Dietmar Hawranek, a tekintélyes Spiegel című hetilap még tekintélyesebb újságírója több alkalommal is készített interjút Ferdinand Piëch-el. Kiváltságos volt a Spiegel is, Hawranek is, mert VW-vezérként nem sok lapot kényeztetett el interjúval az 1937-ben, Bécsben született, Ferdinánd Porsche unoka. Hawranek visszaemlékezéséből tudjuk, hogy Ferdinand Piëch mindig saját kocsijával ment a reptérre az interjút készítő stábért, fotós, újságíró, volt, amikor a főszerkesztő is velük tartott. Hol braunschweigi, hol pedig a Wörther See partján levő kastélyában adott interjút.

Történelmet írt a Porsche unoka

A kertben a felesége, Ursula üdvözölt bennünket, a reggelit vagy tízórait, mikor, hogyan érkeztünk, a gyermekei szolgálták fel – írja Hawranek.

Magyar újságíróként az ember itt hajlamos elidőzni. Számunkra elképzelhetetlen ez a szituáció, hogy egy hatalmas vállalat első embere maga menjen ki a reptérre, s házába, mit házába, palotájába furikázza az újságírókat. Ferdinand Piëchről ez a történet sokat elárul. Ráadásul annak a Spiegelnek az újságírójával történt, aki saját bevallása szerint „kevés olyan cégvezető volt Németországban, mint Ferdinand Piëch, akivel kritikusabban bánt volna a lap, mint vele.”

A történet folytatása sem kevésbé érdekes. Amikor elkészült az interjú, s a fotózásra került sor, Hawranek felvetette Ferdinand Piëchnek, hogy szamurájkard gyűjteményéből egyet elővehetne.

Nekem ennél sokkal jobb módszerem van – reagált a VW-vezér. – A zsemle, amit megevett, mérgezett volt. A méreg 24 órán belül hat.

Nem nagyon hittem el, hogy Ferdinand Piëch megmérgezett, néhány óráig azonban furán érezte magát a nyomrom – írja a német kolléga.

Feleségével Ursulával. Mögöttük Martin Winterkorn, akinek Magyarország sokat köszönhet.

Amikor Ferdinand Piëch átvette a Volkswagen vezetését, ekkor 1993-at írtunk, a konszern meglehetősen rossz piaci helyzetben volt, alig kerülte el a csődöt, a tömeges elbocsátás réme lengte be a wolfsburgi gyáregységet. Piëchnek nagy szerepe volt abban, hogy drámai stratégiaváltással megfordítsák a folyamatot. Bevezette a négy napos munkahetet, hogy elkerülje a tömeges leépítést. A német lapok ostorozták, egyedül talán csak a Spiegel dicsérte az intézkedést. Némi magyarázat arra, miért ezt a lapot preferálta mindig.

Vagyis maradandót alkotott a konszern élén. Visszavonult, de maradt. A felügyelőbizottság elnökeként, mint a legnagyobb tulajdonosok – a Piëch és a Porsche családok - képviselője, továbbra is meghatározó maradt. Olyannyira, hogy bizalmasát, barátját, az általam nagyra becsült Martin Winterkornt, 2007. január elsejétől az ingolstadti Auditól átvitte Wolfsburgba, a Volkswagen vezérigazgatói székébe.

Piëch és Winterkorn elválaszthatalanok voltak. Bizalmasok, barátok, harcostársak. Vállvetve építették egyre nagyobbra a Volkswagent, amely megfogalmazta a nagy célt: a világ legnagyobb gyártója akar lenni, kiütve az örökösnek tűnő első helyről a Toyotát.

Winterkorn és Piëch: barátok voltak, ellenségek lettek

2015-ben azonban váratlan dolog történt. Piëch felhívta a Spiegelt, s a már idézett Hawranek kollégának azt nyilatkozta, hogy Ich bin auf Distanz zu Winterkorn. Mindez magyarul durvábban hangzik. Kész, végleg leszámolt Winterkornnal.

Pár nappal azután Piëch megbukott. Visszahívták a felügyelőbizottság éléről. Nem sokkal később Budapestre érkezett Martin Winterkorn, aki a Műszaki Egyetem tiszteletbeli professzoraként előadást tartott. Percekig felállva ünnepelte az egyetem közönsége, én pedig az Autoszektoron lelkes cikket írtam arról, hogy élete győzelmét aratta a magyar svábok gyermeke, Martin Winterkorn, akinek Magyarország és Győr mindig hálás lehet, mert nélküle nem lett volna ekkora a gyár.

Öt hónap múlva kitört a dízelbotrány. 2015 szeptember 23-án könnyes szemmel lemondott pozíciójáról, s elhangzott híres mondata: az életem volt a Volkswagen.

Azóta egyik fél sem nyilatkozott, mi okozta, hogy barátságuk életre szólóan megromlott. Piëch már nem is fog. Miként arról sem, hogyan jutott az ameriakai hatóságok tudomására a dízelügy, hogy más értéket produkál az autó próbapadon, s mást utcai forgalomban.

Sokan azt gyanították, Piëch volt a bomba élesítője. Hawranek szerint Piëch barátokat és ellenségeket ismert, közbülső fokozat nem volt nála.

Miután távozni kényszerült, magával rántotta Winterkornt? Sosem nyert bizonyítást, de arra gyanakodott, hogy feltételezett rákbetegségét Winterkorn szivárogtatta ki a német sajtónak. 

Halála után négy héttel úgy tűnik, Piëch a sírba vitte a titkát. Kicsi az esély arra, hogy a sorsdöntő napokról emlékiratokat készített volna, egy ügyvédi irodába 10-20-30 évre titkosítva.

A Spiegel és Hawranek kolléga többször kérlelte Piëchet az interjúra. Ezúttal azonban nem ment értük a reptérre, Ursula asszony nem üdvözölte őket a kertben, a gyermekek sem szolgáltak fel reggelit vagy tízórait.

Ferdinand Piëch legenda volt, s ez a legenda addig él, amíg Volkswagen lesz a történelemben. Az idők végezetéig…