Tavasszal és nyár elején nálunk sem ritkaság, hogy a vásárlás előtti használtautó-átvizsgálás alanya egy nyitott tetejű kocsi. Néztünk mi már SL Mercit, 3-as és 4-es nyitott BMW-ket, Minit, az alsó kategóriából a franciák összes CC modelljét, középről az VW EOS-t, most pedig egy Ford Mustang Convertibile-re érkezett megrendelésünk.

Jó helyzetben az ügyfél

Ottó szeretne egy V8-as autót. Nincs megkötve a keze, hobbiautónak kell és egyáltalán nem sürgőt. „nem vagyok én egy kabriós srác” – mondta a telefonban, szóval az sem kritérium, hogy tető nélkül is lehessen vele kocsikázni. Egy ismerőse mondta, hogy egy ismerősének van egy nyitott tetejű Mustang-ja, ráadásul patika állapotban. Annyira nem lehetett közeli ismerős, ha Ottó hozzánk fordult, mielőtt egy lépést is tett volna az autó felé.

Érdemes ránézni előbb a piacra

Áprilistól júliusig a kabriók árai némiképp megemelkednek, ezt hozza a szezon. Maradjunk a Mustang-nál, azokból is a V8 kiviteleknél. A megrendelt kocsi 2005-ös gyártású, szóval plusz-mínusz 1-2 évvel e körül kellene keresgélni. Egy gyors „hahu”-listázással már látjuk is, hogy a V6-os modellek hatmilliónál, a V8-asok egymillióval feljebb indulnak. Mondjuk a hazai kínálat igen szegényes, a mobile.de-én V8-ast már 12.500 eurótól (5 millió forinttól) láthatunk 200 ezres futással, a teteje pedig a 80 ezret futott V8-as 18.000-ért, ami 7,2 millió forint.

A mi példányunk már új magyar rendszámos, tehát „friss” import, aminek a kilométerórája nem éri el a 120 ezret. A németeknél egy ehhez közeli példány €15.000,- ami pedig 6 millió magyar pénz.

Szóval ezek ennyit tudnak, ennyit érnek, ennyibe kerülnek. Az átvizsgált kocsit is ötmillióért kínálták, magyarul a V8-asok közül a legolcsóbban, de lássuk mire adják az egymillás árelőnyt!

Nem is tudom, hol kezdjem

Talán éppen a kabrió különlegességgel, a vászontetővel. A helyenként már szakadozott, kinyitva csak gyűrődéssel pihenő tető mozgató mechanikája nyitásnál akadozik, a szivárgó, szétfröccsenő hidraulika folyadék nyomai pedig a hátsó ülésen jól láthatók.

Biztosan nagyon sokan értenek idehaza a 20 éves kabriótetőkhöz, szóval nem lenne olcsó ebből legalább olyan állapotot faragni, ami nem öli meg az élményt, minden egyes nyitás-zárás közben.

A bőrt már kikezdte az olaj

A műszerfal felső burkolata annak rendje s módja szerint be volt repedve, de „ha már kár, legyen tetemes” alapon rögtön két csík is szaladt rajta.

A középső kartámasz kárpitja ki volt szakadva, de az is annyira csúnyán és szembe ötlően, hogy egy kicsit is igényes vevő nem hagyhatná így.

Ezeken kívül a beltérben még említésre méltó, hogy a vezetőoldali napellenző kárpitja is szakadt, hogy a belső visszapillantó tükör foncsorja már sérült és hogy a váltó előválasztó kar burkolata hiányzik, a skálán pedig nem mozog a karral a kis piros pötty.

De volt itt törött műanyag ülésburkolat, hiányzó fényvisszaverő az ajtóban, viszont amit egyáltalán nem tudtunk hová tenni, az a kivágott(!) padlókárpit volt a vezető lába alatt.

Azt hiszem ideje kiszállni, mielőtt ezzel lesz a cikk, pedig folytathatnám még…

A V8 a pokolban is V8

4.600 cm³ és 306 lóerő. Nem hegyezték ki, na! Ennek megfelelően tartós is az erőforrás. Azt nem lehet megmondani, hogy ez a 120.000 km mennyire valós. Ha engem kérdeznek (és engem kérdeznek), akkor azt mondanám, hogy ilyen beltérrel, hiányzó szervizkönyvvel, közel a 20 évhez ez akkor is kevés, ha alapvetően szezonautóról van szó.

Persze, ahogyan az várható volt egy amerikai, ilyen korú kocsitól normális diagnosztikát nem lehetett rajta futtatni. Mindössze annyi derült ki, hogy a hibatárolót 2.400 km-rel előttünk törölték, mondjuk megnyugtató volt, hogy 0 hibakódos volt a rendszer.

Azért egy kisgenerál ráférne, mert a hűtőfolyadék szintje éppen csak súrolta a minimum nívót és baloldali hengersor szelepfedelén pedig már szivárgott az olaj. Ez utóbbi sem feltétlenül támasztja alá a leolvasható futásteljesítményt.

A váltó működésében nem találtunk kivetni valót, igaz, hogy a próbaúton a jármű tulajdonosa nem engedte vezetni a kollégát, ő a „jobbegyből” élvezhette a kabriózást.

Viszont így is hallani lehetett a kormányszervo sírását a végállásokban, ami egyrészt megint költséghely, másrészt megint csak nem 120.000 km-es autóra utal.

Kisebb törés elöl és telifény

A festékréteg mérés alapján nincs egy eleme a kocsinak, amit ne fújtak volna át. A motorház fedél bal első sarkán pedig 2.000 mikrométer feletti értékeket mutatott a műszer, így körvonalazódott bennünk, hogy egy korábbi csapatás nem adta ki…

Az első lökhárító rögzítése nem volt megfelelő, mozgott, lógott, benne a díszrács pedig már nélkülöz néhány rögzítő fület. Kavicsnyomok vannak az első sárvédőkön, a vonatfütty hosszúságú ajtó élét pedig már leverték.

A csomagtér fedél élén sem volt már festék egy helyen, a hátsó vészhárító pedig szintén nem volt rendesen rögzítve.

A lámpák egyben voltak ugyan, de a pótféklámpa egyáltalán nem, a két oldalsó pedig nem megfelelően világított.

Talán megtalálja majd az emberét

Ügyfelünk köszönte szépen, nem ilyen lovat szeretett volna. De ki fogja megvenni ezt azautót ilyen hiányosságokkal, főleg ennyiért? Az a padlókárpit kb. beszerezhetetlen, a belső cuccokat évekbe telik összevadászni és a tetőmechanika hibája kinyírja a „fun factor”-t.

De érdemes volt megnézni egy ilyet is. Magánszemély árulja és mint oly sokszor ilyen esetekben, ezúttal is jelentősen túlárazott autóval találkoztunk, aminek az az oka, hogy a nem szakmabeliek sokszor sokkal jobb állapotúnak gondolják az autót, mint amilyen valójában.

Ha egy szemernyi kételyed is van a kiszemelt autóval, neked is tudunk segíteni!