Régen ki voltunk téve a természet viszontagságainak, de mostanra függetlenedtünk tőle – képzeljük nagyképűen. Garázsunkban bevágjuk magunkat kocsinkba, az automatikus légkondicionáló tizedfok pontossággal tartja kedvelt hőfokunkat, nem kell télikabátot venni. A cégnél legurulunk az alagsorba, ott is kellemes meleg van. Ám egy reggel sűrű havazásra ébredünk, bemondja a tévé, hogy vészhelyzet van. Ehhez nem is kell komolyabb hóvihar, sem méteres vastagságú fehér paplan, már lábszárközépig érő égi áldásban elakad egy átlagos autó, megbénul a közösségi közlekedés. Még összkerékhajtás és jó minőségű téli gumi sem garantálja, hogy biztosan célba érünk. Sőt a nagyon macerásan felszerelhető hólánc sem – gyakoroltad már használatát? 

Nem egyedül a mi járművünktől függ, hogy elakadunk-e. Komplett idióták ilyenkor is útra kelnek nyári gumis járgányukkal, már az utcájukból se jutnak, ki, eltorlaszolják az utat. Kamionok enyhe lejtőn kipörgő kerékkel teszik jégpályává az aszfaltot, keresztbe farolnak, rosszabb esetben árokba csúsznak, de mögöttük feltorlódó sor miatt nem juthatnak el hozzájuk a műszaki mentőjárművek, de még a honvédség lánctalpasai sem. A BKK budai buszjáratai hasonló helyzetben vannak, egyszerűen megbénulhatnak. A vasúton eltömődött, lefagyott váltók okozhatnak késéseket, de a hóteher miatt a pályára dőlt fák teljesen leállíthatnak néhány vonalat. Légi járatok tömegét törlik, mert a repülőterek nem fogadhatnak és indíthatnak gépeket. Embertömegek rekednek légikikötőkben, fogalmuk sincs, mikor érnek célba. 

Mindezek miatt még többen ülnek autóba, súlyosbítva a közúti problémákat, ahelyett, hogy otthon maradnának, a gyereknek igazolást írnának, hogy vis major miatt nem mehetett suliba, és a szülők sem mehetnek be munkahelyükre. Akaratosan mégis nekiindulnak, otthon helyett a dugóban várják a helyzet megoldódását – akár a bezzeg-országnak számító Bajorföldön is. 

Tél tábornok legyőzhetetlen, ahogy Napóleon és Hitler is fájdalmasan megtanulhatta az orosz zimankóban. Egy vicc a hetvenes évekből: ki volt a világtörténelem három legjobb hadvezére? Kutuzov, Sztálin és Nasszer – az első kettőként említett mélyen beengedet a francia és német hadsereget országába, megvárták a kemény telet és tönkreverték őket. Nasszer is beengedte az izraeli páncélosokat Egyiptomba, és azóta is várják a kemény telet… 

Komolyra fordítva: a franciák és a németek is elbízták magukat, gyors hadjáratra számítottak, de elhúzódott előrenyomulásuk, megrekedtek az őszi sárban, és nyári egyenruhájukban megfagytak a korán beálló, maró hidegben. Mi ne kövessük rossz példájukat! Ha komolyabb havazást jósol a prognózis, ne gondoljuk voluntarista módon, hogy nagy teljesítményű sport-használati (SUV) kocsinkkal úgyis úrrá leszünk rajta. Jobb ennél rugalmasabb tervet készíteni, felkészülve minden eshetőségre. Hacsak lehetséges, hagyjuk otthon a négykerekűt, bízzunk magunkat a közösségi közlekedésre, de ruházattal, lábbelivel képesek legyünk hosszabb gyaloglásra is.

Ha mégis autóba muszáj ülni, akkor mindig legyen telitankolva, hogy sok-sok órán át tudjuk fűteni az utasteret. Villanyautóban ez nem mindig lehetséges, hamar lemerülhet az akku, és akkor is állva maradhatunk, ha megindul a forgalom, amelyet éppen mi akadályozunk… Franciaországban történt néhány éve egy tragédia. Nagyon sok hó borított el egy vidéket, az országúton leállt a forgalom. Órák óta ültek emberek autójukban, de mikor le kellett állítani az utasteret fűtő motort, elkezdtek fázni. Néhányan elindultak gyalog, távoli fények felé, hátha van ott néhány ház, ahol menedéket kaphatnak. De sohasem jutottak el odáig, félcipőben, városi ruházatban bukdácsoltak a havas terepen. Estek-keltek, majd fekve maradtak, míg a halál megváltotta őket szenvedésüktől. Másnap találtak rájuk a mentőalakulatok.  

Mi a tanulság? Hideg évszakban mindig legyen a jármű felszerelései között néhány pléd, kesztyű (kellhet a hólánc felszereléséhez is), meleg sapka, dzseki, gumicsizma és zseb- vagy fejlámpa. Az utóbbihoz érdemes tartalék elemeket tartani a kesztyűtartóban. Felejtsük el városi létünket, úgy öltözzünk be, mintha tanyasiak lennénk. Aki nem kiránduló típus, nincs tapasztalata terepen járkálni, netán töksötétben, ne induljon el egyedül segítséget keresni, gyűljenek össze néhányan, egy talpraesett, szemlátomás strapabíró vezéregyéniség mögött. Támogassák egymást, és ha igazán cudarra fordul a helyzet, forduljanak vissza a gépkocsikhoz, foglalják el a legjobban fűthetők valamennyi ülését. Bújjanak össze, mint a szegény ember malacai. 

Tél tábornokot nehéz legyőzni, de a mai meteorológiai előrejelzések korában fel lehet készülni rohamára. Nem kell feláldozni életünket, mint megannyi német katona Sztálingrádnál – jobb a békesség! Aki teheti, maradjon otthon, ha parancsoló szükségszerűség útnak indulni, legalább ne nyári ruhában tegyék, mint a Wehrmacht harcosai.