Magyarországon csak a legelvetemültebb autórajongók ismerik a Holden márkanevet. Így az sem kapott nagyobb visszhangot, amikor 2013-ban a General Motors bejelentette, hogy négy évvel később leállítja az ausztrál vállalatnál a termelést. Ezt 2021-ben a Holden teljes nyugdíjazása követte – ezzel az első nagyobb szériában gyártott ausztrál autómárka tűnt el.

A 2005-ös Efijy az ausztrál cég retrohangulatú tanulmányautójaként óriási sikert aratott.

A Holden A Második Világháború Előtt

A Holden története egészen a XIX. század közepéig vezethető vissza: James Alexander Holden 1856-ban nyitotta meg nyergesipari vállalkozását.

Az alapító unokája, Edward Holden 1905-ben csatlakozott a Holdenhez. Neki köszönhetően a vállalat elkezdett a "ló nélküli" kocsikra összpontosítani, amelyek éppen akkor kezdtek el gurulni Adelaide utcáin.

Először motorkerékpárokhoz kínáltak oldalkocsikat, majd 1917-ben áttértek karosszériaépítésre, ugyanis az első világháború alatti importkorlátozások miatt megszűnt a komplett automobilok importja.

A Holden olyan autógyártóktól importált alvázakat, mint a Dodge és a Chevrolet, majd a karosszált járműveket Ausztrália-szerte árusította.

A Vörös Oroszlános márka még T-Model karosszériákat is készített a Ford Motor Company számára, egészen addig, amíg Henry Ford meg nem nyitotta első ausztrál összeszerelő üzemét a Victoria állambeli Geelongban.

A Holden hamarosan kinőtte adelaide-i műhelyét, és egy jóval nagyobb gyártelepre költözött. Egy idő után a General Motors helyi részlege kizárólag tőlük vásárolta a karosszériákat.

Félkész karosszériák a Holdennél 1928-ban (Forrás: carguide.com.au)

Az 1930-as évek elején a nagy gazdasági világválság Ausztráliába is begyűrűzött. A Holden járművekre leadott megrendelések visszaestek, ezért a GM felvásárolta beszállítóját, s 1931-ben létrehozta a General Motors-Holden's Limited-t.

Az 1930-as évek végéhez közeledve a kilátások javultak, annak ellenére, hogy a második világháború rémképe már felsejlett. Laurence Hartnett, a Holden ügyvezető igazgatója és a vállalat vezetői a jövőbe tekintettek, és "Ausztrália saját autójának" terveit szorgalmazták.



Ennek eredményeképpen két új gyár épült: az egyik 1936-ban a Victoria állambeli Port Melbourne-ben, ahova a főhadiszállás költözött, a másik pedig 1939-ben a sydney-i Pagewoodban.

A háború során a nemzeti autó koncepciója háttérbe szorult a hadianyaggyártás miatt. A háborús termelés tovább fejlesztette a Holden készségeit, és jó helyzetbe hozta a vállalatot, amely autógyártóként folytatta tevékenységét a második világháborút követően.

A Holden, Mint Autógyár

1948. novemberére elkészült az első saját tervezésű Holden gépkocsi, a 48-215. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a járművet egy fiókban maradt Chevrolet-projektre alapozták. A november 26-i premieren Ben Chifley ausztrál miniszterelnök is jelen volt, aki így nyilatkozott: "Ez egy szépség."

Egy szépen restaurált 48-215 (Forrás: BGS Cars)



Ez a gondolat nyilvánvalóan visszhangra talált az ausztrál vásárlók körében, akik 18 000 darabra fizettek előleget annak ellenére, hogy még nem látták a 48-215-öst. A könnyű, erős és hatékony (a maga idejében) hathengeres modell ára 733 dollár volt, ami az átlagos ausztrál munkás körülbelül két évi bérének felelt meg abban az időszakban.

Pillanatkép a gyártásról



A Holden az 1950-es években Ausztrália első számú autógyártója lett, és ezt a címet az ikonikus FJ debütálása erősítette meg. A "Humpy"-nak becézett FJ az eredeti modell modernizált változata volt.

Az 1950-es években a Holden tovább terjeszkedett, s úgy gyártelepeket nyitott Ausztrália-szerte, ahol a háború sújtotta Európából érkező bevándorlóknak ajánlottak munkát.

10 év alatt félmillió Holden készült.



