Az Autótaxi Részvénytársaság forgalmának szervezése, a gépkocsik karbantartása

A taxiforgalom folyamatos fenntartása jó szervezettséget igényelt. A Részvénytársaság már kezdetektől egyik legfontosabb feladatának tekintette, hogy telefonon is kiszolgálja az utasokat. Tanulmányozták az Európa nagyvárosaiban használt készülékeket, és Hamburgban meg is találták a kifejezetten taxi céljaira kifejlesztett berendezést, Tivadar Drost találmányát, amely a vállalat központjában regisztrálta az egyes állomásokon lévő szabad kocsikat.

A hamburgi bevezetés után alig egy évvel, a taxizás budapesti megindulását követő évben már negyven állomáson szerelték fel Drost készülékét. A berendezés legfőbb célja volt, hogy a géperejű bérkocsik arányosan és egyenletesen legyenek elosztva az egyes állomáshelyeken, a telefonvonalon keresztül az állomás gyorsan elérhető legyen és mindig a megrendelőhöz legközelebb lévő állomásról lehessen gépkocsit küldeni. A készüléket az utas az állomáshelyről is tudta működtetni. Ha nem volt kocsi az állomáson, az utas a készülékbe egykoronás pénzérme bedobásával közvetlen kapcsolatot tudott létesíteni a telefonközponttal, és azonnal választ kapott, hogy mennyi idő múlva várható a taxi érkezése. A bedobott pénzérmét a gépkocsivezető beszámolta a fuvardíjba.

Új taxi állomáshoz érkezéskor a Drost készüléken lévő karral a gépkocsivezető beállította az állomáson tartózkodó kocsik számát, amit a központban a készülékhez tartozó műszer is mutatott, így ott pontosan tudták, hogy mikor, hol hány szabad kocsi tartózkodik. A hívásokat kezdetben 6 telefonvonalon fogadták, egy-egy vonalhoz 6 állomás csatlakozott, így összesen 36 állomást lehetett a telefonközpontba kapcsolni. Később a telefonvonalak számát tízre, majd tizenötre növelték, a forgalom sűrűsödése következtében azonban az állomásokon lévő gépkocsik számának regisztrálásáról le kellett mondani.

Az 1930-as években felvetődött egy modernebb telefonközpont létrehozásának az igénye, majd megépítése, ezt azonban csak 1941-ben helyezték üzembe. Az új telefonközpontot harminc munkahellyel szerelték fel, bármelyik bármely taxiállomással kapcsolatba tudott lépni. Az állomáson tartózkodó gépkocsik számát izzók jelezték. Egy-egy telefonvonalon óránként 45 rendelést tudtak felvenni, ami az egész központra kivetítve több, mint 1300 ügyfél kiszolgálását tette lehetővé. A Részvénytársaság harmincéves fennállására kiadott kötet adatai szerint: 1921. október 28-án a telefonközpont 24 óra alatt mindössze 18 rendelést bonyolított le. 1923-ban a napi átlag már száznál is több volt, a következő évben pedig elérte a kétszázat is. 1938-ban, az Eukarisztikus Kongresszus évében a telefonos rendelések napi átlaga 2700-at mutatott. Május 29-én például 5295 ügyféllel foglalkoztak; este hétkor, egyetlen óra alatt 600 taxirendelést vettek fel. A napi átlag 1939-ben 3000-re, 1940-ben 3900-ra, 1941-ben − az új központ üzembe helyezésével − 4500-ra emelkedett. A legtöbb rendelést 1940 karácsonyán regisztrálták, egyetlen nap alatt 8672 telefon futott be.1942-ben, miután a háború következtében fellépő üzemanyaghiány miatt korlátozták a taxiforgalmat, a megrendelések jelentősen visszaestek. A vállalat harminc év alatt 15,2 millió telefonrendelést bonyolított le, ez a 144,1 millió összes fuvarnak a 12 százalékát tette ki. Egy 1931. október 16-án készített összeállítás szerint az Autótaxinak 128 kijelölt állomása volt 88 Drost-készülékkel, nem számítva a vasút- és hajóállomásoknál lévő további hetet. A főállomásokért havonta tíz-harminc, a mellékállomásokért tíz pengőt fizettek a fővárosnak.

A jelentős gépkocsiállomány tárolásáról is gondoskodni kellett. A Kerepesi úti központi telephely teljes beépítése 1926-ra befejeződött, a garázsok összesen 720 személygépkocsi tárolására nyújtottak lehetőséget, az 1930-ban megépített Teleki téri garázsban 300 kocsi fért el, azonban az egyre növekvő kocsipark újabb garázsok építését tette szükségessé. 1942-től a központi telephely közelében lévő Aréna út 3. alatti 2250 négyzetméteres garázsban 225 gépkocsit helyezhettek el.

A Budapest-vidéki Autóbusz Közlekedési Rt. átvételével vidéken is több helyen létesítettek autóbuszok parkolására alkalmas tárolóhelyeket, közülük a legnagyobb az 1941−42-ben, Zsámbékon megépített harminc helyes garázs volt. Ezzel egy időben Érdligeten, Válon, Kispesten létesítettek autóbuszgarázsokat, illetve egyes végállomásokon éjszakai tárolás céljára egy-két jármű befogadására alkalmas kisebb telepeket. Az Autótaxi és leányvállalatai 1943-ban − saját összeállításuk szerint – 988 autótaxival és 92 autóbusszal rendelkeztek.   

Az Autótaxi Budapesti Automobil Közlekedési Rt. kocsiparkja: