„Csak bele kell ülni és menni vele!” – hangzik el sok rámelegítős kereskedő szájából a vevőcsalogató mondat. Egy autó (méltó) fenntartása rengeteg költség helyet produkál. Hiszen az autót nem csak tankolni kell, meg néha lemosni, de – és ez visz el több pénzt – fenntartani is.

A jó műszaki állapottal kapcsolatban él azonban egy tévhit, az, hogy a kocsi műszaki-esztétikai állapota kizárólag a tulajdonos döntése. Pedig a „nekem is így jó” hozzáállás nagyon nem mutat felelősségteljes tulajdonost.

A műszaki hibák elhárításának megvannak az előírásai, úgy alkatrészben, mint felhasznált technológiában. Persze léteznek alternatív megoldások, az elfogadható minőségű alkatrészektől egészen a gyorskötegelővel rögzített karosszériaelemekig, vagy a gurtnival felkötött lengőkarokig.

Saját merítés egy Nissan Primera motorteréből: vízszerelő a tulajdonos

Amikor a szerviz közli a megfelelő minőségű javítás árát az ügyféllel, azok sokszor az előre bekészített vánkosra ugranak egy hátast az árajánlat hallatán. Ilyenkor – tapasztalatom szerint még a jobb szervizekben is – fel szoktak kínálni ilyen-olyan minőségű alternatív megoldásokat. De azért ennek is vannak határai. Elvileg, aztán az autós szaklapok időről időre lehozzák a „szakembörök” tákolmányainak gyűjteményét, amitől még egy nem műszaki beállítottságú embernek is feláll a hátán a szőr.

Hazai valóság

Ahogy idősödöm, egyre kevésbé szeretem leplezni az igazságot, nem úgy kimondani a dolgokat, ahogyan azok vannak, hanem megszépítő körülírással kifejezni valamit. A hazai autósok védelmében azonnal szögezzünk le egy tényt:

nem azért vannak gányolt autók, mert a tulajdonosuk igénytelen.

Nagyon is jól tudják az autósok, hogy hogyan kellene kinéznie egy autónak, vagy egyes dolgok megfelelő minőségű javítása mi lenne. Nem azért haladta meg a hazai autóállomány a 14 éves átlag kort, mert nálunk a többség azt vallja, hogy azok jobb autók, vagy „abban még vót’ anyag”.

Azért vannak gányolt verdák és azért járunk öreg kocsikkal, mert – és most jön a kendőzetlen valóság – a magyar autósok egy jelentős részének egészen egyszerűen nincs pénze megfelelő műszaki állapotú autót venni, vagy a meglévő autóját az előírásoknak megfelelően fenntartani.

Néhány példa

Csak a legszembetűnőbb eseteket kiemelve említsünk meg néhány példát! Ott vannak a keresztben elrepedt szélvédők. Nem mondhatja senki, hogy nem tűnik fel a használójának, mert ott van a szemünk előtt minden egyes alkalommal, amikor beszállunk az autóba. A legtöbben nem időhiány miatt nem cseréltetik ki a szélvédőt, hanem mert hiányozna a családi költségvetésből a – típus függően – néhány tízezer forint, amibe a csere kerülne.

Gyártáskori hátsó abroncs egy hétéves Ford C-Maxon (kb. 1 mm profilmélységgel, elöregedve, kikeményedve) rádásul hátul

Beszélhetünk ronggyá kopott, szinte az autóval egyidős gumiabroncsokról. Ezt is kell, hogy észleljük, hiszen egy mélygarázsban a kikeményedett abroncsok olyan nyikorgás-koncertet adnak, hogy csak úgy zeng bele a parkolóház. Mert már nem tapad rendesen. És ez már nem az enyhén zavaró kategória, mint a repedt üveg, hanem kész életveszély: persze normál körülmények között, a gumiabroncsok tapadásának csak töredékét használjuk ki. Azonban az első élesebb kanyarban, csúszósabb úton, vagy vészfékezésnél az alkalmatlan gumik miatt bekövetkezik a baleset. Igénytelenség? Nem hinném! Ma már nem ritka a 18-19-es felniméret és ilyen méretben körbe gumizni az autót még „noname” abroncsokkal is komoly összeg. Sokszor sajnos nem telik rá.