Az 1960-as éveket a Holdennél az FB szedán jellemezte, amely az eddigi legausztrálabb erőfeszítés volt, annak ellenére, hogy az 1950-es Chevrolet formatervekből merített ihletet.

Holden FB - helyi piacra igazított Chevrolet. Forrás: Shannons

Ebben az évtizedben a gyártó megkezdte az exportot a világ más jobbkormányos piacaira.1964-ben a Holden alkalmazottainak száma elérte a csúcsot: 23 914 dolgozójuk volt! Az ebben az évben bekövetkezett alkalmazotti fellendülést többek között az EH megjelenése indokolta, amelyet sok Holden-rajongó a márka legkarakteresebb modelljének tekint. Az új, ötcsapágyas hathengeres motort „vörösnek” becézték, míg elődje a „szürke” volt. Az 1960-es években Ausztráliában a Holden EH és a Ford Falcon versengett egymással.

Az 1960-as és 1970-es években minden egyes új Holden modell, amelyet piacra dobtak, magára vonta az ország figyelmét. A helyi márkakereskedések papírral takarták el a kirakatokat, hogy felkészüljenek az új modellek egyidejű bemutatására. A lelkes, néha több száz fős tömegtől néha a közlekedés is megbénult.

Holden Monaro, 1968



Az első, Kingswood-alapú, V8-as motorral hajtott Monaro kétajtós kupé 1968-ban jelent meg, s rögvest népszerű lett. Az 1973-as olajválságra adott válaszul kifejlesztett, európai, Opel-eredetű kisebb és könnyebb Commodore érkezését 1978-ban már nem fogadta ugyanilyen lelkesedés. Ennek eredményeképpen a Ford Falcon először tudta lekörözni a Holdent, s az elfoglalta az első helyet az eladási toplistán.



Az 1980-as évek közepén a dolgok még rosszabbra fordultak, a Holden gyakorlatilag csődbe ment, és az amerikai anyavállalat kénytelen volt 700 millió dolláros - akkoriban csillagászati összegnek számító – mentőövet nyújtani. A következő hat évben a Holden küzdött, hogy visszaszerezze piaci pozícióját, s végül az 1980-as évek végén sikerült ezt megtennie a VN-generációs Commodore-ral, amelyet egy megfelelőbb ausztrál nagyautónak tekintettek. Azonban a japánok, főleg a Toyota már megjelentek a ebben a kategóriában is. Az ausztrál kormány egy akkoriban logikusnak tűnő, de nem túl átgondolt döntést hozott: rávették a Toyota helyi leányvállalatát, hogy egyesüljön a Holdennel, így növelve a hatékonyságot. Az Egyesült Ausztrál Autóipari Vállalat (United Australian Automotive Industries) csupán néhány évet élt meg.

Európai eredetű Commodore az 1980-as évekből



Az 1980-as és 1990-es évek során a Holden legmenőbb terméke a „GM Family” nevű négyhengeres motorja volt, amelyet a világ minden pontjára, szinte az összes GM üzembe exportáltak. 2003-ban a négyhengerest egy vadonatúj V6-os váltotta fel.

A Holden utolsó nagy dobása a 2006-ban debütált modern, csúcstechnológiás 3,6 literes V6-os motorral szerelt VE Commodore volt. A VE Commodore helyi fejlesztésű Zeta platformját a Kanadában készült ötödik generációs Chevrolet Camarohoz is felhasználták.

Az utolsó sikeres Commodore

Amikor a globális pénzügyi válság 2007-ben a GM-et is padlóra küldte, a Holden is majdnem csődbe ment. Akkor a GM Holden ügyvezető igazgatója, Mark Reuss Canberrába ment, hogy garanciát kérjen az ausztrál kormánytól egy hitelkerete, hogy a gyártósorok tovább tudjanak működni. Miután a Holden megkapta ezt a támogatást, később piacra dobta a VF Commodore-t, nem is sejtve, hogy ez lesz az autógyártó utolsó helyben gyártott modellje.



2013 végére az ausztrál dollár árfolyama, továbbá az egyre élesebb verseny, a nagyautóktól való elfordulás, a Ford távozása miatt megroggyant beszállítók, és a közömbös szövetségi kormány együttesen a Holden bukását okozták.



A V6-os motorgyár volt az első, amely 2016 októberében megszűnt, majd ezt követték a különbüző gyártelepek.

2020 december 31-én 7,7 millió legyártott autó után a Holden pályafutása véget ért.