János Viktor, azaz Vittorio Jano

Vittorio Jano néven született 1891. április 22-én a Torinóhoz közeli San Giorgio Canavesében magyar bevándorlók gyermekeként. A világ anyakönyvezett nevén ismerte meg, de ő szívesen vállalta magyar származását. A középiskola befejezése után műszaki rajzolóként állt munkába egy kis autógyárban, de műszaki talentumának köszönhetően húszévesen már a Fiathoz hívták. A kor egyik legmodernebb technológiájával dolgozó cégnél a ragyogó tervező, Carlo Cavalli mellett kapott munkát. 1921-ben a Fiat tervezőcsoportjának vezetőjévé nevezték ki, a kétliteres motorral felszerelt 805-ös versenyautó munkálatait már ő irányította. Ezekben az években kötött barátságot Luigi Bazzi konstruktőrrel, vele együtt szerződött át két év múlva az Alfa Romeóhoz.

Fiat 805

A cég tulajdonosa, Nicola Romeo eredetileg bányagépek előállításával foglalkozott, majd 1915-ben profilt váltott, és megvette a milánói A.L.F.A. (Anonima Lombarda Fabbrica Automobili) gyárat. A cég nevét 1920-ban változtatta Alfa Romeóra, és az általa készített kocsik népszerűsítése céljából versenyautók gyártásába is belefogott. Az első konstruktőr Giuseppe Merosi volt, de a versenyautókat vezető Enzo Ferrari sürgetésére 1923-ban átcsábították a Fiattól Janót, aki feleségével és kétéves kisfiával Milánóba költözött.

Első Alfája, a P2-es modell a volán mögött ülő Antonio Ascarival már első versenyén, az 1924. évi cremonai nagydíjon győzelmet aratott, amit még abban az évben két újabb Grand Prix-diadal követett, és az Alfa Romeo 1925-ben megnyerte az első konstruktőri világbajnokságot. A 8 hengeres, kétliteres, 140 lóerős, galvanizált acélblokkos P2 végsebessége 225 km/h volt. Megnövelt teljesítményű motorját 1930-ig több változatban gyártották, erejét végül már 175 lóerőre növelték, 4, 6 és 8 hengeres változatát személyautókba is beépítették.

Alfa Romeo P2

Az Alfa Romeo Itália vezető versenyautó-gyártójává vált, az autóversenyeken szinte nyomasztóvá vált fölénye. Az 1925-ös belga nagydíjon például, miután a helyi favorit Delage-csapat összes autója kiesett, a pályán csak Alfa Romeók maradtak. A közönség fütyülni kezdett, mire Jano az Alfákat is a bokszba rendelte, de csak tankolni, és hogy a sofőrök étkezhessenek. A fényesre suvickolt kocsik ezután visszatértek az üres pályára, és természetesen győzelmet arattak.

Janót nem csak a motorok és a karosszériák foglalkoztatták, Stefano Somazzival, a Shell Italiana kutatójával együttműködve a motorteljesítményt növelő üzemanyag kifejlesztésén is dolgozott. 1925-ben "kikevert" üzemanyag-alkohol kombinációjukból született meg a Somazzi által 1932-ben előállított Shell Dynamin.

Alfa Romeo P3

Tervezett túraautókat is, de tehetsége leginkább a versenyautóknál bontakozott ki. 1932-ben konstruálta meg másik sikerautóját, a P3-as Monopostót, az első valóban együléses versenykocsit, amely Tazio Nuvolarival a volánnál már első versenyén, az olasz nagydíjon diadalmaskodott. A P3 legfényesebb győzelmét 1935-ben a Nürnburgringen aratta, ahol a náci vezérkar szeme láttára győzte le a németek kilenc Mercedes autóval kiálló csapatát. Az Alfákat megalkotó szakértelem a konkurencia tiszteletét is kivívta, a legenda szerint Henry Ford mondta: "Ha egy Alfa Romeót látok, megemelem a kalapom."

A Jano által tervezett két utolsó Alfa-modellt 1935-ben és 1937-ben mutatták be. A 8C 2900-as mesterművében a lélegzetelállító formai szépséget újszerű műszaki megoldásokkal társítva alkotta meg könnyen vezethető, kiváló úttartású autóját, amely 1939-ig aratott győzelmeket.

Alfa Romeo 8C 2900B

Az Alfa nagy konkurense a Lancia volt, amelynek alapítója és vezető tervezője, Vicenzo Lancia 1937-ben váratlanul elhunyt, és a cég vezetői Janót szerződtették a helyére fejlesztő főmérnöknek. 1954-ben rukkolt elő forradalmian új Forma-1-es versenyautójával, a Lancia D50-nel. A számos újítást (8 hengeres V-motor, balra döntött hengerek, hármas osztású üzemanyagtartály) felvonultató autót már nem Lancia néven gyártották, mert a versenyautó-részleget 1955-ben eladták a Ferrarinak, és Jano is a maranellói csapatnál folytatta a munkát. A Ferrari D50 a legendás Juan Manuel Fangióval a volánnál 1956-ban megnyerte a világbajnokságot.

Jano ezután konzultánsként segített a Ferrari versenyistálló kiépítésében. Utolsó jelentős munkája 1965-ben a Ferrari 206 Dino V6-os sportkocsimotor volt, amelyet Ferrari elhunyt fiának emlékére alkotott meg.

János Viktor

A sikernek nem sokáig örülhetett, még ebben az évben ő is elvesztette a fiát, majd megtudta, hogy gyógyíthatatlan beteg. 73 éves korában, 1965. március 13-án véget vetett az életének.