Ford
A hóban vezetéshez a Ford Fusion Hybrid önjáró változatának először be kell szkennelnie a környezetét, hogy háromdimenziós, nagy felbontású digitális térképet készíthessen magának. LiDAR szkennerei segítségével a Ford önjáró autója ideális időjárási viszonyok mellett rendkívül pontos digitális modelleket készít az útról és a környező infrastruktúráról; a szkennerek másodpercenként 2,8 millió lézerpontot generálnak. Az autó az így készült térképpel azonosítja be saját helyzetét, és ez képezi a navigáció alapját. A LiDAR szenzorai valós időben szkennelik be a környezetet, s az autó később, akár hóval borított utakon is beazonosíthatja helyzetét a térképen.
A környezet feltérképezése során a Ford önjáró autói rengeteg adatot gyűjtenek és dolgoznak fel az utakról és a környezetről: a közlekedési táblákról, az épületekről, a fákról és egyebekről. Óránként akár 600 gigabájtnyi adatról van szó, s ezek felhasználásával készül el a környezet nagyfelbontású, háromdimenziós térképe. Az Egyesült Államokban egy átlagos mobiltelefon-tulajdonos évente 21,6 gigabájt mennyiségű adatot használ, vagyis 10 év alatt is csak 216 gigabájt adatforgalmat generál.
A Ford önjáró autói olyan sok lézerpontot generálnak a LiDAR szenzorokból, hogy azok a hópelyhekről vagy az esőcseppekről is visszaverődhetnek, és azt a hamis benyomást kelthetik, hogy valami elállja az utat. Ezeket persze nem kell ilyenkor figyelembe venni, ezért a Ford a Michigan Egyetem kutatóival közösen egy olyan algoritmust készített, amely felismeri a havazást és az esőt, és a zavartalan vezetés érdekében kiszűri azt az autó látóteréből.
Az autós tájékozódásról szinte mindenkinek a GPS jut az eszébe. A GPS rendszerek azonban csak mintegy 10 méteres pontossággal tudják megállapítani egy autó helyzetét, ami nem elegendő az önállóan működő autók esetében. A Ford vezető nélküli modelljei feltérképezik a környezetükben található tárgyakat és főbb objektumokat, összevetik ezeket az információkat az adatbankban található háromdimenziós digitális térképekkel, és így centiméterre pontosan meg tudják állapítani saját helyzetüket.
A LiDAR szenzorok mellett a Ford kamerákkal és radarokkal is figyeli a jármű környezetét. Az összes ilyen szenzor adatának egyesítését nevezzük szenzorfúziónak. Ez a folyamat teljes, 360 fokos helyzetfelmérési képességgel ruházza fel az autót. A szenzorfúziónak köszönhető, hogy egyetlen elromlott (befagyott, poros, letört stb.) szenzor még nem hátráltatja a biztonságos önálló vezetést. A Ford azonban semmit sem bíz a véletlenre: a rendszer minden LiDAR érzékelő, kamera és radarrendszer teljesítményét folyamatosan ellenőrzi, és azonnal észreveszi a meghibásodást. Ilyenkor az autó az öntisztító és párátlanító eszközök segítségével akár maga is megszüntetheti a jegesedést és a szennyeződéseket.
Wayne Williams a szövetségi kormány számára fejlesztett távolsági érzékelős technológiákat, mielőtt a Ford önjáró autókkal foglalkozó csapatához csatlakozott volna. Williams igazi megszállott, aki rajong az önjáró autókért – azt viszont soha nem gondolta volna, hogy egyszer ő is hozzájárulhat majd ahhoz, hogy ezek az autók valósággá váljanak. Minden képzeletét felülmúlta tehát, amikor őt ültették a volán mögé az autóipar első olyan tesztjén, amelyben az önállóan működő autókat havas utakon is kipróbálták. Az autóban aznap minden a munkáról szólt, a kollégája a hátsó ülésen ellenőrizte a számítógépes rendszert. ”Az átfogó fejlesztési munkáknak köszönhetően biztosak voltunk abban, hogy az autó mindent a kérésünknek megfelelően tesz majd,” mondta el Williams. ”A teszt sikeres lezárásáig azonban egy pillanatig sem gondoltunk bele, milyen hatalmas eredményt is értünk el.”
A Ford az első autógyártó, amely havas utakon is tesztelte az önjáró autókat. A téli körülményeket a Michigani tesztpályán próbálták ki. Itt található a Michigan Egyetem 13 hektáros, városi forgalmat szimuláló területe is, az Mcity, amelyet arra használ fel a Ford, hogy minél többet tanulhasson az önálló működő autókról, és hozzájárulhasson a technológia fejlesztéséhez.