Tanulmányautó és tanulmányautó között hatalmas különbségek lehetnek. Vannak olyanok – s talán ilyenekből születik több -, amelyekkel a gyártók szondázzák a közönség reakcióit, visszajelzéseit, illetve a közeli jövő technológiai fejlesztéseit vonultatják fel bennük. A Peugeot esetében ilyen például az Inception nevű tanulmány, amelyről a francia márka el is mondta, hogy a fedélzetén bemutatott technológiák egy része akár már néhány éven belül bekerülhet a nagy sorozatban gyártott, széles körben elérhető Peugeot modellekbe.

S aztán vannak az olyanok, mint például a Hoggar. Már bemutatásakor, azaz húsz évvel ezelőtt is alaposan kilógott a sorból. Deklaráltan nem is az ezredforduló mindennapjainak közlekedési problémáira próbált megoldást nyújtani, hiszen erre sem formája, sem műszaki megoldásai, sem használati értéke nem teszik alkalmassá. Az avantgárd Hoggart lehetetlen beskatulyázni. Kétüléses, mégsem telivér sportkocsi. Szélvészgyors, ugyanakkor takarékos dízelmotort szereltek bele (rögtön kettőt is). Nem hagyományos értelemben vett terepjáró, mégis igényes összkerékhajtást kapott. A Hoggar legjobban talán egy túlméretezett homokjáróra hasonlít, ám annak is különleges.

A Peugeot Hoggarnak két motorja van, s mind a két erőgéphez tartozik egy-egy hatfokozatú automatikus váltó is. A rendszer különlegességéből következik, hogy némelyik műszert meg kellett duplázni a műszerfalon. A Hoggarba a Peugeot népszerű, 2,2 literes HDI erőforrása került be két példányban. A motoronkénti 180 lóerős teljesítmény így összesen 360 lóerőt ad ki, és mivel egy modern dízelről volt szó, nyomatékból sem volt hiány. A Hoggar teljes vonóereje 800 Nm volt.

Arról azonban szó sem volt, hogy a vezetőnek két váltókarral kelljen megküzdenie a Hoggar terelgetése során. A teljes erőátviteli egységet egy elektronikus agy felügyelte, így amikor mindkét motor működött, akkor mindkettő váltóműve az éppen megfelelő fokozatban volt. A volán mögött elhelyezett váltófülekkel a vezető is kapcsolgathatott a hat rendelkezésre álló fokozat közül, de volt teljesen automatikus üzemmód is. A Peugeot mérnökei még arra is figyeltek, hogy részterhelésen csak az egyik motor működjön, hiszen az 1,3 tonnás Hoggar mozgatásához bőven elegendő volt az egyik 2.2 HDI 180 lóereje és 400 Nm nyomatéka, miközben az aktuális emissziót és fogyasztást az egyik motor pihentetésével gyakorlatilag meg lehetett felezni.