Ami bevált, azon minek változtatni, nem igaz? Ha van gyártó, amelyik ezt pontosan érti, az a Suzuki, mi pedig egy olyan piac vagyunk, ahol a márkahűség a mai napig az egyik legfontosabb szempont autó, pláne újautó vásárláskor, így a két oldal remekül kiegészíti egymást. Még az elmúlt évek elekrifikációja, és az ezzel járó sűrű áremelése sem tudja eltántorítani a vásárlókat a Suzukiktól, elég az utcaképre és az eladási adatokra tekinteni. Például már most rengeteg fut odakint a vadiúj, hatodik generációs Swiftből. Ami, elképesztő, de nem csak CVT automata váltóval, de akár összkerékhajtással is rendelhető a mai napig, amit egyetlen versenytárs sem tud felmutatni.

Én viszont igyekeztem egy józanabb, a hazai realitást szélesebb körben lefedő változatot elkérni, így került hozzám egy közepesen jól felszerelt, kézi váltós, elsőkerekes, Swift GL+. Ehhez már többek között 16-colos könnyűfém felnik és fűtés is jár az első két ülésre. Nem sokat változtattak az alap recepten: ugyanarra a Heartect padlólemezre épül, mint az előző, és majdnem ugyanaz a Dualjet motor dolgozik benne. Kívülről és belülről is sokat változott, mégis ismerős minden. Nem véletlenül. Elég a tetővonalra és ajtóoszlopokra tekintetni, hogy feltűnjön: ez igazából nem több, mint egy erős facelift, bár annak valóban elég erős.

Számomra ez a formavilág sokkal indiaibb az előzőnél, de egy rakás menő szín segíthet megszoknunk a látványt. A kor szellemében szűkre húzott, nyolcszögű hűtőrácsot kapott az orrára, és egy púpos motorháztetőt, ami talán a legtöbb vitát indíthatja, hiszen a géptető és első küszöb közti illesztési hézag már-már pofátlanul tág. Csak azt tudom elképzelni, hogy ezt dizájnelemnek szánták, másképp nehéz elfogadni, hogy ez miért mehetett át így a tervezőkön. Egyébként minden vonal fut valahova, az ázsiai összhatás ellenére ez egy remekül megrajzolt autó, amin sokat dobott volna egy könnyűfém felni – nálunk már a téli kerekkel járt.

Amit egy fokkal könnyebb lesz megszokni, az a kabin. Teljesen új a műszerfal rajzolata, ami már GL+ szinten is elérhető fehér betétekkel, amitől hangulatosabb és szellősebb érzetű lesz a kabin. Szerencsére a remek oldaltartású első ülések is maradtak, és továbbra is méreteit meghazudtolóan tágas a hátsó üléssor lábtere, miközben csomagtartóból is jut elég: 265 literes – ez szintén nem változott a korábbi generációhoz képest –, nem mély, de széles, ezért egy nagy babakocsit is képes elnyelni összecsukva.

Azonban a tágas beltér egyben azt is jelenti, hogy az oldalfalak rendkívül vékonyak. Már a könnyűk ajtók becsukásakor szembesít mai szemmel fájó olcsóságával a Swift, nagyobb tempónál pedig kifejezetten zajos a kabin. Ugyanazok a sokéves kapcsolók, ugyanazok az egyszerű műanyag lemezek. Hiába frissült az infotainment rendszer a S-Crossból is ismerős felületre, ha egyszer minden gomb, szövet és műanyag szörnyen elavultnak és olcsónak érződik körülöttünk. Ezen a szinten már túllépett például a Dacia, cserébe persze drágábbak is.

Az új Swift kedvezményes, 6,1 millió forintos indulóára csak elsőre tűnik soknak. Igazából még mindig a piac legolcsóbb kisautójáról beszélünk, ami nem mellesleg ugyanazzal a megbízható és rendkívül szerethető hajtáslánccal lép a piacra. Amíg mások forszírozzák a turbó motorokat, addig a Suzuki kitart a jó öreg, 1,2-literes, háromhengeres szívómotorja mellett, ami immáron a Z12E kódot viseli, hiszen egy lóerővel gyengébb lett, ám egy Nm-rel erősebb is: 82 lóerő és 108 Nm. Mindezt egy három lóerős, lítium-ion akksis lágyhibriddel párosítják, és nem szabad azt sem elfelejteni, hogy még mindig mindössze 920 kg, ami szintén páratlan a piacon. Mindezek összesítve adják ki azokat az elképesztő fogyasztási adatokat, amiket produkál. Sűrű városi forgalomban is képes 3,8 literes átlagokat produkálni, de városon kívül is képes 5 liter alatt maradni.

Senkit ijesszen meg a 82 lóerős vagy a háromhengeres adat: meglepően dinamikusan lehet vele közlekedni, miközben mérvadó rázás egyáltalán nem érzékelhető. Szinte turbósként lép a 12-voltos lágy hibrid rásegítésnek köszönhetően, ami fokozott gázálláskor dolgozik rá a benzinmotorra, és rendkívül hatékonyan vissza is termelhető az energia. Ugyanakkor ezt a olcsósági szintet 2024-ben kissé nehezemre esett lenyelni, pedig Swiftben nevelkedtem, és az első büszke autóm is Swift volt. Úgy érzem, ha egy kicsit több időt szántak volna az anyagok átdolgozására, még nyerőbb vétel lehetne, de mindenképp értékelem, hogy még gyártanak megfizethető autót, átlag polgároknak is, mert pont ezekből van egyre kevesebb.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!