 79 pontos eredményével magabiztosan vezet a második helyre rangsorolt Toyota (76) előtt – a két márka közös jellemzője, hogy 2012 óta minden évben a dobogón végeztek (bár, amint feljebb kifejtettük, ez mostantól nem számít, idéntől minden márka tiszta lappal indul.) A Lexusnak mindössze egy olyan típusa (NX) szerepelt a kutatásban, amelynek a várható megbízhatósága „átlagos” – az összes többi típus átlag feletti teljesítményt mutatott.

A legjobb tíz márka sorrendje a következő: Lexus, Toyota, Mini, Acura, Honda, Subaru, Mazda, Porsche, BMW és Kia. Érthető, hogy egy-egy autógyártó elit márkája, mint a Toyotáé, a Lexus, a Hondáé az Acura, jobban teljesít, ennyi el is várható a borsosabb vételárért. Ami az árat illeti, hogyan került a Mini a drágább BMW elé, és hogyan előzhették meg „mezei” japán gyártók a Porschét?  

A rosszasági lista sorrendje (minél előrébb áll valaki, annál jobban szégyellheti magát): Chrysler Pacifica Hybrid, Volkswagen Taos, Ford F–150 Hybrid, Volvo XC60 PHEV, Rivian R1T, Jeep Grand Cherokee L, Nissan Frontier, VW Jetta, Jeep Grand Cherokee és Jeep Wrangler.

A fent említett húsz lehetséges hibaterület közül három kifejezetten a részben vagy teljesen villamosított járműveket érinti: ezek a villanymotor, az akkumulátor és a töltő. Ez azt is jelenti, hogy a hagyományos belsőégésű motorú autók, szabadidőjárművek és pickupok végső pontszáma tizenhét részeredményből áll össze; a hibrid és az akkumulátoros elektromos modelleké egyaránt tizenkilencből (az egyikben töltő, a másikban belsőégésű motor nincs); a plug-in hibridek gazdái ellenben mind a húsz területen tapasztalhatnak problémát – és az elemzés tanulsága szerint többnyire tapasztalnak is.

A felmérésben a full-hibridek bizonyultak a legmegbízhatóbbnak: tulajdonosaik 26 százalékkal kevesebb meghibásodást regisztráltak, mint akik konvencionális benzinmotoros autóval járnak. A tisztán elektromos járműveknél 79 százalékkal (!) nagyobb volt a hibák előfordulási gyakorisága, mint a benzines autóknál, míg a plug-in hibridekkel ennél is több baj akadt: 146 százalékkal (azaz két és félszer) gyakrabban merültek fel gondok, mint az egyáltalán nem villamosított modellekkel.

Ami a járműkategóriákat illeti, a szedánokkal volt a legkevesebb gond; a 100-as skálán átlagosan 57 pontot értek el. Ez alighanem összefügg a lépcsőshátú modellek konzervatív arculatával, ami vélhetően magával vonja azt, hogy vásárlóik kevésbé érdeklődnek a modern digitális technológiák iránt, amelyeket gyakran kárhoztatnak a felmérésben résztvevők. A sor a szabadidőjárművekkel (50 pont) és a buszlimuzinokkal (45 pont) folytatódik; a legkevésbé megbízható műfaj pedig a pickupoké, amelyek a megszerezhető 100 pontból átlagosan mindössze 41-re voltak képesek.

Mivel csupán néhány éve jelentek meg, és alig néhány képviselőjük akad a piacon, felelőtlenség volna messzemenő következtetéseket levonni az elektromos pickupok megbízhatóságáról, a fent ismertetett statisztikákból azonban könnyű arra következtetni, hogy ezek ígérkeznek a legkevésbé megbízhatónak, míg a hosszan tartó, gondtalan autózás legbiztosabb receptje, ha hibrid szedánt, esetleg szabadidőjárművet vásárol az ember.