Minden április sűrű az autózás világában. Ilyenkor gurítják ki a hosszú téli szünet után először féltve őrzött autócsodáikat a tulajdonosok, ekkor tartják meg az első autós rendezvényeket, és ez az az időszak, amikor legtöbb bajnokság kezdetét veszi. Naná, hogy autós újságíróként és fotósként nekem is az április a legszínesebb hónap a naptáramban. Ugyanakkor rali szempontból még sosem volt ilyen sűrű. Egy hete még a veszprém környéki lőtereken néztem a Rally Európabajnokság murvás kezdőfutamát, most pedig a Zágráb környékén követhettük Rally Világbajnokság aszfaltos futamát. Hogy melyik a jobb? Rájöttem, hogy teljesen felesleges összehasonlítani őket. El is mondom miért.

Korábban úgy gondoltam, hogy egy murvás futam sokkal látványosabb nézői és fotós szempontból is. Ahogy felverik a köveket, ahogy húzzák maguk után a porfelhőt, ahogy keresztben jönnek ki minden kanyarból az autók. Nem véletlen, hogy a WRC naptára is nagyrészt laza talajon zajlik. Ilyen szempontból is kuriózumnak számít a Rally Croatia, ami egy a mindössze három igazi aszfaltos futam közül, ugyanis Monte-Carlo ugye inkább jeges-aszfaltos. Az idei verseny pedig nagyszerűen példázta, hogy miért legalább tud legalább annyira élvezetes lenni, mint egy murvás futam.

Az előzetes időjárás jelentésekből arra lehetett következtetni, hogy legalább egy napon, leginkább szombaton, eső várható. Ami értelemszerűen durván felkavarta volna az állóvizet. Pénteken rögtön a leghosszabb, közel 24 kilométeres gyorsaságival kezdték meg a horvát WRC futamot a srácok, majd elautóztak egészen Rijekáig, ahol egy tengerparti pihenőt is beiktattak a szervezők. Ez volt az első alkalom, hogy a tengerpartig autózott a mezőny, úgyhogy értelemszerűen délutánra már nyakig koszos versenyautók teljesítették a nap utolsó gyorsaságijait a Samobor-hegységben. És itt jön képbe, hogy miért jók az aszfaltos futamok.

Mivel az első napon egyértelmű napsütés volt, az azonos felvétetelek, a jól tapadó pályák miatt a nap végére, nyolc gyorsasági után azonos idővel állt az élen Thierry Neuville és Elfyn Evans, de Sebastien Ogier is mindössze 6,6 másodpercre volt lemaradva. Ez azt jelenti, hogy egyik pilóta sem hibázott, ráadásul ilyen szoros állás egy murvás futamon szinte elképzelhetetlen. Még csak azt sem állítanám, hogy nézőként unalmasabb egy aszfaltos futam, csak a megfelelő helyre kell állni. Nagyot ment az interneten Nikolay Gryazin hatalmas keresztugrása, vagy azok a felvételek, ahol 200 km/h környékén száguldanak el az autók a szűk erdei utakon. A határon autózásnak is meg van a varázsa.

Aztán elérkezett a szombat, és bár lógott az eső lába, végül szinte teljesen elkerülte a WRC mezőnyét a csapadék. Noha napközben átvette egyszer a vezetést Elfyn Evans, végül a hyundaios Thierry Neuville jött ki győztesként nap végén, így az új szabályrendszer szerint ő nyerte a versenyt a Super Sunday előtt. Már csak be kellett érni a célba vasárnap, és ez nem is ment olyan egyszerűen, mint gondolta. Mindössze nyolc perc leforgása alatt esett szét a komplett verseny a vasárnapi 18-dik gyorsaságin.

Adrien Fourmaux eltalált egy levágást megelőző oszlopot, amitől elment a kormányzása. Mivel számára csak a szombati eredmény számított, ezért csigatempóban teljesítette a nap további részét. Elfyn Evans egy dombnak ütközött, ezzel viszont Sebastien Ogier átvette a vezetést és a hétvége legtöbb pontját is neki sikerült begyűjtenie. Thierry Neuville egy hibás navigátori utasítás miatt rossz irányba mozdította az autót és szintén eltalált egy domboldalt. Darabokban érkezett be az autójával a célba, de befejezte a versenyt, így megkapta a szombati napig elért pontjait. A verseny titkos haszonélvezője azonban Ott Tanak lett, aki szombaton negyedik lett ugyan, de a vasárnapi teljesítménye miatt mégis a második legtöbb pontot vitte haza a hétvégén.

Hogy mennyire működik jól a WRC új szabályrendszere, arról lehetne sokat vitatkozni, de az biztos, hogy most először forgatta fel a mezőnyt a vasárnapi káoszos nap teljesítése. Ami nézői szempontból izgalmas, versenyzői részről azonban nem feltétlenül igazságos. Arról viszont nem igazán érdemes tovább vitatkozni, hogy az aszfaltos vagy a murvás futamok jobbak. Mindkettőnek meg van a maga varázsa, ahogy a Rally Croatia-t is nehéz lenne bármelyik évben kihagyni, mert minden egyes futamon történelem íródik. Ha tehetjük, mi jövőre is ott leszünk, talán már az új, hibrid rendszer nélküli Rally1-es mezőny autóit látva.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!