És persze ott vannak nem látható gondok

Szintén a szerény anyagi lehetőségek hívták életre a részecskeszűrő kiiktatásokat, pedig tilos, a kipufogógáz visszavezető szelepek (EGR) „lefalazást” és hasonló „igényes” megoldásokat. Hány és hány dízel autót látunk csúnyán füstölve közlekedni, és persze azok sem a szervizbe mennek éppen, hanem így közlekednek ki tudja, mióta.

A Bëlga együttes Levi kedvence című eposzában hangzik el a többi kifizetetlen kötelezettség mellett az is, hogy „hengerfejes a kocsi”. Nagy találó bemutatása ez a dalocska a szomorú magyar helyzetnek. Tudjuk mi, hogy mi a jó, de csak a látszat fenntartására van pénz, néha még arra sem.

„Ááh, gyerekek, de nagyon beleszerettem az új Toyotába!

A garázsajtó távirányítós!”

Kicsit fölé lőttem

Általánosságban igaz az is, hogy a külső csillogás miatt mindenből kicsit nagyobb és jobb van, mint amit az anyagi helyzetünk megengedne. Elég csak a műszaki áruházakból óriási TV-kkel kifelé igyekvőket megnézni. Sokszor úgy, hogy nagyon drága áruhitelre hozzák ki a terméket.

Az autóválasztással is így van. Gyerekkorunk óta vágyakozunk a nagy márkák nagy modelljeire. Az új korában 10-20 millió forintos autók bőven 10 éves kor felett kerülnek a nagyravágyók birtokába. A milliószor hangoztatott tétel, miszerint a prémium autó fenntartási költsége is „prémium” még mindig igaz. A kocsi ára persze lejjebb megy idővel, de alkatrészeké nem. Ha azt a megbízhatósági szintet hozná 10 éves korában is egy autó, mint amit új korában, akkor nem lenne ennyire olcsó.

27 helyett csak 2,7 millió - megvan az oka

Éppen azért esik vissza 10 év alatt tizedére a prémium autó ára, mert - hangsúlyozom -a kocsi kiviteléhez méltó fenntartása vagyonokba kerül, akinek meg van vagyona, az inkább ennyi pénzből finanszíroz magának egy újat.

Mindez persze az emberi természetből, a hiúságból és a gyarlóságból fakad. Inkább tartsunk fenn egy Opel Astra-t, ami 5-6 éves, de az legyen szinte tökéletes és megbízható, mint egy 15 éves BMW-t, amit csak tákolgatni, gányolni tudunk, mert erre telik.

Tisztelet a kivételnek!

Persze koros autókból látunk az utakon gyönyörű példányokat. Csak ezeknek a gazdáját ritkán kérdezik meg, hogy évente mennyi pénzt kell ráborítani a kocsira, hogy így nézzen ki, ilyen állapotban legyen.

Ifj. Kovács Gábor Mercedes-Benz E430-asa - 20 év nyomtalanul is el tud múlni (Insta: kovacs.gabor_91 a tulajdonos hozzájárulásával)

Ha írásom nyomán akár csak egyvalaki is rászánja magát, hogy végre kicseréltesse a szélvédőt, megvegye az új gumit, beállíttassa a porlasztót, szóval foglalkozzon a régen elhanyagolt dolgokkal, akkor már nem hiába püfföltem a billentyűket.

Van megoldás?

Nincsen, vagy én nem tudom. Talán ahogyan a Pofátlan(tan)ítás sorozat lassan, de biztosan térít jobb belátásra sofőröket, elindulhatna egy, kifejezetten a műszaki állapotra kihegyezett ellenőrzési hullám. Amikor a rendőrség nem csak a szabálytalankodó autósokat veszi ki, hanem a füstöt okádó kocsikat is, hanem az nullás abronccsal közlekedőket is, a lyukas kipufogósokat is és így tovább.