A kétezres évek elején rengeteg olyan autót mutattak be, amelyek mai szemmel már igen furának tűnnek érdekes vonalaikkal vagy éppen megkérdőjelezhető technikai megoldásaikkal. Mégis tagadhatatlan, hogy számtalan emlékezetes modellt is köszönhetünk ennek az időszaknak, még akkor is, ha ezek nem lettek népszerűek a vásárlók körében saját korukban, de húsz év távlatából igenis klasszikusnak vagy ikonikusnak nevezhetőek. Ott van a Chrysler PT Cruiser, a Volkswagen New Beetle és a Renault igencsak jövőbemutató modellje, az Avantime.

A különleges formatervű, hosszú, háromajtós családi egyterű sokak szerint furcsa, de vannak, akik szépnek tartják. A legjobb szó rá talán az érdekes. A modell újító volt, de a kortársai a piacon lekörözték minden specifikációs tekintetben. Nem is volt hosszú életű, az Avantime-ot 2001-ben mutatták be és 2003-ban már is be is fejezték a gyártást, 2004-ben még eladtak belőle 48 darabot, ezzel 8083-ra tornázva az összes eladott modellek számát. Azaz az Avantime erős bukás volt.

Háromajtós egyterű? A Renault merész volt. (Forrás: Renault)

A fura francia egyterű

Az Avantime különleges volt, nem kérdés. Az Espace alapjaira épített minivan leginkább abban különbözött a többi MPV-től, hogy oldalanként csak egy-egy ajtaja volt, a B-oszlop eltűnt a másik két ajtóval együtt, így egy sokkal stílusosabb formavilág jött létre. Egy ajtó több mint 55 kilogrammot nyomott és a bemutató idejében olyan híresztelések is megjelentek, hogy nem zárták ki megfelelően a vizet.

A dizájnért Patrick le Quément felelt, aki korábban a Fordnak dolgozott és a Sierra, valamint a Ford Cargo kamionjait is ő tervezte, majd átment a Renault-hoz, ahol pedig olyan legendás formaterveket készített az ezredforduló környékén, mint a Twingo, a Scenic vagy a Mégane második generációja. Így szinte nem is meglepő, hogy az Avantime kupé-hatású.

A rossz eladások nem csak a fura kinézet, de a rengeteg probléma és a rossz teljesítmény miatt is voltak. (Forrás: Renault)

Végül több indok is véget vetett a projektnek, ezek közül a fura dizájn csak egy volt. Emellett a Vel Satis nevű testvérmodell sikere és az összeszerelést végző Matra csődje is biztosította az Avantime bukását.

Van azonban egy olyan részlete a történetnek, amiről sokan nem is tudnak. A modell majdnem a tenegerentúlon is kapható volt. Majdnem, azaz nem volt, de a végkifejletnél sokkal érdekesebb az út, amelyen végül az Avantime nem jutott ki az Egyesült Államokba.

Renault és Nissan, egy hosszú házasság

Köztudott, hogy a Renault és a japán Nissan hosszú ideje dolgozik együtt és harmadik társnak a Mitsubishit is bevették. Ennek eredményeképpen rengeteg erőforrás, alkatrész és még modell is kering ebben a háromszögben. A legnagyobb nyertes talán a Mitsubishi, tekintve, hogy a márka még nem halt ki és két átmatricázott Renault-modell is felkerült a palettájára, de komolyabb vizsgálódás után az látszik, hogy a legtöbb hasznot a Renault és a Nissan húzza ebből a házasságból, mivel olcsóbban jutnak hozzá különféle technológiákhoz.

A két márka 1999 óta dolgozik közösen különböző projekteken és már ennek a közös együttélésnek az elején elkezdtek terveket szőni azzal kapcsolatban, hogy a francia márkát valamilyen módon visszahozzák az amerikai piacra, ahonnan a Renault 1987-ben vonult ki. Ehhez pedig az Avantime-ot használták volna, mivel akkortájt tombolt az egyterű őrület, a Chrysler, a Ford és a GM is széles modellválasztékkal bombázta az amerikai vásárlókat, akik mosolyogva váltották már így is agy családi kombijukat még nagyobb MPV-kre. Ehhez csatlakoztak még a japán gyártók is, akik igyekeztek felvenni a versenyt.

A Nissannak is megvolt a saját modellválasztéka, azonban a Vanette minivan gyártása leállt 1990-ben és valamivel később a második generációs Axxess is kifutott. A Nissan a Forddal állt össze és a két gyártó közös terméke lett a Nissan Quest és annak Mercury változata, a Villager. A két modell végső soron csak egy kicsit átalakított Ford Windstar volt és alig külömbözött a konkurens márkák kínálatától, így a Nissan más utakat is ki akart próbálni.

A Quest pontosan ugyanolyan volt, mint a többi gyártó MPV-je, a Nissannak szüksége volt valami másra is. (Forrás: Nissan)

Az Avantime tökéletes megoldásnak tűnt a problémára. Ahogyan a franciák eredetileg is akarták az európai piacon, ahol a német szedánok és nagy családi autók ellen lépett volna fel különleges külsejével, érdekes megoldásaival és kényelmes belsőjével, úgy ezek a jellemzők az amerikaiakat is vonzották volna. Renault embléma helyett a Nissan prémium márkájának, az Inifiniti jelzését kapta volna, az Avantime modellnéven nem akartak változtatni.

Az Avantime európai bukásával persze az amerikai terveket is elkaszálták, de már azelőtt sem tűntek fényesnek a modell reményei. Az Automotive News egy 2000 áprilisában közölt írásában a Renault-Nissan vezetését idézte, akik szerint az Infiniti-emblémás Avantime átalakítása 83,7 millió amerikai dollárba került volna akkori árfolyamon.

Infinit-emblémával került volna az USA-ba. (Forrás: Renault)

A tervek szerint a Nissan V6-os motorja és egy automata váltó került volna az autóba, de ezen kívül is rengeteg átalakításra lett volna szükség és a vezetőség az elemzőkre hallgatva inkább elvetette az ötletet.

Nyitókép forrása: Renault