Masszív hegyomlás. Jó lett volna címnek, de ennél lágyabb azért a CR-V. Majdnem jó a rendszám, majdnem CRV

Régen volt nálam ennyire harcias tesztautó. Ilyen küllemmel már álló helyzetben is bealáz a CR-V, nemhogy amikor feltűnik valakinek a tükrében morcos tekintete. A robosztus mivoltot a szögletesebb lökhárítók, a magas orr, az új fényszórók és a befelé ívelt motorháztető is igazolja, illetve fokozza. A teljes szélesség is növekedett pár centivel egyébként. Az elődhöz képest a farrész függőlegessége, határozott oldalvonala és a behúzott, gondosan kimunkált lámpatestek, valamint a dupla kipufogó-végződések újak. Masszív egy darab, az szent, de mégis kecses oldalról. 

Az Aero csomagban fényezettek a lökhárítók, van küszöb és spoiler. A szabad hasmagasság 198 mm-re nőtt!

Ezek a LED-es fények... Te jó ég! A szomszéd faluig elvilágít a tompított meg a refi is, a ködlámpa is diódás! Felárért kanyarkövető az első fényszóró, de este így is pöpec volt az autót használni. Japán szamurájkard élével ér fel a szélesen elnyújtott első index, s görög hopliták lándzsájára emlékeztetők a függőleges hátsó indexek. Ez csak a második felszereltségi szint a négyből meg egy kis plusz optika is van hozzá, de még így is teljesen elégedett az ember ennyiért a full LED-ekkel és az autó tudásával. 

Békésen kávézgattam a Genfi és a Párizsi Autószalonokon (évi beiktatott 2 kávém). Éppen azon agyaltam, miben lehet ennyire jó ez a Honda típus, hogy Amerikában már több mint 20 éve a legkelendőbb szabadidő-autó. Persze aztán naphosszat csörgött a telefon, hogy milyen a gép, milyen beleülni, mert hogy sokak szerint ez csak egy erős ráncfelvarrás és ennyi, nekik nem jön be annyira. Akkor figyelem, elmondom, hogy én miért érzem úgy, hogy ismét nagyon jó és új modellhez elegendő és méltó munkát végzett a Honda. 

Függőlegesebb, hangsúlyosabb, szélesebb far. Szépen megmunkált és szélesített lámpatestek és íves csomagtartó. A függőleges indexek pengeszerűek, a féklámpák vakítanak

Orrba-szájba jöttek a Google és Facebook-hirdetések, hogy lenyűgöző az új Honda CR-V vezetése. Átütő élmény, meg ilyenek. Ezt sok helyen látni, de Hondáéknál tényleg tudhatnak valamit, hogy több éves modellből is úgy szálltam ki a nyáron, hogy tüstént veszek egyet. Nemhogy az új CR-V-ből! Mert kérem szépen, ebből egyáltalán nem akartam kiszállni! 

Örültem a ragyogó ezüst tesztautó átvételekor. Elsőre túl kommersz a szín papíron, de a CR-V-nek mind jól áll! Szóval csak úgy ragyogott a napsütésben. És aztán behuppantam a foteljába, ahol az első másodperctől kezdve nagy kényelemben és otthonosan érzi magát az ember. Már egy azonnali nagy lépés előre az elődhöz képest, el sem indultam, de kényeztettek az ülések! Az első hatszáz métert követően már teljesen át tudtam érezni a modell újságát. És ezzel párhuzamosan arra is fény derült, hogy nemcsak a vetélytársakhoz, de a többi Hondához képest is a csúcsot nyújtja a CR-V. Mindenben jobb, van, amiben sokkal, van, amiben picivel. 

Van egy kiállása... A felni többeknek nem tetszett, van pár opció rá amúgy

Az első szó, ami rögtön eszembe jutott a vezetési élménnyel és az autóval kapcsolatosan, a francia soigneusement volt. Jelentése gondosan, figyelmesen. Valahogy ezt a gondos munkát/gondoskodást/gondosan kigondolt megoldásokat éreztem útjaim során. Mint amikor az ajtón kilépve egy gyengéd női kéz még utoljára éppen csak megigazítja a nyakkendőmet gondoskodásból. Vagyis nagyon jó az új CR-V alapja minden felszereltségi szinten, ezt fűszerezte a Honda úgy, hogy hamar mosolyt csaljon az ember arcára. Háromezres fordulat alatt egyáltalán nincs hangja az autónak. Váltója és pedáljai finomak, gombjai pontosak és kifinomultak, kormányán még vastagabb a szépen varrott bőr.

A sajtófotók alapján féltem, hogy túlzsúfolt a műszerfal. Áttekinthető, jól használható. Minden elérhető a kormányról, tényleg nem kell levenni a kezünket sem a navihoz, sem a telefonhoz, se a zenéhez

Nyugalmat áraszt az a fahatású berakás, amely műanyag, amely egyik kiállításon sem tetszett. Maximum abban az esetben, ha vajbőr társulna mellé. Túrót! Olyan egyedi volt ettől a tesztmodell, annyira megigézett ez a fahatás, magam sem értettem… és az utasokat is! Ne feledjük, még a prémium autókba is nagyon drága a valódi fa, a középkategóriában pedig ez nem szokványos. Szép és kényelmes, körülölel, kész gondoskodó az új CR-V. Utalok a teszt címére, az anyaoroszlán első szavára. 

Ő az egyik fotel. Csak szövetkárpit, de kellemes a tapintása, hát, kiszállni pedig nem akar az ember!

Nőtt a válltér. Kategória első a hátsó lábtér. A csomagtartó továbbra is hatalmas (561-1123-1756 liter!), talán már csak azért nem a legnagyobb a szegmensben, mert valamelyik Toyota, Skoda vagy Volkswagen utolérte, de nem is érdekel, mert csak úgy nyelte el a CR-V az 50 literes túratáskákat... - meg a szerény térfogatú futócuccomat, utóbbit a margitszigeti kocogások alkalmával. Jól passzol az aktív életstílushoz is a kocsi a családi kiruccanások mellett. 

De hogy az anyaoroszlán szóösszetétel második felére is kitérjek, a morcos tekintet és az új 1.5-ös VTEC Turbo 173 lóereje és 220 Nm-es nyomatéka varázsol oroszlánt a CR-V-ből. Nem fognak unatkozni vele sem a család apák, sem a fiatalabb vásárlók. Kicsivel több, mint 1500 kilogrammra és az első tengelyre jut ez a teljesítmény. Egy jó rajttal nagy a lendület végig, a 100 km/órás tempót már harmadikban érjük el. Élcesen zeng felül a Honda benzinese, és itt is jellegzetesen megvan az a búgó turbós hang 3500-4000-es fordulat között, beterítve az utasteret.

Bőven elférek magam mögött, kényelmesek az ülések (187 cm). Hátul is vannak légbeömlők, pedig még két szint is van feljebb felszereltségben!

Ja, amúgy alapesetben 1300-as fordulaton elpöfög a gépezet mindenféle megerőltetés nélkül, csendben, halkan, ez meglepett. A csúcsnyomaték pedig 1900-5000 1/perces fordulat között megvan. A 9,3 másodperces 100-as sprint majdnem egy teljes másodperccel jobb az elődhöz képest. Nagyobb tempóról is szépen megindul a CR-V, igaz, nem 1320 kg-os Civic-ről beszélünk 182 lóval.

Nagyon kipróbálnám a 193 lóerős, CVT-automatát az új CR-V-ből, mert ez még kényelmesebb lehet, illetve a sebességváltó vezérlését jelentősen átdolgozták a japánok, szimulált fokozatokkal és aktívabb motorfékkel. A hibrid változat jövőre érkezik. Az 1.5-ös benzines és a 2.0-ás hibrid egyaránt elérhető két- és négykerékhajtással, a hibridnél viszont nincs meg a hétszemélyes utastér az akksi helyigénye miatt.

A dupla kipufogó sokat nyom a latba. A csomagtár-ajtó elektromos és programozható magasabb felszereltségnél. Jó a kilátás hátra, térérzetből is jeles

Visszakanyarodva a tesztmodellhez, városban 9 liter körül evett az új CR-V. De rohadt nagy dugókban. Az utóbbi 2 évben nagyon eldurvult a helyzet a második kerületben, itt a Type R-rel két hónapja például 20 percet álltam egyhelyben az egyik kereszteződésnél reggel… Szóval, amikor tempós autópályás szakasz következett meg város is, máris lejjebb ment 8 literre ez az érték. Óvatoskodva 7,2 körül eljártam, a rekordom amúgy 5,2 liter volt – igaz, csak 50 kilométeren! Szóval kérem szépen, azért hogyha nem csak araszol egész nap az ember, abszolút jó társ a CR-V, a benzinkúton is, hozza a papírformát.

A rugózás inkább a sportosabbak közé tartozik. Egy bizonyos sebesség-tartományban és lyukmélység-tartományban néha kifogtam pár rázós pillanatot, de összességében tetten érhető a mérnökök munkája: igyekszik „minél lentebb eldugni, felemészteni” a CR-V az úthibákat, hogy az ülésig minél kevesebb jusson fel. És eközben olyan jó kedvvel veszi be vele a tempósabb, éles kanyarokat az ember, hogy azt hinné, valami sportkompaktban utazik. Nem bólintós hajó, nem is billeg. Akad ennél kényelmesebb biztosan, de ilyen kombót kevesen tudnak! Nagyobb sebességnél akad csak szélzaj, tényleg idilli minden eltöltött perc az új CR-V-vel, CR-V-ben, nézve és vezetve egyaránt.

Szigorú tekintet, tagolt forma és élekben gazdag kialakítás. Továbbra is szép nagyok a tükrök, ami nagyon hasznos

A fejlett vezetéstámogató rendszerek jól működtek az új CR-V-nél, alapáras az ütközésre és a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, a táblafelismerés és a városi vészfékező asszisztens is. Adaptív a tempomat, illetve sávtartás is rendelkezésre áll. Az Elegeance felszereltségi szinten van ECON mód start-stoppal, elektromos a kézifék, ülésfűtés, LED-es lámpák, szenzorok, tolatókamera, navigáció és újabb Honda Connect rendszer, továbbá tolatáskor lebillenő tükör, társalgótükör, kétzónás klíma, légbeömlők a hátsó utasoknak. És persze a prémium hifi, aminek hangzási minősége azóta hiányzik, ez tényleg nagyon tisztán és jól szól. Nyitható üvegtető, sötétített üvegek, ablaktörlőlapát-jégtelenítő, kormányfűtés és bőrözés magasabb felszereltségi szinteken érhető el – csak hogy egy kicsit áttekintsük a modell tudását.

Újdonság a tekerős hangerő-szabályozó. Amikor nem volt, hiányolta az ember, most meg négyszer, ha használtam. A kormányról megy minden. Szép a kijelző

Aki még nem próbálta volna ki az országos, novemberi nyílt héten az új CR-V-t, annak erősen ajánlom, hogy tegye meg. (Még mindig sorakoznak a kereskedések előtt a felmatricázott tesztautók, Pécstől Budapestig.) Érezni rajta a sok beleölt munkát, és ennyi hondás és nem hondás teszttel a hátam mögött merem állítani, hogy megérte várni az új CR-V-re, erre az anyaoroszlánra hondás és nem hondás szinten is. A tesztpéldány alapára 8,8 millió forint, ehhez jön az Aero optikai csomag és a világítós küszöbfeliratok felárként, a pluszban választható optikai kiegészítők egyikeként. A 4WD-s változatnak úgy kb. 700 ezer a felára. Nekem ennél feljebb nem is kellene. Minden benne van, amire szükségem van. A konfigurátor és a virtuális tesztvezetés itt érhető el.

Prémium hangulatot áraszt a belső. Az anyósülésről is kezelhető a központi zár, anyuci így jobban elemében érezheti magát